Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
8 Az 11154. évben ünnepli az ukrán nép és vele a Szovjetunió többi népe Ukrajna története egyik legdicsőbb eseményének 300. évfordulóját. Háromszáz éve annak, hogy az ukrán nép hősies felszabadító harca a lengyel uralom ellen sikeresen befejeződött és ennek eredménye képpen Ukrajna örök időkre testvérével, Oroszországgal fűzte össze sorsát. Az említett eseményekben döntő szerepe volt az ukrán nép híres vezérének, Bogdan Chmelnyickij - nek. aki az elnyomott tömegek lázadásának élére állott és vezére lett a lengyel uralom ellen kezdett nagy harcnak. Egy szabadságra vágyó nép nem tűrhette a végtelenségig az elnyomást. Ez a vágy később egy hatalmas irányú felkelésben nyilvánult meg, amelynek csapásai alatt majdnem összedőlt a lengyel királyság. E hatalmas felkelés méltó vezérre talált Bogdan Cinnel - nyiekij személyében. A nagy népi felkelés vezére, Zinovij Bogdan Chmelnyickij jómódú reeszter-kozák családból származott. Ifjú korában a kijevi akadémiára járt, latin nyelvet tanult, és az akkori időkhöz viszonyítva, nagy műveltséggel rendelkezett. Képzettsége később nagy segítségére volt. Ifjú korában részt vett a törökök elleni háborúban, amelyet a lengyel uralkodók vezettek. Itt sajátította el a hadi tudományt. Később apjától. Szubbotov falut örökölte, amely Csigirin város mellett fekszik, és itt le is telepedett. Chmelnyickij rövid idő alatt ismert lett Ukrajnában és Lengyelországban. Műveltségével a lengyeleknél is tekintélyt szerzett. Chmelnyickij hosszú ideig lojális volt a lengyelekhez. Bár lelkében egyetértett a nép felszabadító mozgalmával,azon ban nyíltan nem állt ki mellettük. 1 fit7-ben Bogdan Chmelnyickij saját bőrén kóstolta meg a lengyel urak önkényét. Czaplinskij lengyel főnemes Czigirinben élt. Gyűlölte Chmelnyickijt azért, mert kozák és ukrán létére (meg kell jegyezni, hogy akkor az ukránokat még mindig oroszoknak nevezték és a mai Oroszország neve Moszkvai Ország volt; az ukránok oroszoknak hívták magukat, bár nyelvük már akkor sokban különbözött az oroszok nyelvétől) nagy tekintélyt szerzett a környéken, sőt még Lengyelországban is tisztelték. Egyszer Czaplinskij felfegyverzett embereivel megjelent Chmelnyickij falujában, amikor éppen távol volt, és kijelentette, hogy az egész falu az ő tulajdonába kerül. A lengyel hivataloktól sikerült neki egy iratot szerezni erre vonatkozólag. Czaplinszkij elhurcolta Chmel nyickij feleségét és 10 éves flát, és megölette őket embereivel. Mikor Chmelnyickij ezt megtudta, Varsóba utazott, és panaszt tett a bíróságon, később a szenátusban és a királynál is. Bizonyította, hogy Szubbotov fahi régi idők óta az ő családja tulajdona, de ez nem segített. A lengyel úr az ukránnal azt csinálhatta, amit akart. Chmelnyickij megértette, hogy csak egy kiút van: a felkelés. Már Varsóból visszafelé kémlelte a talajt, beszélgetett a kozákokkal és megszületett fejében a harc terve. Eleinte Chmelnyickij nem gondolt я lengyel királyság megdöntésére. nyílt harcot akart folytatni a kozákság érdekeiért, és ezzel kikényszeríteni a lengyel kormánytól, hogy a kozákoknak jogokat adjon. De a későbbi események meggyőzték, hogy ez nem elegendő, és a felkelés hatalmas népmegmozdulássá változott. amelynek célja LTkrajna nemzeti felszabadítása volt. (S(Hjdan &l)inc4iujh az ukrán nép n, Chmelnyickijnek nem volt nehéz az elkeseredett parasztságot es kozákságot harcba hívni, azonban kitűnő politikai és diplomáciai érzékével tudta, hogy a gyengén felszerelt kozákság nehezen fog tudni megküzdeni a jól felszerelt lengyel hadsereggel, ezért szövetséget keresett és ami lehetetlennek látszott, a kozákság halálos ellenségével, a krimi tatárok kánjával sikerült szövetkeznie, aki nagyon haragudott a lengyelekre, mert nem fizettek neki adót. Amikor Chmelnyickij hadseregével elindult Szecsből, akkor a lengyel uralmon lévők azt hitték, hogy megint valami lázadásról van szó és Potoczkij vezetésével hadsereget küldtek Chmelnyickij ellen. A lengyelek nagyon biztosak voltak a győzelmükben és egy kisebb csoportot küldtek Chmelnyickij ellen,. amely 5 000 reeszter-kozákból állott. Chmelnyickij jó politikai meglátásával tudta, hogy a tatárok nem biztos szövetségesek, azokat csak a zsákmány érdekli és a 5 000 reeszter-kozákot kell a maga oldalára állítania, hisz azok éppen olyan elnyomottak mint ő. (A lengyel király ..Listát1' (reesztert) adott ki, amelyen azok a kozákok voltak megnevezve, akik a lengyel kormánytól fizetést kaptak, és ezért a birodalom határait őrizték. Ezzel az intézkedéssel a lengyel uralkodó osztály két kérdést akart megoldani: a kozákság egységét megtörni és megszerezni egy részét magának, és ugyanakkor olcsó, megbízható és harcban edzett védőket állítani a krimi tatárok betörései ellen. Ahogy a későbbi események megmutatták, a lengyel uraknak nem sikerült megszerezni a kozákság egy részét, kivéve a leggazdagabb kozákokat, az úgynevezett „arisztokratákat ", akik nagyon csekély számmal voltak. A lengyel kormány által pénzelt kozákokat reeszterkozákoknak hívták.) Ez sikerült is neki. A lengyel csapatot 1648 május 7-én teljesen széjjelverte. Chmelnyickij óriási zsákmányhoz jutott és a győzelem a tatárokat is erős szövetségessé tette. A lengyel uralkodó osztály megértette, hogy nem egy egyszerű lázadásról, hanem hatalmas szervezett felkelésről van szó. Chmelnyickij egyik győzelmét a másik után aratta és egész Ukrajna területén olyan paraszt és partizán háború folyt, hogy I. Szubbotov falv temploma,ahol Bogdán Chmelnyickij jogadUt az orosz köretet és megbeszélte vele Ukrajnának Oroszországhoz való csatolását. 2. „A Perejaszlar ■ szkaji tárnics". M. Oeregusz, C. Rjepiri és V. Cavenkor festménye.
