Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

Haladó asszonyaink hozzájárulnak a dolgozók kenyerének biztosításához

A munkásosztály egyre nagyobb segítséget ad falvainknak a mezőgazdasági termelésben. Munkásaink az üzemekben fáradtságot nem kímélve úgy dolgoznak, hogy az ötéves terv a munkásosztályra eső részének ipari feladatait teljesítse, sőt túlteljesítse. Ahogy dolgozó parasztjaink, kis és középgazdáink elvárják a munkásosztálytól, a nép államától, hogy több gépet, Iparcikket, nemesített vetőmagot, műtrágyát és minden más növényvédőszert adjon, hasonlóan elvárja a Párt által vezetett munkásosztály, a dolgozó nép állama, hogy a dolgozó parasztság is teljesítse az állammal szemben fennálló kötelességét.

Dolgozóinknak a hús és búsnemüekkel való ellátásával kapcsolatban kiadott kormányhatározat után egyre többen az EFSz és az állami birtok dolgozói ismerik fel, hogy tarthatatlan a mezőgazdasági termelés mai alacsony színvonala ahhoz a nagyarányú segítséghez, amelyben a nép állama részéről részesül.

Hazánkban 1951-ben az Ipari termelés körülbelül kétharmadával volt nagyobb, mint 1937-ben. A mezőgazdasági termelés azonban még mindég a háború előtti színvonalon mozog. Emellett kétségtelen hogy az élemiszerfogyasztás emelkedett. Ezáltal állott elő mezőgazdasági termelésünk alacsony színvonala és fogyasztásunk egyre emelkedő színvonala közötti aránytalanság. Az élelmiszerfogyasztás emelkedett a vidéken Is, amely a nem fokozódó termelés következtében a piacra lényegesen kevesebb élelmiszert ad, mint a háború előtt adott. A különbséget azután behozatallal kell pótolni.

Egyre több külföldi behozatalra szorulunk főleg azokból az élelmezésre szolgáló mezőgazdasági terményekből, melyeket mi idehaza is megtermelhetnénk. A kapitasta Csehszlovákiában 1937-ben az élelmiszerbehozatal az összbehozatalnak 13%-át tette ki, inig 1951-ben 29%-ra ugrott. Ez is bizonyítéka fogyasztásunk nagyarányú emelkedésének.

1951-ben tízszer annyi kenyérgabonát hoztunk be, mint 1987- ben, vajat 26-szor annyit és húst 1987-ben egyáltalán nem hoztunk be. Ezzel szemben 1951-ben 41.000 tonna behozatalra szorultunk. Minél nagyobb a hiány a dolgozók ellátására szolgáló hazai gabonából, húsból, zsírból, zöldségből, gyümölcsből s általában azon nyersanyagokból, melyeket mezőgazdaságunk megtermelhetett volna, annál több olyan iparcikket kell érte cserébe adni a külföldnek ami az egyre fokozódó szügségleteink fedezésére és életszínvonalunk emelésére szolgálhatna.

Mezőgazdaságunk termelését 1952-ben 25%-kai fogjuk emelni a múlt évvel szemben. Ez a feladat, amelyet teljesítenünk keU, oagy, de egyben örömteli, mert azt dolgozó népünkért, gyermekeinkért, szocialista hazánkért és a békéért tesszük. A dolgozó nők szerepe és feladata a mezőgazdasági termelésben számarányuk és politikai jelentőségüket nézve egyre nagyobb és egyre sokatigérőbb. A dolgozó asszony ma ott dolgozik, küzd és harcol a férfi oldalán, öntudatos magatartásával, szervező képességével, munka és a haza Iránti szeretetével megdönti a burzsuázla álttfl kitenyésztett felfogást, hogy „a nő csak a főzésre való”.

A dolgozó nőnek kimagasló feladat jut az ezévl nagy mezőgazdaság', termelési feladataink megvalósításában, mind az állami gazdaságokban, mind a traktorállomásokon, az EFSzekben úgyszintén az egyéni paraszti gazdaságokban. Ez évben sokkal jobban készültünk fel ötéves mezőgazdasági tervünk negyedik évének nagy csatájára. Sokkal több traktorral és más gépi felszereléssel sietett a Párt és a nép állama dolgozó parasztságunk segítségére. A nemesített vetőmag, a műtrágya, dolgozó parasztságunk munka szorgalma és fegyelme, az egyre nagyobb arányokban alkalmazott uj termelési módszerek, az agrotechnika térhódítása és — ha mindent idejében és jól fogunk elvégezni — biztosítékai a gazdag és bő termésnek.

A dolgozó asszony nemcsak maga harcol a régi rossz szokások és termelési módszerek ellen, hanem másokat is harcra mozgósít az újért, a jobbért. A tavaszi vetési munkák kellősközepén vagyunk. Harcolni kell a „Hej, ráérünk arra még” paíopálos tétlenség ellen, hogy minden idejében kerüljön a földbe.

Dolgozó nőink vezessék a legkövetkezetesebb harcot mezőgazdasági kultúráink legnagyobb ellensége, a gyom ellen. Időbenvégzett kapálással, fejtrágyázással, öntözéssel, növényi védőszerek alkalmazásával s új technikai eljárásokkal harcoljanak a tervért, a magas hektárhozamért.

