Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

Jüi az. L&azis becsület? A főutca forgatagában fiatul asszony siet. Kicsit türelmetlenül húzza maga után el­­bámészkodó fiacskáját, az ötév körüli mackóruhás emberkét. Az asszony karján jól megtömött bevásárlótáska. Ügy látszik, valami még hiányzik, mert a másik oldalra mutat, a szembeniévé fűszerüzlet felé: — Még oda is bemegyünk. Termi. Nem látsz mlnhol re miőr bácsit? Akkor itt egyenesen me­gyünk át — s már indulnak is az úttest felé szapora léptekkel. Persze, ha forgalmi rendőr volna a közel­ijén, akkor esak tíz méterrel «alább lehetne átmenni, ahol a kis fémtáblák jelzik az út­testen a szabad átjárást. Az pedig legalább két pere időveszteséget jelentene. De gon­doljuk csak meg, hogy az anya ártatlannak tetsző szavai nem jelentenek-e nagyobb vesz­teséget a gyermek szempontjától ? Kétezer évvel ezelőtt a római költő úgy képzelte el az emberiség „aranykorát“, hogy akkor „önként, félelem és biintetés­­nélkiil tisztelték a törvényt és a jo got.“ Hiszen a törvények éppen abból szár­maznak, hogy az emberek önként megálla- I mm Inak bizonyos szabályokban, amelyek mindenki érdekét egyformán szolgálják. A valóságban persze Kómában rabszoígntör­­vény uralkodott, amely csak a kizsákmányo­lok érdekeit védte. A kizsákmányolás for­mája az évszázadok folyamán változott, de a hűbéruruk és n kapitalisták törvénye is mindig kettős mértékkel mért. A nép pedig rettegett a csen«lörsz u ron у tói, amely az urak törvényét viklte. Az „aranykor“ nem mögöttünk van, ha­nem előttünk. A félelem nélküli életet most kell megvalósítanunk, amikor a nép hozza a törvényt magátiak a népnek az érdekében és a rendőrök is a nép érdekét védik. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy például a közlekedési szabályokat nem valami külső kényszer miatt kell tótartani, hanem a kö­zösség és saját magunk érdekében. Mégis bányán vannak, akik figyelmen kívül hagy­ják ezeket a szabályokat, ha nem fenyeget közvetlenül az a veszély, hogy biintetésfiénzt kell fizetni! Tomi talán most még nem sokat gondol­kodik azon, hogy miért estik akkor lehet a tiltott helyen átmenni, ha a rendőr bácHÍ nem látja. De néhány év múlva talán éppen erre száguld majd egyszer pionír-kerékpár­ján. s rendőr nem lévén a láthatáron, szabály­talanul fordul majd tó az utcasarkon. Lehet, hogy végzetes baleset éri. De miért gondol­junk mindjárt a legrosszabbra? Lehet., hogy sikerül neki minden vitézkedés, az is, hogy elengedi a kerékpár kormányát, az is, hogy nagyvárosba kerülve leugrál majd a mozgó villamosról. ö lesz az a gyerek, aki bemártja ugyan a fogkefét, de nem mos fogat, ha az anyja nem látja. Ha nem számít felelésre, nem tanulja meg a leckét. Ha nem kell félni, hogy rajtakapják, elhallgatja, hogy rossz fát tett a tűzre. Valahol egy öreg néni elcsúszik az utcán. Tamás először körülnéz... Ha nézik, segít, ha nem látja senki, tovább szalad. Ta­lán még a talált pénzt is nyugodtan zsebre­­teszi, ha nincsenek szemtanúk. Olyan ember lesz belőle, aki különbséget lát a szép jelszavak és az élet között. Tud majd szépeket mondani a politikai gyűlése­ken, «le szavainak nem lesz meg a fedezete jellemében, legtónsőbb gondolataiban. A munkahelyén is a látszat lesz a fontos, ha nem ellenőrzik, nem végez minőségi munkát. Ennyire döntő lehet a gyermek jellemére a szülő magatartása? Sok esetben igen. A múltkor egy fiatal asszonnyal beszélget­tem, akit általában „tisztességes embernek“ tartott férje könnyelműen otthagyott kis gyermekével együtt egy másik nő kedvéért. „Talán и nevelésben volt a hiba'' — mondta az asszony. — „Az anyósom a múltkor eldicse­kedett, hogy hat pír tojást kapott a piacon, pedig esak ■> pírért fizetett. Azt hiszem, az ilyen „apróságok" is döntők, talán ezek miatt nem világos a férjem előtt, mi az igazi becsület. Visszaemlékszem a saját gyermekkoromra. Mi szegényebbek voltunk, de engem bizony vissza­küldték az üzletbe, ha