Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
A bratislavai gyermekek munkába küldik anyjukat E napokban tartják meg Bécsben a Gyermekvédő konferenciát, melyre a világ minden részéről eljönnek a legjobb orvosok, pedagógusok és dolgozók, hogy egyesült erővel védjék meg a világ gyermekeinek békéjét. Ezek a küldöttek a világ édesanyáinak képviselői is. Azt akarják, hogy a gyermekek szabad, békés légkörben, a munka és a haza iránti odaadó szeretet és áldozatkészség, a kultúra tiszteletének szellemében nevelkedhessenek. Azt akarják, hogy a világ összes gyermekei szülői körben, boldogan élvezhessék gyermekéveiket. A kiküldöttek mögött a világ legelszántabb harcosai, az édesanyák állnak, akik gyermekeiket nem azért szülték, hogy néhány háborús gyújtogató és kapitalista kizsákmányoló gaztettének áldozatául essenek, hanem azért, hogy mint öntudatos fegyelemmel eltelt, új egészséges nemzedék örüljenek az életnek. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a Palacky utca 3. sz. épület elé értem, ahol ezt olvashattam: ,,MAGYAR ÓVODA“: Vájjon milyen itt a gondoskodás a dolgozó anyák, a békeharcosok, gyermekeiről? Óvatosan nyitottam ki az ajtót, vájjon nem zavarok-e, mert bizony % 14 óra szokatlan idő óvodai látogatásra. .Elsötétített, jólszellözött teremben nyugágyakon fekvő gyermekekre találtam. Elém sietett egy igen rokonszenves idősebb anyah$lyettes (Horváth Mária nővér), aki már messziről csendet intett, s akinek mozdulatai is elárulták a gyermekek iránti gondoskodást. Még mielőtt megszólítanám arra kér, hogy látogatásomat későbbre halasztanám el, ha a gyermekek kipihenték magukat. Másnap 10 óra tájban érkeztem az óvodába. Megint csak bátortalanul léptem be, vájjon jókor jövök-e most. Hamarabb veszik észre az embert a kicsinyek, mintahogy ezt a felnőttek gondolnák! Alig léptem be, máris felém hangzott a kedves fogadtatás: „Szabadság, Práci őest!“ Bezuch Kató már is biztat: „Vegye le néni a kabátját és cipőjét és jöjjön beljebb, ott van ni az öltöző!“ Sikerül — megnyernem egy kis beszélgetésre a sok mosolygós szőke, barna, feketehajú kisfiút és a piros, kék, rózsaszín, és fehérmaslis kisleányt, ezeket az édes csöppségeket! Már is megjelenik Haszlik Margit óvónő, és így a gyerekekkel hamarább barátkozunk össze, mint ahogy gondoltuk volna. Megmutatják játékaikat. Csizmár Mártuska kedves kis hangon elénekel egy szép békedalt. Vince Terit az építőkocka érdekli s nyugodtan kijelenti, hogy „építész leszek“! Kérdésemre, mi tetszik Terikének az építésben, Heimler Gyuri segíti ki válasszal: „Azért, hogy mindenkinek jusson lakás!“ Meglepetten nézek Gyurira, vájjon komolyan egy 5 éves gyerek adta-e a választ ?! — Hát te Gyuri minek készülsz? „Én kalauz leszek, de olyan, aki dirigens is és zenekart vezényel!“ Bezuch Gyuri beleszól: „Én bányász leszek (Ráb) Bélával együtt!" — Miért akarsz éppen bányász lenni, talán azért, mert úgy gondolod, hogy nem kell minden nap mosakodnod?“ Rám pirított bezzeg Gyuri: „Azért, hogy elég szenünk legyen, Néni!“ Most Aschner Kató szép festeményeiben gyönyörködünk; a tehetség már most mutatkozik Katónál. A következő művész Krausz Julika, ő színésznő lesz. — Varga Laci meg katonatiszt akar lenni, hogy lovon járhasson, míg Somogyi Laci orvosnak készül. A gyermekek jó kezekben vannak. Margit elvtársnö mély lélek s gyermekkertésznőnek készült mindig; szereti pályáját és főleg a gyermekeket. Az anyák nyugodtan végezhetik munkájukat, gyermekeik elégedetten játszanak pajtásaik társaságában. Margit elvtársnö elmondta, hogy csak azok a gyermekek járhatnak óvodába, akiknek édesanyja munkába jár. Ezért gyakran megtörténik, hogy azok a gyermekek, akik már megízlelték és megszerették íz óvoda kollektív életét, sírva kérik még a háztartásban dolgozó anyjukat: „Anyu. menj dolgozni, én óvodába akarok járni.