Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
tebzuáti események 5. éoiűtduiáiáta 5 éve annak, hogy Pártunk vezetése alatt a csehszlovák dolgozó nép szétzúzta a hazai reakció azon kísérletét, hogy visszaállítsa a kapitalizmus uralmát hazánkban. A munkásosztály februári győzelme mérföldkövet jelent számunkra a szocializmus építésének útján, mely után sokkal gyorsabban valósíthattuk meg a szocializmus építésének nagy feladatait. Jóleső érzés a sikerekben gazdag 5 év távlatából visszapillantani ezekre az eseményekre azért is, hogy levonjuk be lőlük a tanulságot. 1945 ben a dicső Szovjet Hadsereg pusztító csapásai alatt összeomlott a hitleri hadigépezet. Párhuzamosan a Szovjet Hadsereg harcaival hazánkban a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésé vei nagyarányú, széles nemzeti alapokra helyezett ellenálló mozgalom indult meg, melyben 25.000 kommunista áldozta fel életét. A nemzeti arcvonalban résztvett burzsoázia, élén Beneá köztársasági elnök kel, szintén elfogadta és aláírta a kassai kormányprogrammot, de céljuk nem a Programm megvalósítása volt, hanem ellenkezőleg ennek szabotálása. Hála a Csehszlovák Kommunista Párt éberségének a burzsoázia aknamunkái meghiúsultak. A dolgozó nép világosan .átta, hogy egyedül a Kommunista Partban bízhat, amely mindig következetesen védelmezte a dolgozó tömegek érdekeit. Ez a bizalom visszatükröződött az 1946-os választásoknál, amikor a Csehszlovák Kommunista Párt hatalmas választási győzelmet aratott. 1947-ben kihirdették a kétéves tervet. Népünk történetében először kezdődött meg gazdasági életünk fejlődése országos gazdasági terv alap ján. Pártunk építő munkája azonban a reakció heves ellenállásába ütközött. De a kommunisták kíméletlenül leleplezték azokat, akik szabotálták a kormány és a nemzeti front munkáját. A reakció ekkor megkísérelte a nemzeti front szétverését. Nyilvánvalóvá vált, hogy a burzsoázia csak az alkalmas pillanatot várja államcsíny végrehajtó sához. 1948. február 20-án a reakciós Pártok 11 minisztere lemondott. Céljuk az volt, hogy lemondásukkal a kormány munkáját megbénítsák és lemondásra kényszerítsék az egész kormányt, melynek helyébe hivatalnokkormányt akartak kinevezni. A népi tömegek hatalmas nyomására Benes köztársasági elnök kénytelen volt elfogadni a reakciós miniszterek lemondását és február 25-én kinevezte az új Gottwald kormányt. A reakció döntő ve reséget szenvedett. 1948 februárjában arról volt szó, hogy hazánk a szocializmus építésének útján fog-e haladni, vagy pedig münchenelőtti burzsoa köztársa ság lesz-e. A februári győzelem bebizonyította, hogy a Párt és a tömegek kapcsolata az a döntő erő .amellyel szemben nem tud megállni a reakció. A februári események a csehszlovákiai magyar dolgozók számára különösen nagy jelentőséggel bírnak, mert a beneái reakció felszámolása lehetővé tette azt, hogy hazánkban a nemzetiségi kérdés a sztálini nemzetiségi politika szellemében nyerjen megoldást. A magyar dolgozók egyenjogú polgárai lettek a Cseh szlovák Köztársaságnak. Február mag nyitotta az utat a magyar dolgozók számára, a korlátlan kulturális, gazdasági fejlődés felé. Ezért gondol ma az egész csehszlovák néppel együtt az ittélő magyar nép is határtalan szeretettel Pártunkra s annak vezérére, Gottwald elv társra. Ma, 5 év távlatából, még jobban mint valaha, tudjuk értékelni a februári eseményeket, mert szemünk előtt játszódik le Szlovákia iparosításának megvalósítása, melynek részesei a magyar dolgozók is. A Pártunk vezetése alatt elért sikerek azt a feladatot tűzik elénk, hogy még szorosabban sorakozzunk fel Pártunk mögé, mely megtisztulva Szlánszky áruló bandájától, ma még egységesebb és erősebb mint valaha. Feladatunk az, hogy mindent meg tegyünk a Pártunk országos értekezletén elfogadott határozatok megvalósitására, abban a szilárd tudatban, hogy azok a sikerek, melyeket elértünk a szocializmus építésében, nem születtek volna meg, ha nem lett volna harcokban megedzett Pártunk. Ezért emeljük magasra Pártunk zászlaját; bátrabban előre Gottwald elvtárssal a szocializmus építésében hazánkban. Varga János Majeriková békekongresszusi küldött a Népek Békekongresszusán szerzett benyomásairól Karolina Majeriková, felsőlehotai szövetkezeti tag, küldöttként tolmácsolta a Népek Békekongresszusán a besztercebányai kerület dolgozóinak forró és őszinte vágyát a világbéke megvédésére. A kongresszusról visszatérve elhatározta, hogy a nagy békeüzenetet a kerület min den járásába elviszi. Elmondja az üzemek, EFSz-ek dolgozóinak a békebeszélgetéseken és manifesztációkon Bécsben szerzett hatalmas benyomásait. ,,Bécs első tekintetre hűvösen fogadott. A nyugati imperialisták gondoskodtak arról, hogy e város semmi különössel ne mutassa azt, hogy a Népek Békekongresszusának színhelye. Az imperialista megvásárolható sajtó és rádió a leghami sabb híreiket terjesztette a kongresszusról. A kongresszus lefolyása megmutatta azonban a világnak, miért harcolunk, hogy a népek közötti béke megőrzéséről, a különféle irányzatok, mozgalmak és szervezeteik nemes béketörekvéseánek egyesítéséről van szó. E nemes törekvések legjobb bizonyítéka talán az volt, hogy számos kapitalista államból jött küldött, akik különféle szervezeteket és irányokat képviseltek, egyre gyakrabban idézték beszédeikben Sztálin elvtárs szavait: „A béke fennmarad, ha a népek saját kezükbe veszik a béke megőrzésé nek ügyét, s mindvégig kitartanak mellette,” K. Majeriková küldött résztvett azon a békemanifesztáción, amelyet a kongresszus második napján tartottak meg. Erről a következőket mondja: A manifesztáció hatalmas tömegeiben sok bécsi apa és anya volt, akik fiaikat a háborúban vesztették el; ezek vörös virágoikkal árasztottak el bennünket. A nagy békemanifesztáció, amelyet az amerikai imperializmus által nyomorba juttatott Bécs lakói készítettek elő, az egész világbéke hatalmas tüntetéseiként zajlott le. Habozás nélkül csatlakoztak hozzá a kongresszus összes részvevői, faji, nemzetiségi, vallási különbség és politikai meggyőződésben való különbség nélkül: a bécsi kongresszus felbonthatatlan, egyöntetű egységbe tömörítette őket.
