Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
HVIEZDOSZLÁV Hviezdoszláv a szlovák nemzet legnagyobb költője. A csehszlovákiai magyarságnak már ezért is meg kell ismerkednie életművével. De Hviezdoszláv azért is megérdemli figyelmünket, mert erős szálak fűzik a magyar irodalomhoz. Szlovákra fordította és így szlovákajkú polgártársaink számára is hozzáférhetővé tette Madách Ember tragédiáját, Arany balladáit és egyéb verseit és Petőfi több költeményét. Viszont a magyar irodalmi élet is magasra értékelte Hviezdoszláv költői működését és a Kisfaludy társaság külső tagjává választotta. Mint még látni fogjuk, a nagyrabecsülés mélységes érzelmei kapcsolták Ady Endréhez is. Hviezdoszláv a költő irói neve. Családneve Országh Pál volt. 1849. február 2-án született Felsö-Kubinban. Elemi iskoláinak elvégzése után szülői a miskolci gimnáziumba küldték, ahol a tehetséges ifjú olyan tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet, hogy — jórészt Petőfi hatása alatt — magyarul kezdett verselni. Középiskolai tanulmányait Késmárkon fejezte be, ahova szülei német szóra küldték. Magyarországon akkor javában burjánzott újból a német elnyomás és aki közpályára készült, annak meg kellett tanulnia németül. Hviezdoszláv elvégezte a jogot, egy ideig hivatalnok volt, majd ügyvédeskedett. Nagy hatással volt rá turócszentmártoni tartózkodása. Ez a város akkor mint a Matica Slovenská és egy szlovák gimnázium székhelye a szlovák kultúra központja volt. Az akkori szlovák irodalom élenjáró férfiai felismerték Hviezdoszláv tehetségét és ettől fogva gyors egymásutánban jelentek meg költői müvei, melyekben ragyogó tollal ad kifejezést gazdag érzelmeinek és gondolatainak. 1899 óta kizárólag az irodalomnak élt maradandót alkotott a költészet mindhárom ágában, az epikában, a lírában és a drámában. 1921. október 8-án halt meg. Hviezdoszláv világosan látta a kapitalizmus gazdasági kizsákmányolását és nemzetiségi elnyomását és igazságot kereső lelke tiltakozott minden járom ellen. Sok és ittott lázongó szava volt a társadalom vétkei ellen és a költői szó messzeható, népet ébresztő erejével elörelendítette e vétkek kiküszöbölését. Müveibe így több olyan elem jutott, melyek mai eszmevilágunknak is lényeges összetevőit alkotják és melyek költészetét a művészi formán túl is idötállóvá, örökértéküvé teszik. Hviezdoszláv egész életén át teljesen összeforrt a néppel. Szerette és becsülte munkás, becsületes népét, figyelte és tanulmányozta szokásait, nyelvét és a népnek szentelte alkotásainak jelentős részét. Balladáiban követi a szlovák népballadák nyelvét és hatalmas elbeszélő költeményében, a Hájniková áenabau, (A csősz felesége; magyarra Schöpflin Géza fordította), a nép egyszerű fiának, Csákány Mihálynak életét festi. Mély szeretettel rajzolja meg Mihálynak, a nép képviselőjének, becsületességét, áldozatkészségét, munkaszeretetét és tiszta családi életét. Ezzel szemben a földbirtokos osztály képviselőjében, aki Mihály családi boldogságára tör, a lelkiismeretlenség és az erőszakosság megdöbbentő képét tárja elénk. A két íérfi föalak jellemének éles szembeállítása valósággal pártos állásfoglalás a nép mellett. Mihály maga építi meg kis házát az erdő közepén, az erdő ajándékából, fából, néhány földije segítségével. Mikor készen áll a házikó, a „párjanincsen" mesterek a nép humorának és szólásmódjainak pompás gyöngyeivel ékesítik müvüket: S hogy ott állt bizton, mozdultlanul, Mint zeny a szó dicséretére! Ez ilyet, az meg olyat mondott, Csak példaképpen: „Itt a talpán Ügy áll, biz Isten, mint a sziklán!