Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
Viecseszláv Siskov:*) íí / / C7TZ a f ekejfi Az éhínség esztendejében történt. Azt mondhatnám, egyházi kézmüvesmester voltam, szenteket íestegettem, egyszóval aíéle íestöember voltam. De mikor beköszöntött az éhség, akkor senkinek se jutott eszébe szenteket festeni. Hiszen még a pópák is belekóstoltak á nincstelenségbe! Ekkor új gondolat született meg fejemben. „Te, Szemuskin, — mondtam magam nak —, menj el a falvakba, festegesd most a gazdag parasztok ábrázatát!” Négy faluban teljesen leégtem, az ötödikben rám mosolygott a szerencse. Élt ott egy fura kulák, valamikor szatócs volt, most dúsgazdag volt az ördögadta. „Jó, jó, — mondta —, pingálj le mind annyiunkat, engem, Matrenát, Akulykut Miskát. Mert úri módra akarok ám élni ott lógjanak a falon mind, egytől egyig úgy biz’ a!” Kezdtünk alkudozni. Én egy képért eg* pud**) lisztet és harminc tojást kértem A kulák meg ezt felelte: „Pingálj le minket a kosztodért, ehetsz, amennyi beléd fér. Pont, vége!” — Nohát ez rablás, — mondtam neki Polgártárs, te nem becsülöd a művésze tét. Polgártárs, te nem tudod, hogy Rje pin, a hires festő, 3000 aranyat követel egy arcképért. — Fütyülök a te Rjepinedre! Ha 6 Rjepin, én meg Ogurcov vagyok. De ha nem akarod, úgyis jó. Szedd a sátorfádat, fel is út, le is út! Így kezdtem el festeni ennek a pokol fajzatnak az arcképét. Meleg volt mint a pokolban, olyan meleg, hogy a faluban hat kutya megveszett. Leültettem a ku tyafülüt a kapu mellett, ahol a legforróbban tűzött a nap, és megparancsoltam neki, hogy vegye fel a farkasbundáját a hozzávaló sapkával. — Mi a csudának? Pingálj csak le a vörös ingemben, de az órámat lássák ám! — Nem, nem, — vetettem ellen. — Bundában tekintélyesebbnek, gazdagabbnak látszol. Minden uraság bundában festeti le magát, még SzenUMi-klós is kesztyűben van a képen. Letelepedett hát, az izzadság csak úgy dőlt róla, jó magam meg persze az árnyékba ültem. Kezdtem nézegetni az ar cát, szuszogott a pokolfajzat, hájas volt, csupa zsír.-• No mi lesz? Miért nem pingálsz már? — Tanulmányozom az ábrázatodat, igen fenséges képed van, akárcsak egy hercegnek, Megsimogatta a szakállát, komoly képeit vágott, kihúzta magát. 4 — Nem jó, nem jó, Mitrij Titics! Nem szabad mozognod! — Ugyan úgye? ... De engem csípdes a poloska. — Beszélned sem szabad! Még hunyorgatnod sem! Féloldalas leszel mint valami nyomorék. Ülj csak és meg se moc canj, máris kezdem, — és kezdtem festeni. Közben éppen az orrára szállt egy légy. Kancsalít a szemeivel, rángatja az orrát, biztosan elátkozta a légy öregapját is, lenyelte volna elevenen, de hát nem volt szabad. Odaszóltam neki: — Kérlek szépen, oda se neki, csak egy pillanatra telepszik le, máris elrepül. Mert máskép elrontod az arcképet és újból kell kezdenünk. Ránéztem. Elhúzta száját, fújni kezdte a legyet a szája balszegletéből. Most meglátszott, hogy finom léggyel volt dolga, aki nem szereti a huzatot. Át is tele pedett a jobbszemére. A paraszt hunyorgatott, aztán odavágott a tenyerével. Szegény légy, menten kilehelte lelkét. — No látod, fuccs az arcképednek! Kezdhetjük elölről. — Festő úr, — kezdett könyörögni, nem