Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
Az áram és a takarékosság — Jaj, kifutott a tej — kiáltja anyuka rémült hangon és a villanytűzhely Herceg, a kifutott tej kellemetlen illatot terjeszt. — Jolánka gyorsan hints rá sót, az elveszi a szagát! Gyurika szaladj, nyisd ki az ablakot ! Bizony — kifutott a tej. Mindenki szalad, kapkod, sót hint, ablakot nyit. Azt hiszem kevesen vagyunk olyanok, akik még nem éltük át ezt a jelenetet. Az örök mottó: ha ott állok mellette nem forr, ha egy kicsit az asztalhoz lépek, már kifut. Van ennek az eseménynek még egy kellemetlen oldala: miközben a tej kifut az áramóra szép csendesen forog és hozzá - forog még egy kicsit a villanyszámlához. Villamoson és vonaton, moziban és kávéházban egyaránt hallottam már párbeszédeket a „villanyszámláról“, mint az élet kellemetlen jelenségéről. De vájjon ki az oka, hogy aránytalanul sokat fizet az áramért? Vájjon nem lehetne-e a számla összegének legalább 20%-át megtakarítani? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést. A villamossági szektor dolgozói nagyo jól tudják, hogy a háztartásokban sok áramot használnak feleslegesen. Plakátok, cikkek és rádiófelhívások figyelmeztették a takarékosságra a háziasszonyokat, de az eddigi eredmény jelentéktelen. Hogyan takarékoskodjunk az árammal? Talán a legelső szabály itt is a tervszerű munka. A háziasszonynak tudnia kell, hogy mire van szüksége, tehát felesleges egyidejűleg bekapcsolni a mosógépet, a porszívót és a vasalót, mert mosni, takarítani és vasalni egyszerre még a legügyesebb asszony sem tud. Közismert rossz szokás, hogy a villanytűzhelyet, vagy a gyorsforralót az asszonyok nagyobb része 10 perccel előbb bekapcsolja, hogy „étforrósodjék“. Feles■ s szokás, mert az a tíz perc pénzbe ■ nil. felesleges kiadást jelent. Az emberi i.-os életkor ma már hetven év felett vili', kedves háziasszonyok! Az a tíz perc mar nem számít időben, viszont egy 1000 wattos villanytűzhely 10 perc alatt kb. Ю7 wiii’ áramot fogyaszt, ami több mint s fillérrel emeli a villyanszámla végösszegét. És ha o'-zeszámoljilk a sok feleslegesen elpazarol: s fillért — bizony egy pár szép nyári számlál kitelnék belőle. Úgy gondolom, hogy tejet minden háztartásban mindennap forralnak. Elárulok egy nagy titkot: nem mindegy, hogy milyen edényben forraljuk a tejet. Minél egyenesebb, minél simább az edény alja, annál kevesebb a lemez és az edény között a levegő, annál jobb az érintkezés és annál gyorsabban forr a tej. Saját tapasztalatomból, tudom, hogy sok háziasszony az utolsó pillanatig a bekapcsolt tűzhelyen forralja a tejet. Ez is felasleges. A tűzhely lemezét már előbb i kikapcsolhatjuk, mert hőfokát csak lassan veszíti el és azért a már kikapcsolt lemez is felforralja a bőrósödő tejet. Most talán sétáljunk el egy Bratislava! háztartásba és nézzünk körül a szakember szemével. Az előszobában 60 wattos. a konyhában 100 wattos, a fürdőszobában 60 wattos égő, az ebédlőben gyönyörű csillár 5 darab 100 wattos égövei, a hálószobában kétágú csillár két 100-as égövei és az éjjeliszekrényeken, jobbról is, balról is, egy-egy kis lámpa 60-as égőkkel. Jól tudom, hogy mindenki szereti a világosságot. Száz és száz dolgozó otthonában voltam, és örömmel láttam a ragyogást és a fényt. Napról-napra szépülő életünk jelképei a boldog otthonok lámpafényei az esti órákban. A felesleges pazarlással azonban megkárosítjuk önmagunkat és a nemzetgazdaságot. Az előszobában elég a 25-ös égő, a konyha fényben úszik a 60-as égőtől is. Az ebédlőbe kettős kapcsolással takarékoskodunk. Ez azt jelehti, hogy 2 darab 100-as égőt és három .darab 60-as égőt külön kapcsolóra szerelünk. Egyszerre égetni 500 watt energiát könnyelműség. A hálószobában nem kell az éjjeli szekrényre jobbról is és balról is egy lámpa. Egy 25-ös égő a két ágy között a falon, elegendő világosságot nyújt az utolsó cigaretta elszívásához, vagy ahhoz, hogy a nyugtalanul