Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
„4 Nemzetközi Nőnap a munkásosztály szabadságmozgalmának legyőzhetetlenségét és hatalmas jövőjét hirdeti66 Abban a gigászi küzdelemben, amely a béke és a háború erői között napjainkban nemzetközi méretekben folyik, nagy szerep hárul és nagy szerep vár nemzetközi méretekben az asszonyokra, az anyákra, a nemzetközi nőmozgalom harcosaira, A Nemzetközi Nőnap gyönyörű történelmi hagyományokra tekint vissza, A cárizmus, a kapitalizmus elleni harcokban hathatósan kivették részüket az asszonyok és 1917 február 23-án, az új naptár szerint március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon Szent-Péterváron a bolsevikek felhívására kivonultak a munkásnők, a város utcáira és tüntettek az éhség, a háború és cárizmus ellen. A munkásnők tüntetését a pátervári munkások általános sztrájkmozgalma támogatta. A szabadságmozgalmak és a forradalmak megvívása után 1946-ben Párizsban a Nemzetközi Nőnap új jelleget, új tartalmat kapott. Felsorakoztak az asszonyok a béke zászlaja alá azzal a megingathatatlan elhatározással, hogy most már harcolni fognak ugyanolyan hévvel és kitartással a békéért, mint ahogyan a történelem folyamán harcoltak az emberi szabadságért, az emberi jogokért a kizsákmányolókkal szemben. Ezen a gyűlésen, 1945. november 26-án 40 ország 2000 kiküldötte, öt világrész millió és m'.lüó asszonyának képviseletében ült össze Párizsban. Golyóktól átlyukasztott marhavagonokban, összeroncsolt tehervagonokban érkeztek az asszonyok a világ minden tájáról, hogy felajánlják segítségüket a fasiszta pusztítás utáni felépítésre, s hogy olyan társadalmi formát erősítsenek meg, amelyben szabadon, békében élhetünk családunkkal és építhetünk. Most, amikor a nyugati Imperialisták minden erejükkel egy harmadik világháború kirobbantására törekszenek, még fokozottabban és még erélyesebben követeljük az 1945-ben magunk elé tűzött feladataink megvalósítását: „Tevékenyen résztveszllnk a fasizmus teljes kiirtásában, a fasiszta elmélet felszámolásában; a nemzetek világméretekben való szoros politikai, gazdasági és kulturális együtttmflködéséért való küzdelemben, amelynek célja a népek közötti szilárd és tartós béke megteremtése.” Az 1945-ös kongresszus ezeket a feladatokat tűzte maga elé és ezen célkitűzések valóra váltásáért a szabad népek asszonyai és az imperialista országok elnyomott nő', közösen dolgoznak, közösen vívják meg a maguk országában, a maguk munkahelyén, a maguk környezetében harcukat és mindezen asszonyok előtt a szovjet asszonyok hősi harca a példa. A szovjet asszonyok vezetik ezt a béketábort, azok az asszonyok, akik a forradalom harcaiban az első és második világháború között, a háború legválságosabb idejében haláltmegvető bátorsággal és önfeláldozó, áldozatos munkával állták meg helyüket A szovjet asszonyok kiküldötte, a Nemzetközi Nőszövetség П. kongresszusán Budapesten a következőket mondotta: „Sztálingrád védői, akik mindhalálig kitartottak, nem csupán a Szovjetuniót, nem csupán gyermekeiket mentették meg a rabságtól, de az angolokat és amerikaikat Is. Végetvetettek Párizs, Belgrád, Prága szenvedése'nek és megszüntették az európai népek kínjait." Ugy anezen a kongresszuson a francia kiküldött a francia asszonyok zászlaját nyújtotta át a szovjet asszonyoknak, amelyre a következő szöveg volt hímezve: „A francia asszonyok sohasem fogják megengedni, hogy fiaik, férjeik a Szovjetunió ellen harcoljanak.” Nina Popová, a Szovjetunió Antifasiszta Nőbizottsága vezetőjének beszéde az 1949-es moszkvai tanácsülésen ki(SZTÁLIN. 