Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-06-01 / 6. szám

,Л legnagyobb vonzóerői a gépek gyakorolták ream...“ Éppen Illés Béla „Kárpáti rapszódia" -jának azt a részét olvasom, ahol az Írónak legjobban sikerül élethűen megfestenie az I. Csehszlo­vák Köztársaságban éló favágók és fűrészte­­lepmunkásoknak a létért való keserves küz­delmét, amikor vonatom befut a pocskaji állomásra. Virágzó gyümölcsfák, orgonabok­­rok, a völgyet körűlövezö zöldelő erdő meg­számlálhatatlan pompás színárnyalata, a ví­gan folydogáló patak csobogása és az a tudat, hogy az itteni fűrésztelepen találom meg a Munkaérdemrenddel kitüntetett, fiatal kör­­fűrészkezelő Csontos Magdát. — kezd visz­­szavezetm a keserves, küzdelmes múltból a boldog, biztató jelenbe. Habár a fűrésztelep felé vezető gyalogúton szemem nem tud be­telni a tavasz szépségeivel, gondolataim még mindig vissza-visszatérnek a régi kárpátuk­­rajnai fűrésztelep féljobbágysorban tengődő munkásaihoz. 14 őrás robotért: 60 krajcáros bér; a kibírhatatlan viszonyok miatt beálló sztrájkokért: puskatus, ütlegelés; a proletár­­öntudatosságra nevelő nemes feladatért: fog­­klverés, fogház; a munkásolvasókörért és a politikai felvilágosító munkáért: láncraverés, stb. A nedves, odvas ú. n. lakóhelyiség vissz­hangzik az agyondolgozott, gondoktól terhelt anyák szivettépő sóhajtásaitól, akik nem győ­zik a rongyos, cipőtlen, éhes gyermekeknél az ételt szavakkal pótolni. De hagyjuk már a múlt kellemetlen emlé­keit egy időre és szívjuk be a szabad, új, szép élet friss, ózondús levegőjét! Mire megérkezem utam céljához: a PILO­­IMPREGNA n. v. pocskaji üzemébe, dél lett. Csontos Magda elvtársnőt, a Munkarenddel kitüntetett fiatal körfűrészkezelőt, bekérik az irodába. Pár perc múlva lihegve fut be Magdi és szemrehányó hangon kérdi: „Mit akartok, miért hivattatok, sürgős a dolog? Rengeteg a munka.” Szakkifejezésekkel ma­­gyarázgatja Magdi, hogy mi is az a sok mun­ka- Az elvtársak elmondják, mi járatban vol­nék. Magdi hozzám fordulva kedvesen, de kereken kijelenti, hogy beszélgetésre csak 14 óra után kerülhet a sor, u. i. akkor van vál­­ta=>' -Addig, ha tetszik, jöhet és figyelheti “*«4 elvtársnő.” Magdi kijelenté­se i 8 *e9k,s»hb primadonnáskodás sem észlelhető, ellenkezőleg a Part jelöltjének és LsiSz-tag öntudatos, a munkához és kö­telességhez való jó viszonyának a megnyilvá­nulása volt ez a határozott, megalkuvást nem tűrő hangnem. Boldogan fogadom el a meg­hívást. A gép mellett úgy dolgozik, úgy kezeli, emelgeti a deszkákat, akár egy férfi. Mennyi erőt és akaratot árul el minden mozdulata, szinte érezni, mennyire szereti a gépet és munkakörét. Vigyáz, hogy selejt ne legyen. „4 éve dolgozik már velünk Magda és csa­ládjából még kilencen vele együtt (édesapja, húga, sógora, vőlegénye, stb.) — mondja Gro­­soS elvtárs, az üzemi bizottság tagja. Csontos Magda, aki 170-1800/0-os teljesítményt mu­tat fel, jól elősegíti a PILOIMREGNA n. v. kolektlvját abban az igyekezetben, hogy a szocialista versenyben az elsők közé kerül­jön. Tavaly, az összállami versenyben az el­sőnegyedévi kiértékelésnél Magdi, mint a leg­jobb körfűrészkezelő, dicsérő oklevelet ka­pott."- „Ma a váltás után nem megyek haza” — csatlakozik hozzánk Magdi — jönnek a traktorosok, segíteni akarok a felrakásnál, hogy az autók gyorsabban fordulhassanak meg. Közben elbeszélgethetünk. — „Apámnak, bátyámnak és nővéremnek ebédet hordtam ide. Mire magam is munkába léptem, az üzem és a dolgozók régi ismerős­ként üdvözöltek. Tagadhatatlan, hogy a leg­nagyobb vonzóerőt reám a gépek gyakorol­ták. Ezeket féken tartani, kezelni — az már igen, ez volna valami nekem való, suttogtam magamban. Nem akartam erről hangosan be­szélni, féltem, hogy kinevetnek. A félig kész parkettákat hordtam el a géptől, mialatt min­dig akadt elég időm a gép megcsodálására és megfigyelni azt, vájjon miben is áll az a „csak férfinek" való munka. Ha valahol szabad volt a körfűrész, mór ott teremtem és a mester jóvoltából néha-néha próbálgathattam a fű­résszel dolgozni. Ez így ment vagy egy fél évig. Ekkor az üzemből 4 fiatal férfierő el­ment iskolába. Én voltam az első nő, aki je­lentkezett a körfűrésszel való munkára, utá-8 nam még hárman váltották fel a férfimunka­erőket. No hiszen volt mit hallgatnunk, gú­nyolódtak, mindenfélét jósoltak, csak azt nem, ami bekövetkezett: nemcsak hogy utol­értük a férfiakat a munkateljesítményben, de úgy mennyiségben, mint minőség tekinte­tében jóval túlszárnyaltuk a férfiakat. A munka helyes megszervezésére, a ren­delkezésemre álló eszközök karbantartására és az anyagmegtakarításra a kemény, küz­delmes élet tanított meg. 12 gyermekből ti­zen élünk. Apám egész életében munkásem­ber volt. Nálunk odahaza mindig akadt sok munka, melyet ügyesen úgy kellett beosz­tani, hogy úgy szusszal, mint idővel győzzem azt elvégezni. 9 éves koromban már vagy főz­tem vagy bérmunkára jártam édesanyámmal a földekre. Életem legkimagaslóbb eseménye: a prágai Várba való meghívás, hogy átvegyem a „Mun­ka-érdemrend" kitüntetést. Legmerészebb íjaimban sem képzeltem el azt, amit Prá­gában éltem át. Én üdvözölhettem drága Zá­­potocky elvtársunkat .amikor a terembe lépett. Igaz elvtársi meleg kézszorítása és kedves szavai kemény elhatározást ébresztettek ben­nem, hogy a X. kongresszus tiszteletére az egész évi tervet júniusban befejezem. Ezt a kötelezettségvállalást becsületesen teljesítem. Hónapok kellenek még ahhoz, hogy elren­dezzem magamban azt a sok szépet és jót, amit az utóbbi időben átéltem és hálásan ta­nítom be húgomat is a körfűrésszel való mun­kára. ő is szívesen dolgozik a gép mellett, ami a főfeltétel ahhoz, hogy jól végezzük vállalt kötelességeinket." L. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents