Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

Az építőmunka aktív résztvevői

Országszerte folynak a járási pártkonfeenciák, amelyeken a delegátusok soraiban itt látjuk dolgozó asszonyainkat az Egységes Földműves Szövetkezetekből, üzemeinkül és az értelmiségi dolgozók soraiból. Női lelegátusaink száma azonban még aránylag d csíny, még kevesen vannak öntudatos isszonyaink között, akik megértenék Párunk vezető szerepét és azt a nagy tisztességet, mit jelent a Párt tagjának lenni. Másrészt aránylag még kevesen vannak isszonytársnőink sorában olyanok, akik építő nunkájukka], becsületes kiállásukkal népi

bosszankodva látja, hogy reggel 7-kor immel-ámmal indulnak a munkába sokan. Most, aki dolgozik, annak megvan mindene, így neki is van egy tehene, egy borja, tyúkjai is vannak. Sajnos, gyermekei nincsenek, a férje a közigazgatásban dolgozik és talán elég volna kettőjüknek a férje keresete is. De Fityus elvtársnö öntudatos asszony, azért dolgozik, hogy a szövetkezet fejlődjön és erősödjön. Tisztában van azzal, hogy ha mindenki becsületesen beadta volna a disznót a közellátásnak és nem engdték volna eladni feketén, akkor teljesíteni tudta

betölteni, ha akaratuk és tehetségük van hozzá. Az elvtársnő tekintete és arca értelemtől sugárzik és amit elmond röviden és szerényen, bizonyítja, hogy valóban tehetséges asszony.

A régi köztársaságban az uraknál szolgált Bratislavában. Már akkor résztvett az ifjúsági mozgalmakban, különösen kulturtéren kapcsolódott be a haladó if júság munkájába. Tagja volt a „Műhelynek" és a „Vörös Barátságnak". A felszabadulás után már mint fodrásznö dolgozik és Csehországba kerül munkára. 1948 után visszatér Délszlovákiába

Fityus Paula

Fehér Lidia

demokratikus rendszerünkhöz és a szocialista építéshez megérdemelték volna azt, hogy a Párt tagságának soraiba kerüljenek. Azonban, mint mindenütt, ezen a téren is forradalmi változások tapasztalhatók naprólnapra. Meg vagyunk róla győződve, hogy rövidesen ezek az arányszámok elérik a megkívánt magasságot.

Fehérkendős, napbarnított arcú, kérgeskezű asszony ül a delegátusok között a nagymegyeri járási konferencián. Fityus Paula már nem egészen fiatal és megértette, hogy a falu dolgozó asszonyainak a legjobbjai a Pártban erősítik meg valóban a munkás és parasztszövetséget és 1948-ban belébett a Pártba. A holiari III. tipusu Egységes Földműves Szövetkezet tagja és rendszeresen dolgozik a szövetkezetben. Sógornőjével Sörös Zsigmondnéval közösen 130 mázsa kukoricát szedtek le, meg is törték a kórókat is levágták. Faluról — falura járva 308 tojást gyűjtöttek össze az Egységes Földműves Szövetkezetnek.

Fityus Paula saját bőrén érezte a falusi kizsákmányolást, tudja, mi volt az élet, tudja, mennyit küzködött, amikor két hold árendás földön dolgozott és mennyi harca volt a kizsákmányoló tulajdonosokkal. Most, amikor látja, hogy a legégetőbb munka idején 7 órakor kezdenek dolgozni a szövetkezeti dolgozók, visszaemlékezik arra az időre, amikor éjjel kettőkor kezdtek a kuláknak robotolni. És még mielőtt munkába ment, meg is főzte nyomorúságos ebédjét. Most

volna a szövetkezet a kontingenst. Sokat tanultak a holiari Egységes Földműves Szövetkezet dolgozói a múlt év tapasztalataiból és Fityus Paula, aki eddig is tudta, hol a helye, most még jobban fog dolgozni és igyekezni fog a szövetkezeti tagokat meggyőzni arról, hogy a szövetkezet az övék és maguknak dolgoznak, Mert sajnos, a holiari szövetkezet dolgozói nem tudatosították magukban azt, hogy munkájuknak a gyümölcse nekik érik. Az ősszel, amikor a krumplit szedték, nagyon sokat kinnhagytak a földeken, hogy „nem fontos mindent betakarítani, hisz nem az övék". Most azonban a végelszámolásnál látják, hogy milyen következménye van a lelkiismeretlen munkának. Bebizonyosodott az, hogy aki becsületesen dolgozott, meg is kapta érte a jutalmat.

Fityus Paula elvtársnö legfőbb feladatának tartja, amikor most a járási konferenciáról visszatér falujába, hogy az asszonyok között politikai felvilágosító munkát végezzen, hogy ne csak mindig az a pár asszony dolgozzon, akik mindenben részt válla, hanem az egész falu asszonyait mozgósítani tudja. *

Az elnökség soraiban ül Fehér Lidia elvtársnö Topolnyikról, aki a helyi Nemzeti Bizottság titkárnője.

Fehér Lidia élelútja egészen a topolnyiki Nemzeti Bizottságig, gyönyörű példája annak, hogy népi demokráciánkban az egyenjogú asszonyok milyen állást tudnak

családjával és Dunaszerdahelyen dolgoznak. Egyszerű tagja volt Fehér Lidia ekkor a dunaszerdahelyi pártszervezetnek Konkrét hozzászólásai, pozitív állásfoglalt sa a fölvetett kérdésekben magára vonták t pártvezetők figyelmét és elküldték egy háremhónapos politikai iskolába. Jellemző, hogy ezt az iskolát már szlovák nyelven végezte, amelyet csak 1946 után kezdett tanulni. Az iskolának egyik legkiválóbb növendéke volt. így lett a Nemzeti Bizottság titkárnője. Fehér Lidia ma nagyon büszke arra, hogy van egy kis része a Nemzeti Bizottság tanácsának aktivizálásában és hogy megharcolta férfi munkatársainak előítéletét és ma szívesen dolgoznak vele. Amikor kritikusan rámutatott a hibákra, egyetlen egy tanácstag volt, aki mindig úgy bírálta el az ő munkáját, mint egy nőnek a munkáját. De ma már ez az egyetlen is meggyőződött arról, hogy a nő is tud felelősségteljes munkát végezni. Az elvtársnö büszke arra, hogy az állatállomány nyilvántartása Topolníkban először volt készen az egész járásban. A közellátási előadó együttmunkálkodásával elérték, hogy jogtalanul egyetlen egy vágási engedélyt sem adtak ki. Természetesen neki is meg kell vívnia a maga harcát az osztályellenséggel. Ma azonban már ott tart Fehér Lidia elvtársnö, hogy semilyen erő nem tudná öt rávenni arra, hogy abbahagyja munkáját, hogy részt ne vegyen a népi szervek felelősségteljes országépítő törekvéssükbe. Túri Mária