1 925 március 8.1 fejezi a világ demokratikus asszonyainak egyre-fokozódó békeharcát: „Mind nagyobb számban menetelnek a nők a szövetség zászlaja alatt és harcolnak. Több mint fél milliárd asszony él Ázsia országaiban. Kína, Vietnam, Indonézia, Malájföld, Burma és Dél-Korea asszonyai fegyverrel a kezükben harcolnak. Ne kegyelmezzünk meg a háborús uszltóknak, őrködjünk ébren a béke felett, amelyet fiaink, férjeink és fivéreink vérük árán vívtunk ki.” Mérföldköveket jelent a Nemzetközi Demokratikus Nőmozgalom munkájában a moszkvai Tanácsülés után lezajlott Ázsiai Nőkongresszus Pekingben. A felszabadult Kína fővárosában gyűllek össze először az ázsiai országok asszonyai. A kongresszus levelet Intézett az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Hollandia asszonyaihoz, amelyben leírta a gyarmati nép szörnyű életét és gyermekeik szenvedését: „Mi, Ázsia országainak asszonyai szilárdan elhatározzuk, jelentette ki a levél, hogy a harcot tovább folytatjuk addig, ainig le nem győzzük országunkban az imperialistákat. Ml békét, szabadságot, nemzeti függetlenséget akarunk, hogy gyermekeinket egészségesnek és boldognak láthassuk. Ha ti nem álltok ellent elszántan kormányaitok bűnös politikájának, a ti életszínvonalatok is egyreinkább leromlik és a háborús veszély a ti gyermekeitek bölcsője felett is ott lebeg majd.” 1951-ben a francia laká!)kormány amerikai parancsra bezáratta a Nemzetközi Nőszövetség párizsi központját. A békét, a békeharcot azonban nem lehet betiltani. A békeharcos asszonyok százmilióit semmiféle rendőrt terror nem félemlítheti meg. A Nószövetség folytatta munkáját. Berlinben jöttek össze, ahol 38 nemzet asszonya tett hitet a békeharc fokozására, a varsói határozatok végrehajtására. A csehszlovákiai békeharcos asszonyok nemzetiségi különbség nélkül a két világháború szenvedésein keresztül tanulták meg, hogy harcolnok kell a békéért és közösen, széjjelverhetetlen egységet alkotva meg kell vődeniök családjuk életét és boldog jövőjét. Hazánk asszonyai a legkülönbözőbb iparágakban, hatalmas építkezéseken mutatják meg a békeharcban elfoglalt álláspontjukat és jelentős munkaslkereket érnek el a szocialista munkaversenyekben, a falu szocialista építésében. Tevékeny tényezőit az Egységes Földműves Szövetkezetek megalakításában, a szövetkezetek megerősítésében, a munkacsoportok megalakításában a munkaerkölcs megszilárdításában. A Nemzetközi Nőnap mai évfordulóján még bátraidban fogjanak hozzá hazánk asszonyai az építő munkához, magasabb feladatok és vezető állások elfoglalásától se rettenjenek vissza és ne hagyják magukat megfélemlíteni, vagy elkedvetleníteni a hltetlenkedőkől. Az politikai állami, gazdasági és kulturális élet vezető állásai várják az öntudatos nőket. Hazánk dolgozó asszonyai ezen építő munkájuk mellett és harcos kiállásuk közepette nem feledkeznek meg és nem hanyagolják el szülői és családi kötelességüket sem. Felelősséget vállalnak államunk és Pártunk előtt gyermekeik fejlődéséért és neveléséért, biztosítékát adják annak, hogy gyermekeiket dolgos, művelt, hazájukat mélységesen szerető szocialista hazafiakká nevelik. A Nemzetközi Nőnapot most olyan Időszakban ünnepeljük, amikor ötéves tervünk negyedik évének sikeres elvégzéséhez fogunk, amikor egész dolgozó népünk fokozza erőfeszítéseit, hogy hazánkat a béke még erősebi) bástyájává tegye ezáltal. Túri Mária 3
