Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

Reggel 5 óra volt, amikor Komáromba érkeztem. Vak sötétség vesz körül, mint ahogy az már március első napjaiban szokott lenni; nehezen hagyja el a nap búvóhelyét, különösen ha borús időjárás ígérkezik. Korán van, nincs mit kezdenem egy idegen sötét városban; szidom a vén zsugori napot, hogy nincs érzéke a koránkelő iránt, aki soronkívül fényt és meleget kér tőle. Közben virradni kezd. Vonatfütty, autó­busz, motorkerékpár tülkölései, kerékpárok csengetése, szállingózó gyalogjárók beszélge­tései biztosítanak arról, hogy sokkal több a koránkelö, mint ahogy én azt gondoltam. Egy célpont felé törekszenek az emberek — mondhatnám a szélrózsa minden irányá­ból — mindig többen és többen; a hömpöly­\ komáromi hajógyár munkásnőinek ajándéka Zápulucky elnökünknek gö embertömeg áradata magával ragad és sodor engem is. Boldogan megyek velük, már nem nézem a nap állását, már nem érzem az egyedüllétet, hideget; erőt érzek, melyet a tömeg kisugároz. ,,Alarica, та x/2ll-kor az uzsonnaszünetben ne feledkezz meg, mondd a többieknek is!" Többször hallottam útközben hasonló üze­neteket a nőkhöz, ami most már felkeltette érdeklődésemet. Megérkeztünk. A Skoda-müvek nemzeti vál­lalat hajógyár dolgozói közül ki-ki a maga munkahelyére sietett és én megint csak egye dűl maradtam a gyár bejárata előtt, de már egy kész tervvel. Hadd tudják meg olvasóink, mire is készülnek ma % 11 -re a Skoda-művek női alkalmazottai. A portán Horová Jolán elvtársnőhöz küldenek. Ő a gyár szociális referense. Szívesen fogadott és elmondotta, hogy bizony nagy dologban járnak az asszo­nyok, leányok. Ajándékot küldenek Zápo­­tocky elnök elvtársnak a Nemzetközi Nőnap alkalmából és az ajándékot %11-kor — el küldés előtt —- kiállítják, és a kísérőlevelei aláírják a gyár összes dolgozónöi. . Az ajándék egy körülbelül 1.60 m, vé­kony fonálból horgolt terítő, melynek motí­vuma egy hajó. Ezt a térítőt sok-sok női kéz horgolta szeretettel, és talán a kiállítás leg­­megkapóbb pillanata az volt, amikor Kis elvtársnő könnyes szemmel, szemrehányóan azt mondta: „Nem fogom nektek egyhamar megbocsátani, hogy rám nem jutott egy sor sem a terítő horgolásából/“ Ugyanis körülbelül 800 nő dolgozik a gyárban, tehát lehetetlen volt. hogy mindenkire jusson „legalább 1 sor“. Ez a terítő egy gyönyörű fényezett diófa­kazettában lesz elhelyezve, melynek tetején színes fából egy kis hajó van kirakva. Egy fényképalbum, amelyben az ottani kiváló női munkaerők fényképei vannak, a Nemzet­közi Nőnap alkalmából és а X. Kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségekkel együtt, melyek főleg a jobb munkaviszonyra, a gépek lelkiismeretes karbantartására, új munka­erők betanítására, anyagmegtakarításra, ha­táridőelőtti tervteljesítésre és hasonló köte­lezettségvállalásokra vonatkoznak — képe­zik az ajándék kiegészítő részét. A kiállításról a munkahelyre viszik asszo­nyaink a fenkölt érzést s a gépek egyöntetű zakatolása mellett, felhangzik itt is. ott is az énekszó — a hála dala. Z. L. A kassai kerület asszonyai szívesen tanulnak Gizella Hucková itt ül velem szemben, és kissé elfogódva felel a kérdéseimre. Mi­közben válaszait jegyzem, arra gondolok, hogy milyen nagy utat tett meg ez a mo­solygós arcú asszony, amíg a nőbizottságok munkájába bekapcsolódott a kerületben. Munkáscsaládból származik és már 15 éves korában munkásnőként dolgozott a Svit-üzemben. Élete akkor vett nagy fordulatot, amikor a pártba lépett. 