Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

Tisztelt barátaim, elvtársnok és elvtársak!

„Boldog vagyok, hogy ma Önöknek e nagyjelentőségű konferencián a nők és anyák nevében, lakosságunk legkedvesebb és legdrágább rétegének — gyermekeink védelme és gondoskodása terén végzett munkánk örvendetes mérlegéről számolhatok be.

Engedjék meg, hogy mielőtt rátérnék örvendetes jelenünk méltatására, megemlékezzek aról az igazságtalanságról, amelyet gyermekeink ellen a múltban a burzsoázia követett el. Míg a gazdagok tábora fényűzésben, különféle kedvtelésekben élt, addig a szegény gyermekek tábora nyomorban, éhségben és tömegbetegségekben szenvedett.

Asszonyaink és anyáink nagy részének még mindig élénk emlékezetében vannak azok az idők, amikor az asszonyok és apák az utcai tüntetések alkalmával munkát és gyermekeik számára kenyeret követeltek. Még lelki szemünk előtt állnak a lesoványodott kolduló fázó gyermekek, akik gyakran a szemétdombon kerestek maguknak élelmet.

A rabszolgaságba döntött és kizsákmányolt embernek gyakran egyetlen falat kenyér sem jutott az asztalára és minden újabb családi szaporulat új terhet és uj gondot jelentett. A helyzet kegyetlenebbé vált a munkanélküliek otthonaiban, ahol még a koldusalamizsnát sem tudták biztosítani a gyermekek számára, sem a gyermekkor örömeit, sem testi és szellemi fejlődésüket.

A proletár gyermekek rohamosan rosszabbodó egészégi állapota könyörtelenül leleplezte a München előtti köztársaság álszenteskedését a „család szentségéről" és demagógikus jelszavának „mindent a gyermek számára" hamisságát.

Mi, asszonyok és anyák, akik ezt a megaláztatással, Ínséggel és munkanélküliséggel keserített életet átéltük a kapitalizmus alatt, ma egész életünket e rendszerek visszaállítása elleni harcnak szentejük, amely új nyomort jelentene és ilyet az uj háborús uszítók őrjöngö bandája akar ránkkényszeríteni.

Ezért ma, itt e helyen még jobban emlékezetünkbe idézzük a Szovjet Hadsereg hős katonáit, akik a legmelegebb mosollyal ajkukon és tárt karokkal jöttek gyermekeinkhez, hogy örökre felszabadítsák őket a nyomor és

igazságtalanság alól, hogy felszabadítsák nemzeteinket a fasiszta

rabszolgaság alól.

Megmutatták dolgozó népünknek a szabad élet új utalt, az emberhez való új viszonyt és gyermekeink szellemi és testi fejlődésének új feltételeit.

Hála szülő Kommunista Pártunk

gondoskodásának, hála szeretett elnökünk, Klement Gottwald elvtárs személyes beavatkozásának, már a Kassai Kormányprogramm lefektete a gyermek és anya iránti gondoskodás nagylelkű állami rendszerének új alapjait.

Nemzeteink történelmében először szűntek meg a törvények papirfrázisoknak lenni és ezek érvényrejuttatását gyermekeink egészségének és boldogságának védelmére tett intézkedések egész sorozatával biztosították. Itt e helyen kell megemlítenünk és hangsúlyoznunk azt, hogy népi demokratikus rendszerünk már a háború utáni újjáépítés nehéz éveiben is nagy figyelmet és szeretetet fordított gyermekkonyhákra és más gyermekbaráti intézményekre.

Az anya és gyermekvédelmi gondoskodás igazi és rendszeres tervezett kiépítéséhez azonban csak dolgozó népünk 1948 februári győzelme után láttak hozzá.

Ma őrömmel olvassuk a Csehszlovák Köztársaság 1948 május 9-ki Alkotmányában, hogy „az állam gondoskodik arról, hogy a család a nemzet fejlődésének egészséges alapjává váljon." Majd tovább, .. hogy a házasság a család és az anyaság állami védelem alatt álljon". Ezt az életben a rendeletek egész sorozatával bizonyíthatjuk, hogy a törvény minden betűje anyáink és gyermekeink élő valóságává változott.

Szemeink előtt példaképül áll a szovjet gyermekvédelmi gondoskodás, amely a nagylelkű állami intézkedések következtében eddig nem látott és nem sejtett feltételeket teremtett meg a gyermek iránti mély szeretetből a gyermekek igazi boldogságának megteremtésére.

