Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
^Példaképünk ! Z< ifia Kiwietska, élenjáró lengyel sertés - gondozónő, aki 7 hónap alatt 150 kg súlygyarapodást ért el a malacoknál. rUtzala Qíflázia AzmetkeLcü tag A múlt év őszén a csúzi egységes földművesszövetkezet munkaértekezletén egy aszszony kért szót. Amint felállt, végignéztünk rajta. Egyszerű asszony, olyan, amilyen hazánkban száz és száz van. Szeméből azonban határozottság, erős akarat és derűlátás sugárzik. így szólt: — Ebben a paprikaügyben meg kell kritizálni a férfiakat. Könnyen el lehetne végezni a paprikafűzést, ha a férfiak között nem lennének olyanok, akik feleségeiket nem akarják munkálsz engedni. Azt hiszik, hogy szégyen az, ha a férfi nem tudja eltartani az asszonyt. Tisztelet a kivételnek, de itt köztünk is számos ilyen maradi gondolkozása férfi van. Javasolom, hogy minden szövetkezeti tag felesége segítse a szövetkezetét, s akkor rendben lesz a paprika, a dohány és a többi munka is... Az asszony szavai után nagy forgolódás, susogás keletkezett a teremben. Egymásután kértek szót a férfiak, élénk, sőt mondhatnánk, hogy éles vita keletkezett. Az eredmény az lett, hogy az asszony bátor szavai, meggondolt és céltudatos kritikája győzött. Igaz, voltak olyanok a férfiak között, akik kissé leforrázva távoztak a megbeszélésről, mert hát „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja...“ Ki az a bátor asszony, aki felszólalásával annyira fején találta a szöget s aki e nevezetes értekezlet óta eltelt pár hónap alatt is nem egy esetben közbeszólt ott, ahol szükség volt meglátásaira, kritikájára, javaslataira. Vrzala Máriának hívják. Egyszerű lényét és becsületességét visszatükrözi Okos, barnásán fénylő szeme. Harminchét éves. Hat gyönyörű gyermeknek adott életet. Homloka kissé redős, látni rajta, hogy fiatal kora ellenére nagyon sok mindenen keresztülment. Apró kemény tenyerei is azt bizonyítják, hogy életének tartalma a munka volt. Amikor múltjáról kezd beszólni, olajbarna szeme elszomorodik, hangja meg-megakad. Harminchét év játszódik le most szeme előtt, harminchét év, amely idő alatt annyi sérelmet és megaláztatást kellett elviselnie. —Hatan voltunk testvérek, — mondja. — Apám egész életében cselédsorsban élt. Mikor egyszer testvérem megbetegedett, órákhosszat könyörögtem az ógyallai földcsúmak, hogy adjon egy pár koronát, hogy beteg testvéremnek legalább kenyeret vihessek haza. Nagyon nehéz élet volt az. Munkanélküliség, nyomor, éhség — ez volt a sorsunk. A felszabadulás Yrrzala Mária életében is határkövet jelentett. Amikor Csúzon megalakult az Egységes Földművesszövetkezet, férjével együtt tagjaivá váltak. A szövetkezeti munka mindkettőjük számára, de az egész család számára új élet kapuit tárta fel. A férfi a szövetkezet egyik legjobb munkacsoportvezetöje lett. Mária pedig mindig ott segített, ahol a legnagyobb szükség volt dolgos kezére. Aratáskor a kéveösszehordásnál segített, ősszel meg a dohányt fűzte szorgalmasan. A dohányszárítóban mint legjobb dolgozót emlegetik. Olyan magas teljesítményeket ért el, hogy voltak olyan napok, amikor 2, sőt két és fél munkaegységet is ledolgozott. Mi az a cél, amely Mária kezét megacélozta és olyan gyorsan mozgatja a munkában? így válaszol: — Nekünk nőknek még jobban kell dolgoznunk. Hiszen gyermekeink jövőjéről van szó. Minden anya azt akarja, hogy gyermeke sorsa jobb legyen, mint az övé volt. Azt