véletlenül tíz fillérrel töb­bet hoztam haza, mint amennyi járt. Én nagyon fogok vigyázni a gyermekein előtt..." Nagyon kell vigyázni a gyermekek előtt. S érdemes megtenni azt a pár lépést az „egyenes útig“... ./. F. A népi higiénikusok a szocialista egészségügy szolgálatában I. P. Pavlov, hírneves szovjet tudós, arra tanít bennünket, bogy az ember a környe­zettel elválaszthatatlan egységet kéjjez, az emberi szervezet a környezet állandó befo­lyása alatt áll. К megismerés döntő jelentő­ségű az egészségügy prevenciós — betegsé­geket megelőző — módszereire. Ez az alapja a dolgozók egészségvédelmének, a szocialista egészségügynek, amelyet a prevenció jelle­mez, mert hisz a szocializmus építéséhez egészséges dolgozókra van szükségünk. Ennek fontossága kifejezést nyer a párt és kormányhatározatban is, amely lehetővé teszi a dolgozók fokozottabb egészség^véd el­mét, hangsúlyozza a kedvezőtlen, nem higié­nikus életfeltételek kiküszöbölését, a kedve­ző higiénikus viszonyok megteremtését ott­hon, az iskolában, a munkahelyen, az utcán, a köztereken, a közlekedési eszközökön, az ólelmiszerüzemekben, az üzemi-konyhákban, vendéglőkben, szállodákban, egyszóval min­denütt, ahol a dolgozó ember megfordul. El­rendeli a terhes anyák, a csecsemők fokozot­tabb orvosi felügyeletét, az ivóvíz és élelmi­szerek szigorú egészségügyi ellenőrzését. E nagy feladatok elvégzéséhez nem ele­gendő csupán az egészségügyi dolgozók mun­kája, hanem szükség van a dolgozók, a nép széles rétegeinek támogatására, a dolgozók­nak e munkában való aktív részvételére, szükség van tevékeny egészségügyi aktivis­tákra, népi higiénikusukra. A népi higiénikusuk rövid, de alapos ki­képzés után a higiéniai és járványellenes szolgálat munkatársai lesznek, jelentik a kör­orvosnak, illetve a járási Higiéniai és jár­­ványelleni állomásoknak mindazokat a hibá­kat, amelyeket lakóhelyük környékén, mun­kahelyükön észlelnek. Igazolványuk alapján joguk van ellenőrizni a körzetükben lévő élei mi szerüzemeket, elárusítóhelyeket, ven­­«léglöket, üzemikonyhákat, biifféket, stb. A nagyüzemekben dolgozók különleges okta­tást kúpnak a járási higiénikusoktól a balese­teket megelőző védelmi intézkedésekről, az üzem különleges egészségügyi viszonyairól, a hiányosságok kiküszöböléséről, a védő­szemüvegek, álarcok fontosságáról. Megis­merik a járványos betegségek okait és azok megelőzési módját, a foglalkozásokban gyak­ran előforduló tótegségeket és az ellenük való védekezést. Kontos feladata a népi higiénikusnak, hogy ismereteit továbbadja, terjessze dolgo­zótársai között s ezzel emelje a dolgozók egészségügyi kultúráját, hogy azok tudato­san és következetesen óvják maguk és társaik egészségét. Most, amikor a szovjet egészségügy gazdag tapasztalatai alapján és támogatásával át­14 tértünk az egészségügyben a körzeti beosz­tásra, amelyben a körorvos az ő kollektívá­jával — egészségügyi dolgozónő, szülésznő, gyermekgondozónő, tüdőtóteggondozónö, a népi higiénikusuk — megismeri a körzete «lolgozóiuak lakás-, szociális- és munkaviszo­nyait, ezek alapján igyekszik megjavítani az egészségre káros körülményeket, vagyis a tlierápiáról, gyógyításról — fokozatosan át­térünk a prevenció, a bajtmegelőző-módsze­­rekre, amikor a körorvos személyesen felelős körzete dolgozóinak egészségéért és halaszt­hatatlan a népi higiénikusuk bekapcsolódása is az egészségvédelembe. Az intervenciós háborúban a nagy hon­védő harcokban a szovjet emberek nagy tö­megei sikerrel oldották meg a nagyon súlyos egészségügyi problémákat, különösen a jár­ványok leküzdésében és ezzel hozzájárultak a dicső Vörös Hadsereg luircikészségének fokozásához és győzelméhez. Lehet-« valami szebb, nemesebb fcliulat dolgoz«'» nőink számára, mint bogy gyerme­keiknek, férjeiknek, dolgozótársaiknak, nép­hadseregünk tagjainak egészségét megvédjék és beálljanak a népi higiénikusuk immár né­pes és lelkes tömegébe? Medikus.

Next

/
Thumbnails
Contents