Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-04-01 / 4. szám

Я)ища ólotáténSk éé ólútátáak 1

Szlovákia népét végtelen gyásszal és fájdalommal töltötte el a világ legdrágább és szívből szeretett emberének — Sztálin elvtársnak elvesztése.

Szlovákia nemzeteinek férfiai és asszonyai, öregjei és gyermekei, fiai és leányai szívüknek kimondhatatlan bánatával osztoznak a szovjet nép fájdalmában, melyet saját fájdalmuknak éreznek. Meghalt a mi honszeretett Sztálinunk, a munkásosztály és az egész világ dolgozóinak vezére, a nemzetek atyja és oltalmazója.

Súlyos veszteség érte a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet nemzeteket, az egész világ dolgozóit és békeszerető embereit. Megszűnt dobogni a nagy ember szíve, a dolgozók békéje, szabadsága és boldogsága leghősiesebb harcosának szive. Utolsót dobbant a mi felszabadítónk, nemzeteink hűséges barátjának és tanítójának — Joszif Visszárionovics Sztálin szíve.

Ezekben a nehéz órákban, midőn dolgozóink könnybelábadt szemei Moszkva felé irányulnak, különösen tudatosítjuk magunkban, hogy Sztálin elvtárs nélkül nem történt volna meg a mi felszabaditásunk, nem épült volna fel a mi népi demokratikus hazánk és Csehszlovákia népének örömteljes jelene és boldog jövője.

A Nemzetközi Nőnap mai manifesztációján mély gyászban hajtjuk meg fejünket a nők, anyák és gyermekek új, megelégedett és boldog élete megteremtőjének halála miatt. Szívből fakadtak az anyák könnyei, könnyharmatosak lettek a gyermekek szemei szeretett és viszontszerető atyánk eltávozása miatt. Mélyéges a mi fájdalmunk. Hiszen a nagy Sztálinnak köszönhetjük azt, hogy szabadon élünk, hogy gyermekeink a béke és a szocializmus virágba szökkenő országában élnek, mely

napfényes, szépséggel és örömmel teljes életet biztosít számukra.

De fájdalmunk és gyászunk még inkább megacélozza erőinket, még szilárdabban tömörülünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Gottwald elvtársnak vezetésével a Szovjetunió körül, hogy az utolsó betűig valóra váltsuk Marx, Engels, Lenin és Sztálin diadalmas tanítását, hogy a kommunizmus sztálini megalkotóinak példájára gyors ütemben kiépítsük a szocializmust hazánkban.

Megfogadjuk ezen a napon, hogy megfeszítjük minden erőnket, értelmünket és képességeinket, hogy teljesítsük a párt és a Kormány által Stűzött feladatokat, melyekben Sztálin bölcsessége és a dolgozókról való gondoskodása tükröződik vissza.

Még nagyobb erőkifejtéssel hiúsítjuk meg belső és külső ellenségeink támadásait, akik szabadságunkra, gyermekeink életére törnek. Nem tűrjük, hogy az imperialisták új vérontást robbantsanak ki, hogy barbár módon elpusztítsák családjainkat, otthonainkat.

Súlyos veszteség ért bennünket Sztálin elvtárs halálával. De él és virágzik Sztálin műve, gyarapszik és egyre hatalmasabbá válik a Szovjetunió. Sokasodnak és megszilárdulnak a harcosok sorai, akiket az egész világ dolgozóinak bölcs vezére nevelt.

Mi, nők és anyák, vállaljuk a mai napon a kötelezettséget és latba vetjük minden erőnket, hogy gyermekeinket Sztálin ügyének rettenhetetlen és áldozatkész harcosaivá neveljük.

Bratislava, 1963. március 6.

A Nemzetközi Nőnap bratislavai manifesztációjának részvevői.

S'duílut íizak (til tekint

Hamtl népmese.

Főikéi reggel a hanti, kimegy az utcára és néz, néz arrafelé, ahol a Nap feljő- Aztán dél felé tekint,

Magas fák teteje fölött ott áll a Nap. A fényes Nap sugarai elhatolnak hozzánk, Élszakra. Biz a Nap: Sztálin, ö mondotta nekünk:

— Északon a szegény emberek sötétségben élnek. Ezen a népen segíteni kell, ennek a népnek fel kell nyitni a szemét.

Sztálin szemet adott nekünk, és erőt adott nekünk. A szegény hanti mindent megértett, mindent megtanult. Sok meleg

fénysugár érkezett hozzánk a tajgába Sztálintól, a Naptól.

S mind az egész népünk így szólt hozzá: — Te, kedves Sztálin, jóságos anya neveltje, itt a messzi föld szélén, tajga rengetegében szép, boldog napokat adtál nekünk.

Drága cobollyai meg ezüstrókával telve a mi erdőnk. Sok-sok mindenféle madár dalol a ml gazdag erdeinkben. S amint kő hullik a hegyről le a sebes folyóba — úgy hullottak a mélybe mind a cári törvények. Könnyen él ma a hanti. Örökkön ott ragyog a tajga fölött Sztálin, a Nap.

8