Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
Sasok a tajga fölött Tunguz népmese. Hatalmas erdők borítják a tajgát. Nagyon gazdag ez a vidék. Mindenből bőven akad itt, sok a vad s a madár és rengeteg a hal a tavakban. Gondtalanul, bőségben élhettek volna a tajga lakói, a tunguzok. De nem voltak boldogok. Nagy csapás sújtotta őket. A tajga fölött egy óriási kétfejű szörny uralkodott. Amikor körülrepülte Vártak, várakoztak. A sastiókák ezalatt egyre nőttek, erősödtek, szépültek. Már a szárnyaikat is bontogatták. Nemsokára m*agasra repültek, később még magasabbra emelkedtek. Messzire repültek, de másnap még messzebbre merészkedtek. Szárnyaik egyre inkább erősödtek, látásuk mindinkább élesebb lett. A sasfiókák erős madarakká feja tajgát, hatalmas fekete szárnyai árnyékot borítottak a tunguzok földjére. A szörny a tajga minden gazdagságát elrabolta. Évszázadok múltak el így, a tunguzok nagy nyomorban éltek. Egyszer az óriás Hegy lábánál gyűltek össze s kérlelték: Hatalmas Óriás Hegy. csak te tudsz megmenteni bennünket a fekete szörnytől. Segíts nekünk, hogy ezt a kétfejű ragadozót valahogy elűzzük innen. Az Óriás Hegy sokáig gondolkodott — Mozdulatlan vagyok, nem lehetek segítségetekre — mondta. — De a barlangomban két kis sasfiók él. Ha majd megerősödnek s kirepülnek, legyőzik a szörnyeteget. Megvigasztalódtak a tunguzok, megköszönték az Óriás Hegy reménytkeltő szavait s ehzéledtek. 18 lődtek. Magasan, fönn a felhők fölött repkedtek a tajga fölött. Észrevette őket a kétfejű szörny s iszonyatos haragra gyulladt. — Ki merészel itt repkedni ? A tajga az enyém s az égboltozat is az enyém! A fekete szörny felrepült a felhők fölé. hogy onnan támadjon rá a sasokra. De a sasok egyre följebb szálltak. Kieresztette karmait a ragadozó s rávetette magát a sasokra. A sasok nem ijedtek meg tőle. Megtámadták a szörnyet s az Óriás Hegynek szorították. Belezuhant a ragadozó a hegyi tóba, haragosan csaptak össze fölötte a tengerszem kék hullámai. A sasok aztán leereszkedtek a ta igára. Köréjük gyűltek a tunguzok. nagy volt az öröm, hálálkodtak: — Köszönjük nektek sasok, köszönjük nektek, ti hatalmas madarak! A sasok így szóltak a tunguzokhoz: — Gyülekezzetek az Óriás Hegynél. Olyasmit mutatunk nektek, amit sem apáitok, sem nagyapáitok eddig soha nem láttak. A tunguzokat a sasok az Óriás Hegy csúcsára vezették. Messzire mindent beláthatott innen az ember.-— Látjátok köröskörül ezeket az erdőket ? — kérdezték a sasok. — Látjuk. Rengeteg erdő' — feleltek a tunguzok — s kié mindez? A tietek — feleltek a sasok — a tajga erdei, vadjai, madarai, minden a tietek! 8 az erdők tavait és folyóit látjátok-e? Látjuk. — felelik a tunguzok - rengeteg a tó a tajgán. S kié mindez? A tietek — mondják a sasok — a tavak, a folyók, s bennük a tömérdek hal — mindez a tietek. 8 itt a hegy lábánál látjátok a rénszarvasnyájat? — A nyájat is látjuk, tengernyi szarvas, se szeri, se száma. S kiék ezek? — A szarvasok is a tietek —- mondják a sasok. — Minden a tietek, amit láttok. Ti vagytok ennek a földnek birtokosai. Dolgozzatok, építsetek magatoknak új életet. A hatalmas sasok továbbrepültek. A népek boldogságának hírvivői elhagyták a tajgát. A tajgán a tunguzok új életet kezdtek. A gyereksereg és az ifjúság tanulásba kezdett, az asszonyok férjeikkel együtt dolgoztak földjük felvirágoztatásán. Ilyesmi azelőtt a tajgán soha nem volt. Azt kérdezed, kik voltak azok a hatalmas sasok? A tunguzok nagyon jól tudják, neveiket örökké emlékezetükbe vésték. A két sast — Leninnek és Sztálinnak hívták.
