Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

DOICOZÓ IMÖ-----------------------------------------------------------------------------,

ÉIV.FOLYA M A,

1952. ÁPRILIS /I ÁRA 5'- Kés ÜL'

HAJNAL GÁBOR:

Értünk is harcol Ко rca

A cseresznyefa nyitja már ezer és ezer kicsi szirmát, a tölgyeken az ág hegyén sok barna rügy kibontja titkát. A hegyoldalon illatok a kertekből szívünkbe lopják az április vad örömét s érkező fecskék elcsivogják.

Felhőtlen ég és nyugalom, nézd, mézet hord, zümmög a béke Légy szerény, napjaink ízet gyüjtsd össze, mint a kicsi méhe s emlékezz: füstízű romok s távoli gépek zümmögése közeledik, növekedik s zeng, mint a vihar menydörgése.

Aztán gépfegyver kelepek kiséri bombák csattanását s te árok szélén figyeled füzeknek kormos lobbanását. Hányszor vonult el egeden a háború vad hangzavara, míg kibontotta szárnyait sztálini sasok hős csapatja.

A szabad népek boldogan győzelmes békéről dalolnak a zsarnokok már háború gyilkos füzével acsarognak, pihegő házra éjszaka csóváikat hiába dobják, s a felkelt népek harcosan a kormos tüzeket eloltják.

II.

Most Koreában dúl a vész, egy éve már fröcsöli lángját a zsarnokság gyilkos hada s maroknyi nép széttöri láncát; nem áll magában egyedül, jönnek baráti messze népek s mert egy az ellenség s a cél, a szabadságért harcba lépnek.

És lángban állnak otthonok, lángban és füstben áll az ország, vad harcra szomjas már a nép, a szenvedést mind megtorolják mert tengernyi a szenvedés, éhenhal agg és gyenge gyermek, ‘anyja karján a csecsemő tjideg teste halálba dermed.

De jön már, jön a győzelem, szabad emberek ökle hozza s a gyilkos vad haramiák csapatait mind szerte szórja. Szabadság bontja szirmait s a Pjaktuszan sziklás tövében megint szamóca ízein örül a nép a nyári fényben.

Értünk is harcol Korea, ne üljünk ölbe tett kezekkel a mi békénkért hull a vér ott messze, ezt sohse feledd el. Lángol a harc, közös erő megsemmisíti ellenünket s az egész földön béke lesz és szabadság: — igazi ünnep.