akarjuk mindannyian, hogy a mi gyermekeinknek már ne kelljen megpróbálniok a háború borzalmait... Nem csoda, ha Mária kissé elérzékenyül: Hiszen megint eszébe jutnak az emlékek, a szomorú nélkülözéssel zsúfolt évek. — Nekem nem volt gyermekkorom, — szövi az emlékek fonalát. — Amint egy kicsit felcsöpörödtem, azonnal a nehéz munka, a kenyérgond nehezedett rám. Mikor a magamfajta cselédgyerekek láttuk, hogy a nagyságos úr gyerekei narancsot esznek, alig vártuk, hogy a narancshéj a szemétbe kerüljön, hogy legalább azt felszedhessük. Nekünk csak ez jutott a jóból. Az urak tejben-vajban fürödtek, nekünk pedig alig volt kenyerünk. Ma már minden máskép van. Férjem és én munkánkért gazdag jutalomban részesülünk, úgyhogy a mi gyerekeinknek nem kell a félredobott narancshéjat keresgélniük. Veszek én nekik narancsot és mindent. amire csak szükségük van. A mi gyermekeinkre .napsugaras jövő vár. Igen. A Vrzala-gyerekek szép jövőnek néznek elibe, mert dolgos édesapjuk és aranykezű édesanyjuk van, akik kihasználva a népidemokratikus államunk nyújtotta segítséget és lehetőségeket, megragadnak minden alkalmat arra, hogy építsenek. Megmutatkozott ez a csúzi EFSz óvvégi zárszámadásánál is. Vrzala Mária az év folyamán 317,30, férje 603,65, Józska fia pedig —- az öntudatos CsISz-tag, 556 munkaegységet dolgozott le. A család tehát 5.222 Kés osztalékot kapott. Van miből tehát vásárolniok. A gondos édesanya így osztotta be pénzüket: 2.000 koronáért felsőruhát, 1.500 koronáért ágyneműt, 762 koronáért asztali tűzhelyet, 960 koronáért pedig Kató kislányának kabátot vettek. Ez még azonban nem minden. A gabona egy részét, amit ugyancsak munkájuk után kaptak a szövetkezettől, eladták, aminek árából 4.600 koronáért bútort vásároltak. Az új bútor, az Ízlésesen berendezett lakás, a tisztán öltöztetett és gondosan nevelt gyerekek, mind-mind a forrószívű édesanya munkáját dicsérik. Tiszta, meleg otthonuk van Vrzaláéknak. Az otthon fogalma és a család szeretete azonban Máriánál túllépi a konyhaajtó küszöbét. Túllépi és kiterjed az egész falura. Bizonyítja ezt a szövetkezetben végzett munkája. Meg aztán azt is megmondhatjuk, hogy nincs Csúzon olyan ünnepély, amely előtt Mária ne gondoskodna a kultúrterem feldíszítéséről, otthonossátételéről, hogy a falu dolgozói ünnepélyes keretek közt jöhessenek össze. Mária szeretete és lelkesedése azonban még a falu határát is túllépi. Az egész hazára, a világ dolgozóinak nagy ügyére gondol akkor, amikor mint a nőbizottság elnöke végzi teendőit, most például, amikor a Nemzetközi Nőnap megünneplését készíti elő. A nők nagy nemzetközi ünnepe tiszteletére példát mutatva asszonytársainak, szép kötelezettségvállalásokat tett. Így például vállalta, hogy megszervezi a mosodát a többi, asszony bevonásával, hogy a nők jobban bekapcsolódhassanak a szövetkezeti munkába.. Állandó meggyőző mun kát folytat köztük, hogy ne legyen egy asszony sem, aki körülményeihez mérten ki ne venné részét a közös munkából. Ezenkívül áttanulmányozza a szovjet gyermeknevelésről szóló könyveket, hogy 6 is eszerint nevelhesse gyermekeit. Szép kötelezettségvállalások ezek. S hogy mindezt Vrzala Mária valóra váltja és hogy áldozatkész munkájával még nagyon sokat fog segíteni a szövetkezetnek, abban nem kételkedünk. Kötelezi öt erre gyermekei iránti szeretete, pártunk és kormányunk iránti hálája és a békéért folytatott elszánt harca. Somogyi Jolán Vrzala Mária
