Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
Fény és árny AZ ÚJ NEMZEDÉK HELYZETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN ÉS A SZABAD VILÁGBAN Tizennégyesztendős fiú áll a bíróság előtt, nyakkendösen, jó ruhában, homlokába hulló szöghajjal. Az arca egészen gyerekes, az élet még nem kezdte formálni, de a szemének sanda pillantása elárulja, hogy valami nincs rendben vele. A vád: megölte édesapját, mert esztelen tékozlásának gátat akart vetni. A véres tett után a fiatal gyilkos bűntudat nélkül moziba ment, mondja az újsághír. Gyermekek rablótámadást követtek el. A banda vezetője még nem töltötte be a tizenötödik évét és a legfiatalabb mindössze kilenc esztendős, olvashattuk egy másik lapban. Még egy képet idézünk: csuklyás gyerekek puskával kezükben épületes játékkal szórakoznak, kivégzösdit játszanak. Az áldozat a gyerekhaddal szemben térdel bekötött szemmel, félrekonyult fejjel; teste egész tartásán látni, hogy nem először játssza a halált váró áldozat rémületét. Hol vadulhatnak el annyira a fiatal lelkek, hol történhetnek ilyen szörnyűségek, minek a hatására találnak ki ilyen barbár játékot? Aligha akad nálunk valaki, aki ne tudná rögtön, hogy csak az „amerikai életformával" megáldott világban lehetséges ez, ahol gangszterfilmek és ponyvaregények gátlás nélkül mérgezhetik a fiatal lelkeket. És ha ezek után azt kérdezzük, ki felelős a fiatalok jóvátehetetlen tetteiért, barbár játékaiért, egész elvadult mivoltukért, — a felelet kézenfekvő: nem az egyensúlyukból kibillent fiatalkorú bűnözök, az elfajzott gyilkosok, hanem a társadalom, a tőkés világ „rendje" felelős, amely a gyerekben nem látja a jövőt, nem neveli benne a boldog élet várományosát, hanem a kizsákmányolás legolcsóbb eszközének tekinti. Hivatalos statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban több mint hárommillió tiz-tizenhét éves gyermek végez bérmunkát, közülük több mint 700.000 tizenhárom éven aluli. A gyermekek keserves munkával a tanulás lehetőségétől megfosztva kénytelenek megkeresni kenyerüket. A fegyverkezési hajsza fokozódásával párhuzamosan, de különösen a koreai háború kitörése óta egyre nagyobb a gyermekmunka kizsákmányolása az USA-ban. Igen sok amerikai gyermeknek még az elemi iskola elvégzése előtt abba kell hagynia tanulmányait, hogy fenn tudja tartani magát. A hivatalos jelentés szerint az amerikai gyermekeknek körülbelül egyhatoda nem részesül semmiféle oktatásban. A gyermekmunkát különösen a mezőgazdaságban zsákmányolják ki. Hét-nyolc éves gyermekek is dolgoznak a tanyákon. Ezek a gyermekek hajnaltól késő estig dolgoznak, hogy valamivel hozzájáruljanak szüleik sovány jövedelméhez. A statisztika olvasásakor óhatatlanul eszünkbe jut a múlt, a tanyák világa, a rozzant béresházak rongyos gyermekhadával és emlékezünk a kis cselédek és inaskák nyomorúságos sorsára, keserves gyermekéveikre, melyekben több volt az ütleg és rossz szó, mint a kenyér és a pihenés. Ezekről az inasévekröl, a mesterség üggyel-bajjal való elsajátításáról, erről a keserves rabszolgaságról nem egy munkásapa mesélhet fiának, aki ma tanoncotthonaink napfényes termeiben tanulhat, pihenhet és képezheti magát. Óhatatlanul eszünkbe jut ez a keserves múlt, ha takaros egyenruhás fiataljainkat látjuk énekelve vonulni munkahelyük felé vagy valamely ünnepélyen hangszereikkel felszerelve látjuk őket egészségtől kicsattanó kerek arcukkal, amelyről sugárzik az erő és öntudat. A mi fiataljainkat ma a mesterség mellett a világ dolgozó népének megbecsülésére nevelik. Iskoláinkban azt tanulják, hogy a hódító háború és más népek leigázása bűn. Azt tanulják, hogy a munka becsület és dicsőség dolga és azt a célt szolgálja, hogy a föld bőséget és boldogságot adjon mindazoknak, akik dolgoznak. Azt tanulják, hogy a kapitalista világ embere csak hazugság árán tud jogosultságot és értelmet belemagyarázni életmódjába. A mi fiatalja ink nyíló értelmét nagy eszmék befogadására, hazaszeretetre, elvtársiasságra, a közösség tiszteletére, becsületességre és minden nép iránti barátságra nevelik és gyűlöletre minden iránt, ami pusztulást hoz, és gyűlöletre mindenki iránt, aki a régi jármot akarja visszahozni, a szolgaságot, a kapitalista világ reménytelen sötétségét. A mi fiatalságunk maga akarja kialakítani sorsát, maga készíti elő és építi boldog jövőjét és ehhez a mi népi demokráciánk minden lehetőséget biztosít. Fejlődésüknek lehetősége határtalan. Műszaki felsö-és főiskoláinkban ma tízezrével tanulnak diákjaink és mezőgazdasági iskoláinkon újabb tízezrek képezik magukat, hogy a szocialista tervgazdálkodás és termelés élenjáró dolgozóivá válhassanak. Tanulni, fejlődni és pihenni — ezt biztosítja a szabad világban minden fiatalnak épülő rendünk. Olvassuk, hogy idén 338.000 fiatalunk négyhetes nyaralásban részesül államköltségen, 108.000 fiatallal több mint tavaly. Idén hegyeink nyaralói és úttörőtáborai visszhangozni fognak üdülő fiataljaink énekétől. Dalos, boldog fiatalság a miénk. Éneklő életük a békés jövő biztos záloga. Egri Viktor I«eány ipari tanulók a Görcz finom mechanikai üzemben A magyar pedagógiai gimnázium tanulói az olvasóteremben A magyar pedagógiai gimnázium tanulói pihenő óráikban A leány-tanoncotthon növendékei vendégül látják az édesanyákat 5
