Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

Tatjána és a „nyanyka“ alakja az Onyeginban

A márciusi napokban Bratislava közönségének nagy kultúreseményben volt része. A bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttese Puskin és Csajkovszkij „Euzsen Onyegin“-ját adta elő Szeverjanovics Dombrovszkij, a moszkvai Nagy Színház kiváló rendezője rendezésében. És nem véletlen az, hogy az Onyegin éppen a Nemzetközi Nőnap előestéjén került színre. Ebben a tényben mélységes összefüggés van.

Euzsen Onyegin az orosz irodalom első nagy realisztikus remekműve, amelyben nagy szerepük van a női alakoknak.

Tatjána, az egyik főszereplő, előkelő család elkényeztetett leánya, a világirodalom egyik legérdekesebb nötípusa. A tőkés osztályhoz tartozik, feudális családban nőtt fel, de Tatjána kiválik ebből a környezetből és különös embernek tartják. Az ő férfiideáljai nem azonosak a vele egyenlő és hasonló szociális helyzetű fiatal leányok ideáljaival. Ebben a társadalomban a férfiideálok üresek és az élettartalmat a gondtalan életben, a sok szórakozásban, bálokban találják és a férfiideálok olyanok, akik ebben a könnyű és felületes légkörben kitűnnek. Az ilyen nőtípusnak, aki ebben a felületes és léha életben megtalálja azt, amit keres, a képviselője Onyeginban Olga, aki vonzó, fiatal, könnyed teremtés és a drámai összecsapásokat is könnyebben viseli el, mint nővére, Tatjána.

Tatjána vele ellentétben komoly, jólelkü teremtés. Tatjána nem forradalmár, nem öntudatos, nem is nézheti osztályszempontból a világot, de mégis van ereje hatalmas csapást mérni a feudális hagyományokra azzal, hogy amikor beleszeret Onyeginba, megvallja neki szerelmét. Ez a lépés nemcsak bátorság. Ez a régi szokásoknak, a régi társadalmi előítéleteknek a széttörése, lépés a nők egyenjogúságához. Tatjána tiszta szívből szeret és meg van róla győződve, hogy tiszta érzéseit nem kell titkolnia Onyegin előtt, mert hisz nincs mit szégyelnie.

Tatjána lelki ereje kibontakozik később, amikor Moszkvában hosszú évek múltán viszontlátja Onyegint és ő már más felesége. Onyegin, a kiegyensúlyozatlan, habozó jellem, ekkor már tudja, hogy kit vesztett el Tatjánában és szerelemmel közeledik hozzá. És Tatjána, bár még mindig szereti öt, visszautasítja. Tatjána visszavonulása azonban nem a hagyományok rabbilincseinek a hordása, hanem az a becsületes kötelességérzet, amelyet férje iránt érez, aki öt mélyen szereti és Tatjána érzi, hogy kötelessége hűnek maradni férjéhez.

Az opera másik legszebb alakja Tatjána dadája, az öreg „nyanya", Tatjána mélyen szereti dadáját és legtitkosabb érzéseit vele közli. Nézzük meg, hogy ez a dada miért a legsikeresebb alakja az operának.

Puskin a dada alakjában megrajzolta és megörökítette a saját dadáját, Arina Rodionovnát. Puskinnak az öreg dadája a legjobb barátja volt. Kisgyermek korától a fiatal költő jobban szerette ezt a jobbágy parasztasszonyt, mint saját szüleit, akik a magas urasághoz tartoztak és többet hálóztak, mint amennyit törődtek gyermekeikkel. A dada pótolta Puskinnál az anyai szeretetet és sok gyönyörű népmesével szórakoztatta a gyermek Puskint. Ezekből a mesékből fejlődött ki később Puskin néhány kivaló népies müve. Amikor a költőt a cár száműzte, szülei teljesen szakítottak „bűnös" fiukkal, de dadája Puskinnal ment a száműzetésbe és esténként tovább mesélte gyönyörű népmeséit a száműzött fiatal géniusznak. A dada volt az a kapocs, amelyen keresztül Puskin megtalálta a szoros kapcsolatot az orosz néppel és Puskin az ő szeretett és felejthetetlen dadájának jellemvonásait és alakját belevitte Tatjána „nyanyká“-jába. A „nyanyka" alakjában tömörítve van az egész orosz nép lelke. A „nyanya" szorosan hozzátartozik a családhoz, minden egyes tagjával bensőséges kapcsolata van és megérti azok problémáit, így van Olgával, az öreg Larinával és Tatjánával, bár mindhárom különböző jellem. Mindenki ,,nyanyá“hoz fordul örömével és bánatával, mert tudják, hogy a „nyanyka" mindenkin segíteni tud. Puskin saját dadájának nagy érző szivét adta az Onyegin „nyanyka"jába, azt a mélyérzésü szívet, amely csak az orosz népben dobog.

Túri Iván

II DUR.

II 1

t D

Jflíhjjwt tisztelt cpJjnűk, Qjütt

engedje meg, hogy a Nemzetközi Nőnap Bratislavában megtartott mai nagyszerű ünnepségéről tolmácsoljuk önnek Bratislava összes polgárainak őszinte üdvözletét és forró háláját az ön áldozatos munkájáért a csehszlovák nép javára.

Drága Elnök úr, tudatában vagyunk annak, hogy az ön bölcs és előrelátó vezetése alatt a mi nemzetünk is örömteljes és boldog jövő felé halad, hogy az ötéves terv — melynek ön a kezdeményezője — megszünteti a kapitalisták által nemzetünk ellen elkövetett régi igazságtalanságokat, hogy meggyorsítja a szocializmushoz vezető utunkat és hazánkat virágzó iparral, haladó mezőgazdasággal és magas szocialista kultúrával biró országgá változtatja.

Ezért, drága Elnök úr, megfogadjuk önnek, hogy megsokszorozzuk dolgozó erőkifejtésünket, hogy asszonyaink, akik közül már most is sokan szorgalmasan és áldozatosan dolgoznak üzemeinkben, az EFSz—ekben, az iskolákban és a hivatalokban, még nagyobb mértékben fognak felsorakozni szocialista hazánk élenjáró építőinek soraiba, hogy sokkal nagyobb számban és sokkal jobban fognak dolgozni mint élmunkásnök, újítók, etetők, fejők, traktorvezetők, műszaki dolgozók, tanítónők és tudományos dolgozók, amint erre kötelezik őket az Ön szavai, melyeket múlt év március 8-án a csehszlovák nők küldöttségéhez intézett.

Es mindnyájan megfogadjuk önnek, hogy a cseh munkásosztállyal szilárd szövetségben minden lépésünkkel még következetesebben harcolunk a világbékéért, családaink boldogságáért, hazánk nagy és ragyogó jövőjéért.

Teljesítjük feladatainkat és kiépítjük a szocializmust hazánkban, mert ön vezet minket, drága Elnök urunk, mert tanulunk a szovjet nép ragyogó példájából melyet napjaink legnagyobb embere .— a lángeszű Sztálin — vezet győzelemről győzelemre.

A Nemzetközi Nőnap bratislavai ünnepségeinek részvevői.