Városokban és a falvakon is sok az olyan kert, ahol a dolgozó család legszükségesebb zöldségfélének legalább egy részét meg lehetne termelni, ilyen kertecskével rendelkező dolgozó asszonyt láttam, aki boldogan tálalja fel családjának a saját keze munkájával termelt gyönyörű friss salátát, paprikát, retket s különböző zöldségféléket. De vannak olyanok Is, akik előnyben részesillk a nem életszükségletet jelentő virágokat s inkább Ilyeneket nevelnek, mint a vitaminokban dús és a család számára ma már nélkülözhetetlen zöldségféléket. -Vannak azonban olyanok is, akik inkább a zöldségkereskedések előtt ácsorognak s lesilt-várják a mások által termelt zöldséget, ami bizony munkáskéz hiánya miatt sokszor elkésve érkezik meg a zöldségkereskedésekbe. Vannak állami gazdaságaik és EFSz-ink, amelyek megtermelik táplálkozásunk egyik fontos kellékét, a zöldséget, de nagy elfoglaltságukban sokszor nincs idejük kellő mennyiségben előkészíteni a piac számára. Akadnak olya nők, akiknek volna idejük segítséget nyújtani a zöldségszedés vagy más munka elvégzésében, de ehelyett inkább az orvosi rendelőkben szorongnak betegségüket igazoló bizonyítványokért, hogy kivonhassák magukat olyan könnyű munka alól, amelynek elvégzéséhez nem erő, csak a dolgozó osztályhoz Való hűség és szocialista hazafiasság kellene. A zúgolódásból és az üzletek előtti ácsorgásból nem terem sem saláta, sem más zöldség, csak szorgalmas munka által.

A jó kis és középparasztasszony házatája híres volt a baromfiállomány hemzsegő sokaságáról. Az udvar visszhangzik a tojó tyúkok kodácsolásától. A paraszti porta gazdasszonya, ha kilép a konyhából, nem tud mozogni a saját kelletésű csirkék, libák, kacsák és malacoktól, amelyek, amerre jár, mindenütt követik őt. Hát még a házinyúltenyésztés, amely bőségesen ellátja a családot hússal és igy hozzásegíti a dolgozó asszonyt ahhoz, hogy korai csirkéit jó pénzért korán eladhassa. így soha nem kell pénz hiányában elmenni a Vesna előtt, mert a dolgozó asszony ott mindig talál valamit serdülő gyermekei számára. A jó falusi gazdasszony baromfiállománya a család kincsesbányája.

Tehát neveljenek annyi baromfit, sertést és minden más háziállatot, hogy a beszolgáltatáson felül legyen bőven a saját szükségletükre is, sőt a p'acra is jusson. Nem volt becsületes polgár az a tardoskeddi munkás, aki a napokban a vonaton Hodoninból hazafelé jövet azzal dicsekedett a mellette ülő társaságának, hogy a lakodalmában minden baromfi megmaradt, mert olyan kiadós volt az a borjú, amelyet feketén vett és levágott. Elegendő lett volna csak a baromfi a lakodalomra, amelyet valószínűleg a felesége nevelt és nem kellett volna a fekete vágással megkárosítani dolgozó népünket, azaz a közellátást.

Haladó asszonyaink már nemcsak otthon gazdálkodnak, hanem bekapcsolódnak az épitőmunkába. Mint fejőnők, sertésápolók, agronomusok, zootechnlkusok és traktorislák dolgoznak és munkateljesítményük javítása érdekében átveszik a szovjet tapasztalatokat és munkamódszereket. így dolgozva gyönyörű eredményeket érnek el és valóban hozzájárulnak a munkásosztály jobb ellátásához. Ilyenek Papp Zsuzsa fejőnő, a nagykaposl Egységes Földműves Szövetkezet dolgozója, Bobál Verőn, Suba Etel, akik a Malininova, szovjet fejőnő munkamódszerével a tejtermelés fokozásában kiváló eredményeket értek el. Szerák Mária, aki a nagysárói traktorállomás kiváló traktoristája, aki multévi tervet 115%-ra teljesítette, ugyanakkor a gépe mindig rendbehozva várja a következő munkát. A traktorállomás vezetősége mintaképül állította a többi traktorista elé, mint a legjobb gépkezelőt és a legjobb dolgozót. Gazdasági életünknek nincsen olyan területe, ahol a dolgozó nő, aki békét akar és nyugodt, boldog jövőt gyermekeinek, ne tudna eredményeket elérni. Most a központi kérdés az állatállomány fejlesztése és a tavaszi munkálatok pontos és lelkiismeretes elvégzése. Ezen a munkafronton hasznos munkát végezhetnek mind az Egységes Földműves Szövetkezetekben, mind az állami birtokokon és traktorállomásokon.

Hisszük azt, hogy ebben a harcban, amelyet mezőgazdaságunk felvirágoztatásáért folytatunk, dolgozó, haladó asszonyaink méltóan ki fogják venni részüket.

Major Sándor