Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
Qfíliklóá Jankának mindenze van ide je. „Скак szaporán, szajiorán" — mondja asz - s/.i niytársának Miklós Janka, — mert ru:m írjük fte a vonatot.“ A hideg a reggeli órákban pirosra csípi a két asszony arcát, amint gyors léptekkel mennek a három és fél kilométerre lévő inihályfai állomásra. Az asszonyok Felsöpatonyaiak, Dunaszerdahelyre utaznak, ahol összejövetelen vesznek részt. A mozihelyiségben az asszonyok csoportokba verődve beszélgetnek. Eljöttek megbeszélni a Nemzetközi Nőnap előkészületeit, hogy aztán otthon méltóképpen felkészülhessenek a nagy napra. Március 8-ra. A járás összes falva nőbizottságainak vezetői, szövetkezetek és Nemzeti Bizottág kiküldöttei vesznek részt az értekezleten. Nyolcvannyolc asszony hallgatja az előadó szavait, melynek hatása könnyet csal a szemekbe. Többek között ezeket mondja: „Ti is Imzzájáruhatoí; ahhoz, hogy a nagyhatalmak vezetői összeültek Berlinben. Eddig is sokat tettetek a békéért. Ez azonban nem elég. Emlékezzetek a világháború borzalmaira, amikor sok anyai szív reszketett és sajgóit férjeik, fiaik elvesztéseiért.“ Az előadó beszéde után egy pillanatig tartó csend, azután hosszantartó taps jelezte, hogy az előadó beszéde minden jelenlevőnek tetszett és a szívekig hatott. Alikins Janka volt az első, aki hozzászólt az előadáshoz. Szavai élesen csengtek a nag \ teremben,a jeleidev’ők tisztán hallhatták azt— A Nemzetközi Nőnap, elvtársnők, rohamosan közeledik, mondotta. — Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy aszszonytársaink egytől-egyig bekajs-solódjatuik a békeharcba. A békeharcba aktívan, bekapcsolódni annyit jelent, hogy munkahelyükön még tökéletesebi), még jol>b munkát végezzünk. Szövetkezeteinkben a hektárhozamok fokozását és az állatállomány hasznosságának növelését fő feladatunknak kell tekintenünk. Minden terven felül termelt kiló gabona, hús, liter tej, darab tojás a békeharc hazai arcvonalát erősíti, szilárdítja dolgozó népünk egységét. A tavaszi munkák idején ne elégedjünk meg a helyi rádió közvetítésével, keressük jel asszonytársainkat személyesen, de győzzük meg őket arról, hogy pár óra vagy fél nap is sokat jelent, ha segítenek a termelésben. Miklós Janka Most kis szünetet tart, de annál erőteljesebben folytatja: — Ha mi elvárjuk ipari dolgozóinktól, hogy jobb és olcsóbb árút készítsenek, ők is elvárják tőlünk, hogy jó minőségű és elegendő mezőgazdasági termékeket biztosítsunk. Több zsír, tej, kenyér kell üzemeink dolgozóinak, bányászainknak. Ha a betegnek a kórház-8 (Példaképünk l Wilamova elvtársnö, a sziléziai Smolenica helység nemzeti bizottságának elnöknője ban két tojást kell elfogyasztania naponta, csak egyet adhatnak neki, ha nincs kellő mennyiségl>en. Ezért nagyon fontos, hogy a nemzeti bizottságokkal karöltve hassunk oda, hogy EFSz-eink, kis- és középfőldmfiveseink a beadást pontosan teljesítsék. Legyetek résen a közelgő nemzeti bizottági választásoknál, nehogy olyan egyének kerüljenek az élre, akik a munkásosztály, a dolgozó nép ellenségei. Nagyon vigyázzatok, hogy munkátokban ne zavarjon benneteket semmi és senki. Ha lekerültök a Nemzeti Bizottság tanácsába, éljetek jogaitokkal s nem szabad meghátrálni semmiféle nehézségtől som. Viharos taps fogadta Miklós Janka felszólalását, amely jó és tanulságos volt. Sok ilyen asszonyra volna szükségünk. Vájjon megállja-e a helyét otthon is? Ez a gondolat arra késztett bennünket, hogy elkísérjük őt otthonába. A barátságosan berendezett meleg szobában megindul a beszélgetés a jelenről és a múltról. Miklós Janka elmondja, hogy már hét éves korában elkerült a szülői háztól egy 80- holdas kólákhoz. Apja azért adta a kutakhoz szolgálni, mert jótállója volt a banktól felvett pénzösszegért. Ezért 16 éves koráig, vagyis 9 évig nem kapott fizetést. A ruházata csak rongyokból állt. Még jól emlékszik, amikor 1917- lien a gazdájánál orosz foglyok dolgoztak és a gazda ellopta ingeiket és abból varratott neki ruhát és a rajtalévő pzzsétek kellemetlen helyre, kerültek. Vizes tejet kapott reggelire. Az elődje maradékból állt, amit csak akkor fogyaszthatott el, ha már kiszolgálta a gazdáikat. Mikor erősebb lett, 12 tehenet fejt és 80 disznót gondozott. Kimerültén, betegen ment haza szüleihez, ahol még nagyobb nyomor fogadta. Férjhez ment, de ez sem segített, mert újra cselétiek lettek férjével együtt. Férje hajnaltól késő estig dolgozott, mégis csak bablevesre és kukoricakására futotta. Ezért mosni járt házakhoz, hogy jobb életet teremtsen, ami azonban a felszabadulásig nem sikerült. Miklós elvtársnő 46 éves, fiatal lelkesedés hatja át. Akaratát, tetterejét a múlt nehézségei megacélozták úgy, hogy most fáradtságot nem ismerve építi, teszi szebbé falujában a maga és embertársai életét. Ma nagy szava van a faluban, ő a nemzeti bizottság alelnölce. Ezenkívül a nőbizottság elnöknője s a szövetkezet tagja. Mindenről tud, ami csak a falóban történik és mindenütt segít, alutl csak szükség vem rá. Szeretik is őt a falu dolgozói. Asezemytársait felkereste, a nagy munkák idején és meggyőzte őket arról, hogy vegyenek részt a munkában. így az asszonyoknak nagy részük van abban, hogy a szövetkezet idejében elvégezte a munkákat és hogy teljesítette a beadást. A nemzeti bizottságok törvényjavaslataihoz is van megjegyeznivalója A fedu asszonyainak még sosem volt ilyen lehetőségük, mint most. Nemcsak a munka vár rájuk, az irányításból is kivehetik részüket. A nők óvatosak és figyelmesek. Hamar észreveszik a rosszat és szép szóval igyekeznek helyrehozni a hibát. Ezért, a jelöltek között nőknek is kell szerepelniök, hogy kifejthessék tudásukat és hogy megmutathassák, hogy nemcsak a főzőkanálnál, hanem az irá. nyitásban is megállják helyüket. Miklós Janka és sok ezer asszonytársa munkáját siker koronázta. A szövetkezeti gazdálkodás biztosította számukra a jó életet, ami pártunk és kormányunk gondoskodása folytán minden nap szebb és virágzóbb lesz. Sándor Gábor.
