Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

QfílLúeL Aegítljeti a ásJilé a gyezmek tanulmányi előmenetelét? A szülői nevelés közvetlenül és közvetve hat a gyermek iskolai magatartására, tanul­mányi előmenetelére. Közvetlenül azzal neveli a szülő iskolai kötelességei elvégzésére gyermekét, hogy rendszeresen ellenőrzi: el­készítette-e feladatait? Nem helyes, ha a szülő leül a gyermekkel együtt tanulni. így kényelemszeretővé válik a gyermek —- a szülő pedig óriási és felesleges terhet vesz a vállára. Szoktassuk a gyermeket önálló tanulásra. Mi ennek a módja? A következetes ellenőrzés. A szülők legalább hetenként egyszer nézzék át a gyermek munkafüzetéit. Ellenőrizzék, hogy pontosan jár-e iskolába, és a tanítás végeztével egyenesen hazam egye ? A gyer­mekek ugyanis szívesen elmennek egymás­hoz —- elbeszélgetik, eljátsszák a tanulásra, leckeírásra szükséges időt. De van még egy igen hathatós nevelési módszer a családban. Ez formálja a gyermek jellemét, magatartását társaihoz, tanulmá­nyaihoz és az emberekhez. Mégpedig az a kö­vetkezetesség, amellyel a szülők tiszteletre nevelik gyermeküket önmaguk és minden dolgozó iránt. Különösen a fegyelmezésben sok a tennivaló. A gyermekek — önállóságuk téves magyarázásával — olykor tiszteletle­nek szüleik és a felnőttek iránt. Ha a szülő megköveteli magának a tiszteletet és udva­riasságot, ha nem tűri, hogy a gyermek egy hányaveti ,,szervusz“-szal üdvözölje, ha rá­szól apró udvariatlanságok elkövetésénél (az asztalnál előbb vesz az ételből, mint a felnőttek), ha az otthoni, a családi életben is fegyelemre szoktatja, akkor javul majd az iskolai fegyelem is. A szülő kötelessége, hogy gyermekét a munka megbecsülésére nevelje. Beszéljen gyermekének saját és dolgozótársai munkájáról. A gyermeknek tudnia kell, hogy szülei mennyit keresnek, mennyi pénzből tartják el őt, — így nem lesz követelőző. Figyeljék a szülők, miként viselkedik a gyer­mek a villamoson. Ne engedjék meg, hogy a gyermekek durván előrefurakodjanak és leüljenek a szabad padokra, amikor felnőtt dolgozók állva utaznak. Magyarázzák meg nekik, hogy ezzel nemcsak a kort, hanem a dolgozókat, a munkát becsülik meg. Az isko­la képtelen ellenőrizni azt is, hogyan visel­kednek a gyermekek otthon, az utcán, a vil­lamoson. A tanár sokszor nem látja, mikor rongálja a tanuló a padot, rúgja le a falat, mikor rázza meg futtában a fákat. Ha a szü­lők a mimka becsülésére, a dolgozók tiszte­letére oktatják gyermeküket, akkor közvet­ve a társadalmi tulajdon óvására és szerető­iére is tanítják. Csak ezekkel a módszerekkel érheti el a pedagógus és a szülő közös célját, hogy igaz embereket nevel jenek hazánknak. „Aggódó anya" jeligéje üzenjük... KÉRDÉS: Férjemet beutalták az egyik tát­rai tüdőszanatóriumba. a múlt héten már el is utazott. Hétévé« fiamat megvizsgálták a tüdő­beteg-gondozóban és egyelőre egészségesnek ta­lálták. Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem örökölte-e a bajt. Hogyan védhetném meg őt a tuberkulózis tál? VÁLASZ: Gyermeke addig volt kitéve a tu­­berkulótikus fertőzés veszélyének, míg a beteg apa otthon tartózkodott. A tuberkulózis ugyanis nem öröklődő betegség, mint azt azelőtt tévesen hitték. A tuberkulótikus szülő gyermeke egész­ségesen születik és csak akkor fertőződik tu­­berkttlózissal, ha a beteg szülőtói nem különítik el. Attól sem kell félnie, hogy a ,bajiam ' örök­lődik, mert a Szovjetunióban már döntően be­bizonyították, hogy az élőlények fejlődése és az ember egészsége is elsősorban a külső környezet hatásától függ. A tuberkulózisra való „hajla­mosság“ a környezet kedvezőtlen hatásának, elégtelen táplálkozásnak, rossz lakásviszonyok­nak, helytelen életmódnak a következménye, hi­szen éppen ezért vált az egyes országokban a ka­pitalizmus felvirágzásával egyidejűleg nép­betegséggé a tuberkulózis. A szocialista fejlődés viszont hadat üzen ennek a népbetegségnek. Látjuk, hogy a Szovjetunióban az életszínvonal emelkedésével egyidejűleg rohamosan