Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
^сте\е\ м\пе\* tóhoz nem mégy közel, de az erdőbe se menj! Kata jól ismerte a íalu környékét, akárcsak a többi gyerek a falujában. Félteni nem kellett őt, de azért mint jó nagymama, intette egytől-mástól. — Vigyázz, a cipőd át ne nedvesedjen nagyon s a kendődet se veszítsd el mint Verőnk a a minap! Elindult hát Kata, hogy megtudja, meddig várat még magára a tavasz. Mikor a falu végére ért, már látta is a Kerek tó partján álló fűzfákat. A fűzfákon túl egy kis tisztáson tavaly is járt ilyenkor, tél utóján. Gyorsan vitte hát a lába, nem is fázott. De amikor odaért, csalódás érte — hó borította a kis tisztást a tó felett. Valamivel feljebb az erdő szélén azonban kikandikált a föld a hótakaró alól. Nagyokat lépve a ropogós havon, felmászott Kata az erdő széléhez. Milyen meglepetés! Kicsi, zöld levelek, mint valami apró lándzsák meredeztek ki a hó alól. Valamivel odébb három szál kis hóvirágot fedezett fel: két bimbósat, s egyet már teljesen kivirítva. Nagy volt az öröme Katának. Fagyos ujjaival óvatosan csípte le a kis virágokat, aztán örömmai futott haza nagymamájához, hogy hírül vigye: útban Van már a tavasz... tytt a taoaáz... A kis Kata minden reggel, amikor felébredt, az ablakra nézett: tél van-e még s fújjae a havat a szél, vagy pedig már tavaszi nap süt be az ablakon? — Nagyanyó, mit gondolsz, kint maradt a medve? Nem ment vissza a barlangjába? — Nem tudom — felelte nagymama. — Azt mondják, hogy még február elején nézi meg, milyen az idő odakünn. Ha ke mény, hideg időt talál is, már nem megy vissza az odújába. Úgyis tudja, hogy nem érdemes, mert rövidesen megérkezik nemsokára a tavasz. De bizony azóta hetek múltak el és a tavasz csak nem jön — tette hozzá nagyanyó s vastag gallyakat rakott a tűzre. Kata sokáig eltűnődött azon, amit nagyanyja mondott, összehúzta magát kis kuckójában, mint egy cica, még az ujja is betévedt a szájába, amit olyankor szokott csinálni, amikor nagyon gondolkozott valamin. Egyszeresek hirtelen kiugrott az ágyból, ami a rakott kemence mögé volt megvetve. Öltözni kezdett gyorsan és ügyesen, és mire nagymama ismét bejött, már teljesen felöltözve találta. Hová készül a kislány? — Nagyanyó, kimegyek, megnézem, hogy mikor jön a tavasz? Nagyanyó csodálkozva nézett rá. — S azt honnan fogod megtudni kócoskám? Gyere, inkább megfósüllek! — Kimegyek a Kerektóhoz, s én azt majd ott meglátom! Nagymama csak mosolygott. Ismerte kis unokáját. Tudta, hogy ha az a fejébe vesz :valamit, akkor napokig azon töpreng. Most biztosan a tavasz motoszkál a fejében, amit mindketten annyira várnak, s ami valahogy az idén nagyon késik. — Jó, menj, de Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra. Tudom, hogy a Anna Lídia A dunaszerdahelyl Nőbizottság versenyre hívja ki a többi Nőblzottságot a következő jelszóval: „KI szerzi meg a legtöbb előfizetőt a „Dolgozó nő” részére?'* Az előfizetők névjegyzékét, Bratislava, Lesková 14 alá kérjük. A nyertesek könyvjutalomban részesülnek. Rejtvény ВÉKEFÖLDRAJZ V r A О M К Hol áll a béke legfőbb bástyája? Állítsátok össze helyes sorrendben a nyomtatott betűket, megkapjátok a város nevét, az írott betűk pedig pontosabban meghatározzák a helyét. Készüljünk fel június 1-re, a Nemzetközi Gyermeknapra.
