Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
П2^км.сьеш Alig néhány éve annak, hogy egy új szóval ismerkedtünk meg, egy szóval, mely nemcsak szókincsünk gyarapodását jelenti, de megvalósítása nekünk dolgozóknak újat, jót és szépet hozott. Ez a szó: a rekreáció. Drága köztársaságunk számtalan, szebbnél-szebb helyein Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk (ROH) a, dolgozóknak egészévi önfeláldozó munkájukért a legteljesebb kényelem mellett gondtalan pihenést biztosít megérdemelt szabadságuk ideje alatt. Aki már üdült ilyen otthonban, az tudja, hogy ott mily nagy mértékben nyilvánul meg а vendégszeretet és ezért most inkább azokat a gyári és mezőgazdasági dolgozókat hívjuk, akiknek kétkézzel kínálják a rekreációt és akiket tárt karokkal várnak üdülöotthonaink s mégsem veszik igénybe pihenésük idejére ezt a nagy, őszinte, szívből jövő vendégszeretetet. A sok rekreációs otthon közül a prágairól szeretnénk beszámolni, ahol 7 felejthetetlen napot töltöttünk. Ide hetente országunk minden részéből 200 dolgozó érkezik (kétharmada munkás, mezőgazdasági dolgozó, egyharmada dolgozó értelmiségi); 19 kerület 28 szövetsége küldi legkiválóbb dolgozóit Prágába kultúr-rekreációra. Az ilyen rekreáció szép és hasznos. Alkalmunk nyílik megismerni az ősrégi, s mégis örökké fiatal Prágát, nagy emberek, művészek, tudósok világhírű alkotásait akik örök időre elfoglalták helyüket az emberiség szívében, a politika, irodalom, zene, képzőművészet birodalmában Mint a szomjazó, aki felüdül, ha a kristálytiszta kút vizéből iszik, úgy mi is, ha ezekből a kiapadhatatlan tudásforrásokból erőt merítünk és tudást gyűjtünk, azt érezzük, hogy nekünk is jobbat kellene adnunk. Keserves, nehéz utakon jártak lángeszű elődeink. Egyéni érdeket nem ismerve a közösségért, a szebb és jobb jövőért harcoltak, kitartottak, és győztek elveik. — Körülbelül harminc éve annak, még iskoláskoromban volt, nagyon vágytam arra, hogyha csak egy napra is, Prágába juthassak, is lássam mindazt, amit róla a ,JMaticska Praháréd“ tanultunk. Az álomból most valóság lett és mintha valahogy harminc évvel meg is fiatalodtam volna, járom Prágát immár hetedik napja. A legjobb vezetők — akik múzeumokban, képtárakban megtanítanak arra, hogyan, milyen szempontból is kell nézni a műkincseket, mit akar a művész mesteri képe vagy szobra ^vágóban. ábrázolni, kiket, miért örökítettek meg — kísérnek bennünket tanulmányutaink alkalmával. Mennyire többre tudom értékelni ezentúl egyegy mestere műkincsét, ha ismérem a mű célját, feladatát — mondja őszinte meghatodottságában Gregor Mária szövőnő, amint a Nemzeti Múzeumot és a képtárat jártuk. A Lenin-múzeumban, ahol szintén voltunk, alkalmunk volt a nagy Lenin életét és munkásságát ismertető okmányokat tanulmányozni. „Mily fáradhatatlanul, önzetlenül működött Lenin a világ összes dolgozói érdekében, „Mindent a dolgozónak“ jelszó jegyében“ — jegyzi meg Novák Ilonka traktorista. Következő útunk drága halottunk, Kleraent Gottwald mauzóleumához vezetett. Naponta ezrével vonulnak el előtte a látogatók mély megilletödéssel, könnyes szemmel. Mellettem a Munkaérdemrenddel és a Kiváló teljesítményekért kétszer kitüntetett Klimes Cyril, az ostravai Sztahanov-bánya élmunkása szólal meg: „Kétszer voltam Oottwald elnökünknél, amikor kitüntettek. Sohasem fogom elfelejteni szavait, atyai mosolyát. Most tettem harmadik látogatásomat, már csak a nagy halottunknál, de ismét megfogadtam, hogy hű leszek utasításaihoz és híven fogom azokat teljesíteni.’'1' Másnap operaelőadáson voltunk a Nemzeti Színházban, harmadnap a Vígszínházban egy vígjátékot láttunk, negyedik nap balettbemutatón voltunk a Smetana-színházban. Mint példás dolgozók, mindig ingyen az első sorokban ültünk. Izgalmasan vártuk az előadás kezdetét, amikor Feri Péter bácsi, a juhász, egyszer csak megszólal: „Jó volt rászánni magam erre a rekreációra, csak azt sajnálom, hogy előbb nem jöttem már el. Pedig hányszor küldtek! Úgy csináltam, mint a kutya: húzzák fel az asztalra, az csak az asztal alá bújik. Örök életemben szerettem a muzsikaszót, de hogy ennyiféle hangszeren lehet játszani, arról tudomásom sem volt." A prágai szórakozó helyeken, mint a Varietében, az Állatkertben, sokat nevettünk, a körutazáson pedig megismertük Prága nevezetességeit. Megtekintettük a Pecsek-palotát is, ahol sok-sok ezer becsületes elvtárs megkezdte borzalmas kálváriáját a fasiszta megszállás alatt. Kihallgatások, kínzások egész sorával vallomásra akarták őket bírni, de inkább a szenvedést vagy a halált választották, mint hogy árulást követtek volna el. BureS Elenka, a kiváló közigazgatási dolgozó, Fuéík Júliust — akit szintén itt vallattak — idézi: „Elesett egy harcos, kettő, három lépett helyébe, mind igaz emberek, sohasem figúrék.“ „Az idő gyógyít, az igaz, de vannak dolgok, amikről sohasem szabadna megfeledkezni és ezek a fasiszták börtönei, gyüjtőtáborai, kínzásai. Elpusztult otthonok, iszonyat és a rengeteg vér, melyet ártatlan emberek ontottak. Lidieén is 176 férfit végeztek ki egy nap alatt, az asszonyokat és pici gyermekeiket gyüjtőtáborokba cipelték és felperzselték az egész falut. Ez csak egy példa a sokezer jóvátehetetlen gazságból, melyet a fasiszták elkövettek hazánkban“ — emlékeztet vissza bennünket Homolka Edit lidicei látogatásunk alkalmából. Mind az elszállásolásról, mind az ellátásról csak a legszebbet és legjobbat mondhatjuk. A szakács kétszer nyerte el az országos vándorzászlót; Machár elvtárs, az otthon vezetője maga jár körül minden étkezésnél és szívesen kínálja a „duplákat“. Pfau, Csemá, Danda és a többi elvtársnők gondoskodnak jólétünkről. Nagy összegekbe kerül az üdülőhelyek fenntartása, de kormányunk mégis gondoskodik róla, hogy minél több dolgozó igénybe vehesse ezen intézményeket. Ne utasítsuk vissza a jövőben az ilyen kitüntetéseket, ha rekreációra akarnak küldeni bennünket, hálásan fogadjuk el azt. Senki sem bánta még meg, hogy volt rekreáción. Ha elköszön, hozzáteszi: a viszontlátásra! L, Z. Г* i
