Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-06-01 / 6. szám

Méray Tibor:

koreai nap^0

PHENJAN. március.

Pycrekek! Drága, sápadt, okosszemű koreai gyerekek! Nézlek benneteket az utcákon, a földbevájt odúk tövében, a kórházi ágyakon, anyátok hátán és anyátok sírja mellett. Ti szenvedtek legtöbbet ebben a háborúban. Mennyi mindent láttak már fiatal szemeitek! Mennyi vért kellett látnotok, hányszor zúgott el haláltosztó repülőgép a fejetek felett, hány bomba csapott le a közeletekben!

Értetek folyik ez a harc. Értetek folyik a férfiak vére, értetek dolgoznak látástól vakulásig az asszonyok. Hogy ne csaphassonak a falhoz benneteket betolakodott gengszterek, hogy ne sorvadjatok szolgaságban és nyomorban, mint apáitok évezredeken át. Értetek folyk ez a harc. Hogy újra otthonos legyen a mosoly kis arcotokon, hogy meghúsosodjék vézna testetek, szakadt ruháitokat jóra cserélhessétek, játszhassatok a játszótereken, békében és szabadon élhessetek. Értetek folyik a harc. Mert romok között is, baktérium szennyében, véznán és rongyosan is ti vagytok a biztos, a fényes, a boldog jövendő.

PHENJAN. május.

A szincsom tömeggyilkosság népbírósági tárgyalása folyik. A tanúkat hallgatják ki. Egy fiatal asszony áll az emelvényen, Csöng Jong E-nek hívják. Tanítónő. A pahungi úttörök vezetője volt.

— Hogyan viselkedtek az amerikaik az Önök környékén a gyerekekkel szemben? — kérdi tőle az elnök.

I'ompán hangzik a felelet:

— Pahungban háromszáz gyereket öltek meg, az ancsoni falusi iskolában kétszázat.

— Emlékszik nevükre is?

A tanú sorolni kezdi a nevüket. Ötöt, tizet, harmincat. Meggyilkolt gyerekek neve.

— Elég! — szakítja félbe az elnök. — Kíván még valamit mondani?

— Igen — jön határozottan a válasz —, valamit még el kell mondonom. Megölték az én osztályom legjobb úttörőjét is, Li Mjong Szánt. És azért, mert ő volt a legjobb tanuló az osztályban, kiirtották az egész családját. Tizenkét embert. Li Mjong Szán ott ült a börtönné alakított iskola egyik termében, ott, ahol annyiszor jól felelt, ahol élete legnagyobb öröme érte: megkapta az éltanulójelvényt. Ott ült és várta a halált. A zsebében volt egy füzetlap és egy ceruza. Az amerikaiak elfelejtették elvenni tőle. Li Mjong Szán sebes, összetört kis kezeivel levélbe kezdett. Ezt a levelet megtaláltam a zsebében, amikor kiásták a tömegsírból. A bátyjához címezte, aki katona. Kérem, engedjék meg, hogy felolvassam a levelet.

— Tessék! — mondja az elnök.

A tanú kis papírdarabot vesz elő és olvasni kezdi:

„Drága bátyám! Én egy félóra múlva meghalok. Olyan szép volt az élet. Kérlek téged, hogy pusztítsd az amerikai imperialistákat. Ha én meg is halok, sok úttörő azért tovább menetel. Azok a gyerekek mind eljutnak a kummunizmusba.”

3fca áájjux GxJ

Sűrűn jegyzem a tanítónő szavait a tudósításhoz, amelyet a tárgyalásról fogok írni. De most megáll a kezemben a toll.

Hamzi, június.

Azért vagyok itt, hogy az új csatornát nézzem meg, amelyet a falu asszonyai rohammunkával építettek. A háború minden nehézségével dacolva, tizenhét.ezren. Gyenge, posványos földet változtattak át ezzel a csatornával rizsfölddé.

Otban a csatorna felé egy magányos kis épület mellett megyünk el. A párttitkár, aki kalauzol, csak úgy véletlenül megemlíti, hogy ez az iskola. Az iskola mellett homokkal beszórt udvar. A szélén három apró földhalom. A párttitkár megint csak úgy futólag megjegyzi, hogy ez három kisgyerek sírja. Még a múlt ősszel történt. A gyerekek az óták közti szünetben ídekint játszottak. Váratlanul egy amerikai lökhajtásos bukott alá, gépágyútüze végigsöpörte az udvart. Hárman meghaltak, nyolcán megsebesültek. A halottakat ide temették, emlékeztetőül.

Ahogy megyünk a sírok mellett, én is csak úgy véletlenül észreveszek valamit. Az udvaron túl három földbevájt óvóhely van. Kitaposott ösvények vezetnek a fekete nyílások felé. Ezek az ösvények az iskola három ablakától indulnak ki. Ügy ásták az óvóhelyeket, hogy ha tanulás közben törnek rájuk a légikalózok, a gyerekek az ablakokon keresztül siethessenek a valamivel biztosabb menedékbe.

A nyitott ablakon át látni: karbatett kezekkel, figyelő arccal ott ülnek a fiúk meg lányok a padokban. Egy kétszemélyes padban hárman ülnek, a háború az iskolapadig is eljut. Nem is kérdezem, hogy milyen a fegyelem, a tanulmányi eredmény. így is tudom a választ: jobb, mint a háború előtt. így van ez egész Kóreában.

11