Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
A nőbizottságok feladatai a szocialista falu felépítésében A tavaszi munkák időben való elvégzése, mezőgazdaságunk 1953-as évi tervének teljesítése felelősségteljes feladatot ró öntudatos asszonyainkra. A többtermelés lehet csak a többfogyasztás alapja és éppen ezért emelnünk kell a hektárhozamot és fokoznunk az állatok hasznosságát mezőgazdasági termelésünkben a szovjet példát szemünk előtt tartva úgy az EFSz-ekben, mint az állami 'birtokokon, valamint a még egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban is. „A szövetkezetekben jelentős szerepet játszanak a nők, akik a tagok számának több mint felét teszik ki. A mi asszonyainknak arany kezük és jó eszük van. A szövetkezetek vezetésében azonban kevéssé számítanak rájuk. Azt hiszem, az ügy javára szolgálna, ha a tehetséges nőket kiemelnék a szövetkezetek vezető helyeire,” — írta Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk, a szövetkezeti dolgozók első országos kongresszusához intézett levelében. Gottwald elvtárs bölcs szavai mély igazságon alapulnak. Ha belepillantunk jól működő szövetkezeteink munkájába, akkor meggyőződhetünk arról, mennyi „aranykezű és jóeszü nő” dolgozik ott és milyen kevés számmal vannak közülük a szövetkezetek vezetőségében. Ha ezeknek a dolgoknak a gyökerére nézünk, meg kell állapítanunk; hogy ennek oka egyrészt a férfiaknak a letűnt tőkés világból magukkal hozott előítélete, amely a nőket alárendelt szerepre szánta és kétségbevonta, hogy a nők a férfiak oldalán akár politikai, akár gazdasági vagy kulturális tekintetben megállják helyüket. Másrészt asszonyainkban van a hiba, akik szocialista rendszerünk adta egyenjogúságukkal nem élnének és nem veszik fel a harcot ezek ellen az előítéletek ellen és kihasználatlanul hagyják adottságaikat és tehetségüket. Ez ellen a maradi felfogás ellen a legjobb fegyver a munka, ameflynek (sikeres elvégzése érdekében a nők támaszkodhatnak a nemzeti bizottságukra. Itt kezdődik a nemzeti bizottságok fontos szerepe, amelyeknek jól megszervezett és széles tömegalapokon végzett munkája jelentékeny részét képezi az új szocialista falu kiépítésének. Gottwald elvtárs szavainak igazát bizonyítják azon öntudatos szövetkezeti dolgozó nők példái, akik már eddig is tehetségükkel és rátermettségükkel hatékonyan résztvesznek a falu új arculatának kialakításában. Gyönyörű példáink vannak arra, hogy a nőbizottságok hogyan segítik az EFSznek munkáját. A ladmoci nőbizottság tagjai, amelynek elnöknője Kása Margit, a bécsi Népek Béke Kongresszusa előtt házról-házra járva hívták össze a falu asszonyait. A gyűlésen a békeharc kérdéseit összekapcsolták a falu szocialista építésének problémájával és kötelezettséget vállaltak, hogy a szövetkezeti tyukfarm felállítása érdekében ledolgoznak 200 munkaórát. Ezenkívül elültettek 1500 darab gyümölcsfát. Dolánszky Mária, az ipolyviski nőbizottság tagja, az EFSz sertésápolója, a hízó sertéseknél 65 dkg súlygyarapodást ért el naponta darabonként. Dolánszky Mária, aki szakképzettségét állandóan fejleszti, még ezzel az eredménnyel sincs megelégedve, mert tudatában van annak, hogy a megfelelő szovjet tapasztalatok alkalmazásával még ezt is emelni lehet és vállalta, hogy napi 75 dkg-os súlygyarapodást fog elérni a sertéseknél. A bodrogszerdahelyi nők is megmutatták, hogy versenytársai a szövetkezet férfi dolgozóinak és derekasan megállják helyüket a munkában. Pribula Erzsébet, kétgyermekes anya az elmúlt évben 398 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben. Smrék Mária háromgyermekes anya 238 munkaegységet végzett, Csorosz Margit 333.75, Isky Erzsébet 322 munkaegységet, Bányácski Anna 260 munkaegységet mutatott fel az évvégi elszámolásnál. Hasonló szép munkateljesítményeket tapasztalhatunk más szövetkezetekben is országszerte. A nőbizottságok egyik nagyon fontos feladata az ellenőrzés. A nőbizottságoknak módjukban van a szövetkezeti istái lókba és tyúfcfarmokba betekinteni, hogy betartják-e az előirt egészségügyi és tisztasági szabályokat, és, hogy a közös vagyon ne legyen „Csáky szalmája”. Jól megértette ezt a feladatát az eperjesi nőbizottság elnöknője, Wollner Ilona, aki munkatársával ellenőrizte a szövetkezeti tehenek fejősét, amelyek több helyen kulákok istállóiban voltak elhelyezve. Ezen ellenőrző útjuk alkalmából csak az egyik istállóban találtak 2 tehenet, amelyeket „elfelejtettek” kifejni. Hogy milyen okokból történt ez a „fededékenység”, azon sokat gondolkodhatunk, talán a „jó kuláknét” szánták meg, mert nincs elég teje. A tej, tojás és egyéb termékek beszolgáltatása az a terület, ahol a nőbizottságok sokat segíthetnek a dolgozók ellátásában, hogy aztán a városi dolgozók viszonozhassák azt a falu szükségleteinek kielégítésével. Ha ezen a vonalon a nőbizottságok éberek lesznek, akkor megakadályozhatják a falu sötét elemeinek tevékenykedését, akik a beszolgáltatás helyett feketéznek a termékekkel. Hogy a falu női tartalékait mozgósítani tudják az EFSz munkájába és hogy akik már bekapcsolódtak, azoknak nyugodt munkáját biztosítani tudják, fokozott fegyelmet kell a nőbdzottságoknak fordítaniok bölcsődék és napközi otthonok megszervezésére és a meglevők kibővítésére. Ez a munkaterület az, ami asszonyi megértést és szeretetet kíván és a falu szocialista felépítésének egyik fontos pillére. A nőbizottságoknak legyen gondjuk arra, hogy a Nemzetközi Nőnap alkalmából vállalt felajánlásokat becsületes ée öntudatos asszonyaink teljesítsék és túlteljesítsék. A nőbizottságak munkájának tükörképe lesz a tavaszi munkák időben való elvégzése, továbbá hogyan tudják mozgósítani a falu asszonyait, hogy az 1953-as év feladatait sikeresen elvégezzük. Ez nagy hozzájárulás lesz h»«öniszocialista felépítéséhez és a vilfgbéke megőrzéséhez. Major Sándor
