Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

Fény és árny AZ ÚJ NEMZEDÉK HELYZETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN ÉS A SZABAD VILÁGBAN Tizennégyesztendős fiú áll a bíróság előtt, nyakkendösen, jó ruhában, homloká­ba hulló szöghajjal. Az arca egészen gyere­kes, az élet még nem kezdte formálni, de a szemének sanda pillantása elárulja, hogy valami nincs rendben vele. A vád: megölte édesapját, mert esztelen tékozlásának gá­tat akart vetni. A véres tett után a fiatal gyilkos bűntudat nélkül moziba ment, mondja az újsághír. Gyermekek rablótámadást követtek el. A banda vezetője még nem töltötte be a tizen­ötödik évét és a legfiatalabb mindössze ki­lenc esztendős, olvashattuk egy másik lap­ban. Még egy képet idézünk: csuklyás gyere­kek puskával kezükben épületes játékkal szórakoznak, kivégzösdit játszanak. Az ál­dozat a gyerekhaddal szemben térdel bekö­tött szemmel, félrekonyult fejjel; teste egész tartásán látni, hogy nem először játssza a halált váró áldozat rémületét. Hol vadulhatnak el annyira a fiatal lel­kek, hol történhetnek ilyen szörnyűségek, minek a hatására találnak ki ilyen barbár játékot? Aligha akad nálunk valaki, aki ne tudná rögtön, hogy csak az „amerikai életformával" megáldott világban lehetséges ez, ahol gangszterfilmek és ponyvaregények gátlás nélkül mérgezhetik a fiatal lelkeket. És ha ezek után azt kérdezzük, ki fele­lős a fiatalok jóvátehetetlen tetteiért, bar­bár játékaiért, egész elvadult mivoltukért, — a felelet kézenfekvő: nem az egyensú­lyukból kibillent fiatalkorú bűnözök, az el­fajzott gyilkosok, hanem a társadalom, a tőkés világ „rendje" felelős, amely a gye­rekben nem látja a jövőt, nem neveli benne a boldog élet várományosát, hanem a ki­zsákmányolás legolcsóbb eszközének tekinti. Hivatalos statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban több mint három­millió tiz-tizenhét éves gyermek végez bér­munkát, közülük több mint 700.000 tizen­három éven aluli. A gyermekek keserves munkával a tanulás lehetőségétől meg­fosztva kénytelenek megkeresni kenyerü­ket. A fegyverkezési hajsza fokozódásával párhuzamosan, de különösen a koreai há­ború kitörése óta egyre nagyobb a gyer­mekmunka kizsákmányolása az USA-ban. Igen sok amerikai gyermeknek még az ele­mi iskola elvégzése előtt abba kell hagynia tanulmányait, hogy fenn tudja tartani ma­gát. A hivatalos jelentés szerint az amerikai gyermekeknek körülbelül egyhatoda nem részesül semmiféle oktatásban. A gyermekmunkát különösen a mező­­gazdaságban zsákmányolják ki. Hét-nyolc éves gyermekek is dolgoznak a tanyákon. Ezek a gyermekek hajnaltól késő estig dol­goznak, hogy valamivel hozzájáruljanak szüleik sovány jövedelméhez. A statisztika olvasásakor óhatatlanul eszünkbe jut a múlt, a tanyák világa, a rozzant béresházak rongyos gyermekhadá­val és emlékezünk a kis cselédek és inas­­kák nyomorúságos sorsára, keserves gyer­mekéveikre, melyekben több volt az ütleg és rossz szó, mint a kenyér és a pihenés. Ezekről az inasévekröl, a mester­ség üggyel-bajjal való elsajátításáról, erről a keserves rabszolgaságról nem egy mun­kásapa mesélhet fiának, aki ma tanoncott­­honaink napfényes termeiben tanulhat, pi­henhet és képezheti magát. Óhatatlanul eszünkbe jut ez a keserves múlt, ha taka­ros egyenruhás fiataljainkat látjuk énekel­ve vonulni munkahelyük felé vagy vala­mely ünnepélyen hangszereikkel felszerelve látjuk őket egészségtől kicsattanó kerek arcukkal, amelyről sugárzik az erő és ön­tudat. A mi fiataljainkat ma a mesterség mel­lett a világ dolgozó népének megbecsülésé­re nevelik. Iskoláinkban azt tanulják, hogy a hódító háború és más népek leigázása bűn. Azt tanulják, hogy a munka becsület és dicsőség dolga és azt a célt szolgálja, hogy a föld bőséget és boldogságot adjon mindazoknak, akik dolgoznak. Azt tanulják, hogy a kapitalista világ embere csak ha­zugság árán tud jogosultságot és értelmet belemagyarázni életmódjába. A mi fiatalja ink nyíló értelmét nagy eszmék befogadá­sára, hazaszeretetre, elvtársiasságra, a kö­zösség tiszteletére, becsületességre és min­den nép iránti barátságra nevelik és gyű­löletre minden iránt, ami pusztulást hoz, és gyűlöletre mindenki iránt, aki a régi jár­mot akarja visszahozni, a szolgaságot, a kapitalista világ reménytelen sötétségét. A mi fiatalságunk maga akarja kialakí­tani sorsát, maga készíti elő és építi bol­dog jövőjét és ehhez a mi népi demokrá­ciánk minden lehetőséget biztosít. Fejlődé­süknek lehetősége határtalan. Műszaki felsö-és főiskoláinkban ma tízezrével tanul­nak diákjaink és mezőgazdasági iskoláinkon újabb tízezrek képezik magukat, hogy a szocialista tervgazdálkodás és termelés élenjáró dolgozóivá válhassanak. Tanulni, fejlődni és pihenni — ezt bizto­sítja a szabad világban minden fiatalnak épülő rendünk. Olvassuk, hogy idén 338.000 fiatalunk négyhetes nyaralásban részesül államköltségen, 108.000 fiatallal több mint tavaly. Idén hegyeink nyaralói és úttörő­táborai visszhangozni fognak üdülő fiatal­jaink énekétől. Dalos, boldog fiatalság a miénk. Éneklő életük a békés jövő biztos záloga. Egri Viktor I«eány ipari tanulók a Görcz finom mechanikai üzemben A magyar pedagógiai gimnázium tanulói az olvasóteremben A magyar pedagógiai gimnázium tanulói pihenő óráikban A leány-tanoncotthon növendékei vendégül látják az édesanyákat 5

Next

/
Thumbnails
Contents