alvó gyerek elzsibbadt kezecskéjét megigazítsuk. És ami nagyon fontos, kedves háziasszonyok: ne égessük sehol a villanyt feleslegesen. A gyermekeket tanítsuk гпец arra, hogy a villanyt el kell oltani a fürdőszobában. Az anyukákat pedig arra tanítsuk meg, hogy a beszélgetés a szomszédasszonnyal sokba kerül, ha közben a villanyfözőn már félórája forr a víz, és a konyhában ég a villany. Mert ismerjük be, ezt igen sok anyuka elfelejti, miközben az előszobaajtóban „egy kicsit“ elbeszélget. — Gyújts villanyt — hangzik esténként százezer és százezer lakásban. A család valamelyik tagja csavar egyet a kapcsolón és az áram szolgálatkészen sugározza fényét a vacsorázó családra. Szeretném, ha egy varázspálcám lenne és ilyenkor megérinthetném sokmillió embertársunk szemét: íme, lásd. mi is van a kapcsoló csavarása mögött. A bányászok a föld mélyében fejtik a szenet. A szenet a vasúti kocsikra rakják és a villanytelepre szállítják. A villanytelep dolgozói kirakják a tárolóba, ahonnan a kazánba kerül. A kazánházban, bizony, meleg van. A kazán előtt ott áll a fűtő és figyeli a műszereket. Éjjel-nappal, ünnepnap éjszakáján, vagy ragyogó vasárnap délelőtt — egyaránt ott állnak a villany telep dolgozói a gépek mellett. A kazánokban pokoli tűz forralja a vizet. Gőz keletkezik, magas hőfokú, borzalmas feszítőerejű gőz. Ezt a gőzt vezetik a turbogenerótorokba, amelyek dörögve, zúgva termelik az áramot. Fűtők, segédfűtők, salakosok, gépészek, manipulánsok, vegyészek és szerelők hatalmas, lelkos, öntudatos munkája a fény, amelyet a tűz és a víz energiájából állít elő a természetet győzedelmesen hatalmába kerítő ember. A villany telep dolgozóiról keveset beszélnek. Ezek nem szeretnek dicsekedni. Kevesen ismerik fontos és önfeláldozó munkájukat, kevesen tudják róluk, hogy közöttük nincs iszákos ember. Kedves, jókedélyű emberek, vidám, fiatal lányok, sokgyermekes családanyák teczik lehetővé, hogy a varázsszóra — amely ma már nem a mesebeli „Százam tárulj“, hanem „gyújtsd fel a villanyt", gépeken, transzformátorokon és vezetékek sűrű hálózatán át mindnyájunk legnagyobb segítőtársa, az áram, hűségesen szolgálja az embert. Szeretném, ha ezeket a sorokat olvasva, hazánk asszonyai, édesanyák és feleségek százezrei elhatároznák, hogy segítenek a villanytelep dolgozóinak. Hogyan ? Heggel hat órakor indulnak a villamosok, gyárak és kezdetét veszi a csúcsforgalom. A villanytele]) munkairányítója figyeli a felfelé rohanó grafikont. Egyre nagyobb a szükséglet. Milyen jó lenne, ha a háziasszonyok hat óra előtt melegítenék meg a reggelit , ha a vasalókat , porszívókat, mosógépeket csak délután 12 és 4 óra között kapcsolnák be. Ha szürkület után, amikor a közvilágítás miatt ismét emelkedik a szükséglet - valóban csak világításra használnának áramot. Milyen jó volna, ha a háztartásokban és a munkahelyeken dolgozó asszonyok harcot indítanának a „villanykályhák" használata ellen. 20 darab 2 kilowatt erejű villanykályha áramszükségletével e ty egész kis falu áramszükségletét fedezhetjük. Asszonyaink, lányaink ott állnak mellettünk a munkahelyeken. Harcolnak mindnyájunk közös céljáért: a szocializmusért. A régi mende-mondák, a kapitalista frázisok a női'munka csökkent értékéről, eltűntek a múlt ködében és soha többé nem térnek vissza. És éppen azért, mert a nők bebizonyították tudásukat és erejüket, bízom abban, hogy ezen a vonalon is segítségünkre lesznek. Takarékoskodjunk az árammal, mer így a saját pénzünkkel takarékoskodunk Takarékoskodjunk az árammal, mer ezzel segítjük hazánkat, segítjük az építő munkát, iparunk fejlődését, földműves szövetkezeteink eredményes munkáját „Gyújtsd fel a villanyt!" Kedves elv társnő, amikor kimondod ezeket a szava kát, egy percig szeretettel gondolj a vil lanytelep dolgozóira. Üzenj nekik gondo latban, bíztasd őket és ők hálából elküldik neked otthonodba, gyermekeid tantermébe, férjed asztalára a fényt. Mihál ha Julo 21