“ Sok függ tehát a jó és becsületes szociális dolgozóktól, mert ha az édesanyák bátran bízzák rájuk gyermekeiket, akkor szívesen állnak munkába és így hatalmas munkaerőtartalékok kerülnek szocialista gazdaságunkba. -LZ-10—11 éves gyermekek Alzslrban, mint gy&rl munkások Néger gyermekek sztrájkja Az Egyesült Államok ENSZ-bell képviselői igen sűrűn emlegetik az „emberi jogokat” valahányszor koholt vádakat szórnak a Szovjetunióra és a népi demokráciákra. A világ közvéleménye előtt számtalanszor beigazolódott már: milyen szép szavakkal lgyeksz'k megigézni az amerikai propaganda az emberiséget. Arról Is meggyőződött már a világ, hogy éppen az egyik kenetteljes bejelentés pillanatában ártatlan négereket akasztottak fel „bírói ítélettel” az Egyesült Államokban. Emberi jogok ... nos, vizsgáljuk meg újra egy kicsiny hír alapján: milyenek is odaát a „civilizált” Amerlkánban ? Ott kezdődik, hogy csaknem az egész Egyesült Államokban külön iskolába járnak a fehér és a néger gyerekek, egymástól elkülönítve. Az iskolák általában zsúfoltak, de a néger iskolák túlzsúfoltsága meghalad m'nden képzeletet. így van ez Washingtonban is. A város egyik kerületének Iskolája például csak 300 gyerek befogadására alkalmas, de mert ez néger iskola, 800 néger gyereknek kénytelen helyet adni. A kerület többi iskolái, ahová viszont csak fehér gyerekek járhatnak, félig üresek. A néger szülők nem nézik ölhetett kézzel ezeket az állapotokat és harcolnak az üldöztetés és megkülönböztetés ellen. Érdeke k védelmére hatalmas egyesületbe tömörültek, s közös erővel sürgették a 800 néger gyereknek megfelelő tágasabb Iskola kiutalását is. A kérdéssel kapcsolatban heves viták és belső harcok folytak le a városi nevelésügyi tanácsban, majd a tanács a város egy távoleső részén utalt ki iskolát a gyerekeknek. Ezt az iskolát csak forgalmas, veszélyes utakon át lehet megközelíteni, s így természetesen nem alkalmas elemista gyermekek számára. A néger szülők értekezlete továbbra is közeli iskola kiutalását sürgette, hiszen a kerület fehér gyerekeknek kijelölt iskoláiban bőven van hely. A szülők követelését támogatta a Haladó Párt is, amely kerületi bizottságokat alakítóit. Ezek a bizottságok felhívták a lakosságot, hogy harcoljon a négerek ellen elkövetett Igazságtalanságok megszüntetéséért. A szülők ugyanakkor megtiltották gyermekeiknek, hogy a veszélyesen megközelíthető, távoli iskolába járjanak — a gyerekek pedig — 800 néger gyerek — sztrájkba kezdett. A nevelésügyi tanács pénz- és börtönbüntetéssel fenyegette meg a szülőket, a szülők azonban nem ijedtek meg, hanem tovább küzdöttek jogaikért. A tanács végül Is kénytelen volt bizonyos engedményt tenni: beleegyezett, hogy a gyerekek továbbra is régi iskolájukat látogassák. Ez azonban nem oldja meg a kérdést, mert a nevelésügyi tanács nem érzi illetékesnek magát annak megállapítására, hogy a fehér gyerekekkel egy iskolába helyezze el a néger gyerekeket. Majd az Egyesült Államok legfelső bírósága dönti el, hogy megfelel-e az alkotmánynak a néger gyerekek elkülönítése, vagy sem? Nos, az amerikai „emberi jogok”-ból e rövid hír alapján talán elég is ...