Mi, akiknek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy saját szemeinkkel láthattuk a kimondhatatlan gyengédségnek és gondoskodásnak megvalósulását, amellyel a szovjet állam a gyermekeket kőrülövezi, látjuk, mily sok munka vár még reánk, hogy ezt mi is elérhessük és oly otthont teremtsünk az uj

emberiségnek, mint amilyent nekünk a szovjet példa mutat.

Itt, a szovjet gyermekről való gondoskodás terén megnyilvánul az erről való sztálini gondoskodás szocialista humanizmusa értelmének egész mélysége.

Mi is a gyermekről való fokozott és állandó gondoskodás szempontjából tekintünk az egészségügyi szolgálat egyesítéséről szóló törvényre, amely gyermekeink testi és szellemi fejlődése biztosításának és további elmélyítésének előfeltételeit teremti meg.

Még többet fogunk törődni azzal, hogy semmi és senki ne gátolhassa legkedvesebbjeink örömteljes gyerekkorának zavartalan fejlődésát.

Ezekre a nagy feladótokra az új gyönyörű szocialista ember nevelésében mindenekelőtt uj egységes iskoláinknak kell működésűket irányítani.

Azt akarjuk, hogy új memzedékünkböl önállóan gondolkozó emberek nevelődjenek ki, akik a kolektivával éreznek és ami a legfontosabb, a munkához való új viszony valósuljon meg.

Boldogok vagyunk, hogy nemzedékünkre minden idők legnagyobb pedagógusa, Ján Amos Komensky nemes gondolata megvalósításának a feladata hárult és hogy az ő haladó nevelő gondolatainak szellemében építjük uj egységes iskoláinkat, amelyek biztosítékul szolgálnak arra, hogy oly hazafiakat nevelnek ki, mint amilyen Július Fuéik volt.

Es amikor ma ezzel kapcsolatban megemlékezünk gyermekeinkről nemcsak az első kapitalista köztársaság idejéből, amikor határtalan áldozatkészséggel segítettek leküzdeni a válság és a munkanélküliség idejének gazdasági nehézségeit, hanem a sztrájkok teljesítésében, az illegális röpiratok és a forradalmi sajtó terjesztésében és amikor ma arra is visszaemlékezünk ,mily gyakran voltak segítségünkre az illegális munka idején, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, határtalan boldogság érzete tölt el bennünket, ha ma ránézünk boldog gyermekeink mosolygó arcára, akik a szocializmus építésébe lelkesen bekapcsolódnak.

Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak Vladimir Kantor pionir felejthetetlen példájára, Zabovfesky elmaradott községben.

Ez a szerény gyermek a felnöt-Bachrata Helena képviselőnő a Csehszlovákiai Höszövetséff elnöknőjének, a prágai gyermekvédő konferencián megtartott beszámolójából

teket EFSz-ük bonyolult kérdéseiben nagy tudásával ejtette bámulatba, amelyet a fontos gazdasági kérdések megtárgyalásánál mutatott meg.

És talán több mint lelkesítés az Egységes Földműves Szövetkezetek fejlődésére nézve a gyermek figyelemre méltó gondolkozása, amikor szerényen azt mondotta: „szeretem szövetkezetünket és ha felnövők, szeretnék benne dolgozni. De mi a családban megoszlunk. A nővérem és a bátyám itt fognak dolgozni és én bányász leszek. A Köztársaságnak ott erre nagyobb szüksége van. Ott kezdődik a mi Egységes Földműves Szövetkezetünk is."

Azt hiszem, nem kell sokat hozzáfűzni a gyermek kijelentéséhez, beszél önmaga helyett. Arról beszél, arról tanúskodik ,hogy valóban felnő nálunk az uj, nemes, szocialista emberek nemzedéke és hogy érdemes elkövetni mindent a nemzedék fejlődésének minden eszközzel való támogatására.

Nevelésünknek arra kell irányulnia, hogy uj, szocialista, tevékeny, az egész haladó világot és az elnyomott nemzeteket szerető ifjúságunk nöjjön fel, hazájához határtalanul ragaszkodó fiatalság. És amint nem képzelhetjük el az igazi szocialista hazafiasságot a Szovjetunió iránti odaadó szeretet nélkül, úgy ifjúságunknak is a szocialista hazafiasság mély érzésén kivül el kell telnie a boldog jelenéért, a jövőjéért érzett hálával barátunk és védelmezőnk a Szovjetunió iránt. Ennek élén a dolgozók gyermekeinek atyja, szeretett Sztálin elvtársunk áll.

3