“ „Biz ezt nem túrja fel vakondok!“ „És el nem mossa semmi zápor!“ „Kis híja olyan, mintha mostan Bujt volna ki tojás bajából!“ „Falunkban is megállna bárhol!“ Persze, egyszerű a házikó, de a költő természetszeretete a világ legszebb szőnyegét teríti ki körülötte, az erdei virágok ragyogó szőttesét. Figyeljünk csak a költemény nagyszerűen csendülő, tiszta zenéjére: Virágnak nyitva itt az út S ha zárva látja a kaput, Hát a palánkon átrepül. Viola itt az éjre vár, Az éjbe száll az illatár, Izsóp van itt, ott rozmaring, Szellőben lágyan rengve ring, Szegfübokor virul a szélen, Üröm meg sSUndikál sarokban, Gyűrűvirág pompáz a fényben S bazsalikom áll amottan S más egyszerit virág szerényen. Hviezdoszláv sokat, nagyon sokat álmododott a szabadságról. A szabadságról minden népnek, kivétel nélkül, úgy amint ezt a szocializmus ma hirdeti. íme egy rövid részlet „Sloboda" (Szabadság)* című hosszabb költeményéből : Szabadságot minden népnek, mindnek! Halljátok e? Mindnek! Nagynak, kicsinynek! * A következő részleteket e cikk írója fordította. 4 Mbit minden szemben csillog a nap S hevétől a világ új erőre kap, A szabadság napja úgy égjen És lángoljon a nagy mindenségen! A bilincseket mind szétszaggassátok, Zúzzátok szilánkká zordon igátok! Hviezdoszláv lelkes költeményben ünnepli a munkát, melyet a szocialista ideológia minden emberi tevékenység közt a legmagasabbra értékel. A költeménynek „Práci cest“ (Becsület a munkának) a címe, az a két szó, mellyel ma egymást köszöntjük. A vers Így kezdődik: Becsület, tisztelet övezze a munkát! Éltednek értelmet és célt a munka ád. Becsület a munka sokrétű fajának, Szégyen azoknak, kik tunyán félreállnak! A költő élesen elítéli a háborút, különösen „Krvavé sonety" (Verés szonettek) című verseiben és több költeményt szentel a béke gondolatának, melyért ma a Szovjetunió és a népi demokrata államok világot átfogó harcot folytatnak. „Ó, vrát’ sa skoro, mieru mileny“ (óh, térj be hozzánk, szeretett béke) című szép költeményében így köszönti a békét: Jövel béke, te vagy utunkon a cél, Hadd láthassuk drága olajágadat! Hozd életerősen, hozd vlgságodat, Tűz legyen a lelked és karod acél! A költő vérző szívvel érezte a kapitalista nacionalizmus igazságtalanságait népével szemben. Ez az érzés utat tört Ady lelkében is. A nagy magyar költő így énekel erről a tárgyról: Ezer zsibbadt xiágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat f Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hviezdoszláv Ady riadójára „A nebude viac potlaöenych“ című (És nem lesz több elnyomott) versével válaszolt: Üdv neked, virradó idők heroldja! Egy akarat adjon szárnyat vágyunknak! Akik ma lankadunk ízekre tépve, Kiknek nyelvét ma közös bánat oldja, Adja az Ég és a bátrak szerencséje, Együtt örüljünk boldog holnapnak! Hviezdoszláv nem lépett rá ugyan azokra az ösvényekre, melyek már az ő életében is mint bekötő utak vezettek a szocializmushoz, de a haladás síkján több szakaszon párhuzamosan menetelt a szocializmus útjával. És ezért a költő születésének századik évfordulóján, 1949-ben, Klement Gottwald, Köztársaságunk elnöke, mély meglátással mondta, hogy Hviezdoszláv müveit be kell vinnünk a nép közé. És a Matica Slovenská is helyes választással nevezte el a kiadásában most megjelenő szlovák irodalmi könyvsorozatot a költő nevéről Hviezdoszláv könyvtárnak. (t. s.J