csökken a tuberkulótikus halálozás és a tuberkidótikus megbetegedések száma. Ha le akarunk számolni a tuberkulózissal, elsősorban el kell különítenünk a fertőzés forrá­sait, vagyis a tuberkulótikus betegeket. A beteg­séget az ú. n. Koch-baciUus okozza (felfedező­jéről, Koch Róbertról nevezték el), apiely nem­csak a tüdőt támadhatja meg, hanem bármely 14 szervünket (csonttuberkulózis, béltuberkulózis, vesetuberkulózis, tuberkulótikus agyhártyagyul­ladás, stb.) A Koch-baciüust a tüdőbetegek nyá­lukkal, köpetükkel terjesztik. Férje most szana­tóriumba jutott, ami a mull rendszerben bizony úgyszólván elérhetetlen volt a dolgozók számára. Akkor engedik őt majd haza, ha már nem lesz „nyílt“ tüdőfolyamata, vagyis a köpetében már nem lesznek élő tbc-baciUusok. Mégis óvatosnak kell majd lennie, ha a gyermeket meg akarja védeni a fertőzéstől, mert a zárt folyamat is bár­mikor újra nyílttá válhatik. Férje ne csókolgas­sa a kisfiút, ha módjuk van rá, ne aludjék vele közös szobában és használjon külön evőeszközt (ennek persze csak akkor van értelme, ha külön is mossák el). Nálunk a tuberkulózis elleni vé­dekezést még nagyon megnehezítik azok a tisz­­tátlan és felelőtlen emberek, akik földre köpnek, mert a kiszáradt köpetből tömegesen jutnak a levegőbe a tbc-bacillusok, bárki belélegezheti őket és meg fertőződhetik. Zsebkendőbe sem sza­bad köpni, mert azzal a köpet csak szétkenódik, hanem fertőtlenítő oldattal ellátott köpőüvegbe, vagy köpőcsészébe kell gyűjteni a köpetet vagy esetleg mindjárt elégetni. Ennyit a fertőzéssel szembeni védekezésről. A gyermek azonban nemcsak otthon fertőződhe­tik, hanem másutt is, ezért fokozni kell ellen­­■íllóképességét a fertőzéssel szemben. Biztosíta­nia kell számára a kedvező életfeltételeket, első­sorban a fokozott tisztaságot, különös tekintettel a gyakori kézmosásra és az esti fogmosásra. Döntő szerep jut a helyes táplálkozásnak. Nem annyira az a fontos, hogy a gyermek „sokat egyék'', hanem hogy helyeseit állítsa össze étlap­ját. Ne édességekkel és tésztákkal tömje, hanem kapjon elegendő zöldségfélét, nyers gyümölcsöt, tejet és tejterméket, tojást és húst. Igen fontos a rendszeres életmód, a felkelés és lefekvés, étke­zések, tanulás és pihenés pontos beosztása. Ele­get mozogjon a gyermek a friss levegőn, lehető­leg olyankor, mikor süt a nap. Levele továbln részéből úgy látom, hogy hajlamos féltőén ba­busgatni fiacskáját, pedig az ellenállóképessé­get éppen ellenkezőleg, az észszerű edzés bizto­sítja. Kár, hogy nem írja, oltották-e már a kisfiút tuberkulózis ellen. A tbc elleni védőoltás, azú.n. kalmetizáció ugyanis egyik leghathatósabb esz­közünk a tuberkulózis elleni harcban és a gyer­mek-tuberkulózisok számát rohamosan csök­kenti. Lehet, hogy kisfiát éppen a kalmetizáció védte meg attól, hogy apja megfertőzze. Oltani azokat kell, akiknél a tuberkulín-pró­­ba negatív. ,4 tuberkulín a Koch-baciUus mér­ge, amit a próbánál kenőccsel (tapasszal) vagy injekcióval juttatunk a bőrbe. Ha a szervezet­ben már vannak tuberkulózis elleni védőanya­gok, akkor ezek ,,reagálnak“ rá, a bárón piros kis gyulladás jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a gyermek tnár szerencsésen leküzdötte az első fertőzést, vagy esetleg éppen beteg. Ha a tuber­­kulin-próba negatív, vagyis a bőrön nincs reak­ció, a gyermeket oltani kell tuberkttlózis ellen, hogy szervezete védőanyagokat termeljen. Leg­helyesebb és legeredményesebb, ha mindjárt az újszülötteket oltjuk, még mielőtt a fertőzéssel találkozhatnának. Azt talán morulanom sem kell, hogy a gyer­meknek fokozott orvosi felügyeletre van szüksé - ge, hiszen ezt biztosítják a járások nemzeti egészségügyi intézeteinek tbc-osztályai, ame­lyeknek dolgozói rendszeresen látogatják a tu­­berkulótilcusok családjait és segítenek nekik a fertőzéssel szetnbeni védekezésben. Férjének mielőbbi javtdást kívánok, kisfiá­nak pedig jó egészséget. Forduljon hozzánk máskor is bizalommal. MUDr.Rúl Ernő.

Next

/
Thumbnails
Contents