ülhetnék az árnyékba? Átkozott melegem van, egészen dögrováson vagyok már, meg a napba nézni se könnyű dolog! — Szó se lehet róla! Ülj csak nyűgöd tan! És ne is moccanj! Három óra múlva szünet következett. A kulák lélekszakadva rohant a halastóhoz, még futtában elhajigálta a sapkáját meg a bundáját. — Miska, szedd össze! — aztán minden restelkedés nélkül levetkőzött az asszonyok előtt, bevetette magát a vízbe mint egy fóka. Mikor magához tért, ebédhez ültünk. Eszem és közben gondolkodom. „No várj csak, te átkozott, majd megmutatom neked! Zsugorgatod a garast, majd megtanítlak kesztyűbe dudálni!” — Hallódé, te, festő, aztán sokat követelsz, ha sapka nélkül festenél le engem?— kérdezte Ogurcov. — Két púd, de egy grammal se kevesebb! Üjra kell festenem. — De hiszen előbb csak egy púdról be széltél! — Kettőn alul nem lehet. Ha sapkában, akkor egy púd. Ha nem tetszik, ajánlom magamat. Én vagyok a leggyorsabb festő. Minden kutya ismer engem Moszkvában. Hát az arckép módfelett tetszik nekem, — adta a szót Ogurcov. És téged már nem eresztelek el. Ha meg el akarnál szaladni, majd utolérlek a lovammal, ha már ilyen híres nevezetes ember vagy. Ördög vigye, pingálj le sapka nélkül, hajadonfőit! A gazda ebéd után kiivott tizenegy pohár teát, beburkolózott a bundájába, keresztet vetett magára és elindult. — No, gyerünk, hogy a frász álljon beléd! Jól van, galámbocskám, csak nem kell haragudni! Még nagyobb volt a hőség. A gazda úgy ment a székhez mint az akasztófához. Tíz tojásért megengedtem neki, hogy beszéljen. Beszélt, beszélt, összehordott hetet havat, a verejték meg csak úgy szakadt róla. Tyű, de megizzadtam!... A csizmám is egy veríték! — Szóra sem érdemes, — mondom, — csak türelem! — És még sokáig kell tűrnöm?... Hiszen már a csizmám is gőzölög!.,. Már lélékzeni is alig tudok... Pfuj!... Egy óra múlva eleredt az orra vére. Két óra múltán egyszerre elsápadt és nyögni kezdett: —Inni!... és ezzel már le is fordult a székről. Csak a fejét tudtam lefesteni. De a hasonlatosság olyan csodálatraméltó volt, hogy magam is elbámultam. Másnap a gazda hevert egy darabig, aztán igy szólt: • — Az arcomat igen jól eltaláltad. Ez már beszéd! És mennyibe kerülne bunda nélkül? Mert fullasztó ez a hőség! Drága dolog, — mondtam, — öt púd. Dúlt fúlt mérgében, nyakon akart ütni, de aztán bement a házba, pár pillanatig sugdolódzott a feleségével, aztán kijött és ezt mondta: — Pingálj, ebadta! Előbb elkértem járandóságomat, aztán odaültettem a pocakost az árnyékba — vörös ingben, órával és medáliával. Nagy gonddal kezdtem festeni. Egyszóval, minden jól végződött. Csaknem egy hónapig voltam a kuláknál. Lisztet szereztem, pénzt is kerestem. Búcsúzáskor ezt mondja a kulák: — Mégis csak csaló vagy te... Ügyesen befontál. Visszaszóltam neki: — Máskor ne légy ilyen zsugori! Gazdag ember vagy. Otthon azonban észrevettem, hogy ez az átkozott fösvény homokot kevert a lisztembe. *) Viacseszláv Jakovlyevics Siskov (1873—1945) kiváló orosz író. A szovjet kormány több érdemrenddel, a Lenin renddel is, tüntette ki. Több mint 20 művét lefordították cseh, szlovák, angol, né met, francia és spanyol nyelvre. **) 1 púd = 16,4 kg.