1949-ben került a Nemzeti Front akcióbizottságának titkárságára és itt teljes erejéből bekapcso­lódott a politikai munkába. Később mint a Nemzeti Front akcióbizottságának oktató­nője dolgozott, és mint ilyen, igen sokat járt a dolgozó nők közé, előadásokat tartott, tanított, nevelt. Adjuk át neki a szót, hadd mondja el, miért dolgozik a nők között, és mit tapasztalt munkája során. — Igen nagy örömmel megyek a dolgozó asszonyok közé, inert meggyőződtem arról, hogy igen hálásak a tanításért. Az összejöveteleken élénken belekapcsolódnak a vitákba. Ezt a vitat­kozóképességet és élénk lelkesedést tapasztaltam akkor is, amikor a Tátrában lefolyó heti tan­folyamokat meglátogattam, hogy ott előadásokat tartsak a nők feladatairól. De nemcsak itt érez­tem az asszonyoknak gondoskodó figyelmét minden iránt, hanem azokon a nőbizottsági üléseken is, amelyeket a különféle falvakban tartottunk meg. A szövetkezetek dolgozó asszo­nyai ott, ahol esetleg a szövetkezetei reakciós ele­mek szét akarták volna robbantani, a női aktí­vákon kötelezettségeket vállaltak, hogy segíteni fognak a szövetkezet munkájának megjavításá­ban. De mindenre kiterjedő figyelmüket nem kerülik el más kérdések sem. Rámutattak arra is, hogy az autóbuszközlekedés sok helyen hiá­nyos, és hogy sok esetben gyermekeik nem tud­nak feljutni a zsúfolt autóbuszokra. Megint visszatér a tátrai tanfolyamra. Lel­kesedéssel beszél arról, hogy milyen szép helyen, milyen környezetben történik a har­minc dolgozó asszony képzése. Ezeken a tanfolyamokon szó van a nem­zetközi politikai helyzetről, a nemzeti bizott­ságok választásairól, a nők helyzetéről a ka­pitalista és gyarmati országokban, a nők helyzetéről a népi demokratikus államokban, végül a nőbizottságok feladatairól is. A vita során, amely ezen előadások után keletkezik, az asszonyok elmondották, hogy mi­lyen sokat segített ideológiai fejlődésükben ez az iskola; beszéltek a párt és a haza iránti szeretet fontosságáról, és ezt olyan lelkes szavakkal tet­ték, — mondotta Hucková elvtársnő, — hogy olyan érzésekkel távoztam, hogy szerettem volna a szívemre ölelni mindnyájukat. A beszélgetés folyamán rátértünk arra, hogyan is dolgoznak a nőbizottságok a kas­sai kerületben. Vegyük például Kysak falut, ahol Klimovó elvtársnő az elnöknő. Miben áll az ő munká­ját Állandóan pontosan megtartja a nő­bizottsági üléseket, ahol foglalkoznak a be­­szolgáltatáei kötelezettségek teljesítésével, a tömegpolitikai munka eredményeivel és egyéb aktuális kérdésekkel. Természetesen a kassai kerület nőbizott­ságainak munkájában sok hiányosság is <> tapasztalható. Ez abból is látható, hogy bár a kerület nőbizottságainak 576 tagja van, ennek csak 33%-a aktív. Ebből következik, hogy jobban meg kell szervezni az aktívákon való részvételt és rá kell vezetni az elnököket és titkárokat arra, hogy a nöbizottságok munkáját ne becsüljék le, hanem hívják meg őket a helyi nemzeti bizottságok üléseire, adjanak nekik feladatokat és ellenőrizzék, hogyan teljesítik azokat. Igen nagy segítséget nyújtanak a nőbizott­ságoknak az instruktortestületek, melyek­nek munkáját úgy kell kiépíteni, hogy tevé­kenységüket jól ellenőrizhessék. — Arról is beszélnünk kell, — mondotta Huéková elvtársnő, — hogy a jövőben nagy feladatokat állít a nők elé a választásokban való aktív részvétel. A nőbizottságok nagy segítséget nyújthatnak a kerületi és a helyi nemzeti bizott­ságoknak a törvényjavaslat vitájában, valamint elérik azt, hogy a dolgozó nők minél nagyobb számban vegyenek részt a gyűléseken, amelye­ken majd megtárgyalják a nemzeti bizottságok­ról szóló törvényjavaslatot. A nőbizottságok emlékeztetik az asszonyokat a gyűléseken arra, hogyan éltek a nők valamikor és hogyan élnek ma, rámutathatnak arra, hogy pártunk és kor­mányunk hogyan gondoskodik a családról, különösen a nőkről és a gyermekekről. Mun­kánk — mondotta Huéková elvtársnő, — dolgozóink kulturális és gazdasági színvonalá­nak emelését kell hogy szolgálja. Ezeket a fel­adatokat nőbizottságaink csak jó agitációs és meggyőző munkával tudják teljesíteni. Gizella Huéková még arra is szakít magának időt, hogy családi életet éljen, gyermekével és férjével foglalkozzon, sőt még igen sokat olvas és tanul is, és minden erejével azon van, hogy hazánkban a dolgozó nők szervezetét építse és erősítse. Vidor István.

Next

/
Thumbnails
Contents