Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Határozat а ивк jogairól. A nők több nemzedéken át harcoltak azért, hogy emberi lényeknek tekintsék őket, hogy jogaik legyenek mint polgárnőknek, dolgozóknak és anyáknak, hogy joguk legyen résztvenni országuk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében. A kapitalista országok asszonyai eddig nem érték el az egyenjogúságot a férfiakkal. Több kapitalista ország formálisan ugyan elismerte a nők politikai jogait, de nem teremtette meg az előfeltételeket e jogok tényleges megvalósítására. Ezekben az országokban jogcsorbító megkülönböztetés, uralkodik a nők gazdasági jogainak terén — a munkára való jog tekintetében, az egyenlő bér. elvében az egyenlő munkáért — és a művelődésre meg a szakiskoláztatás, ra való jog terén. A nők minden kapitalista országban sok polgárjogtól vannak megfosztva. A gyarmati és függő országokban a nők az imperialista és feudális elnyomás kettős járma alatt szenvednek. Jóformán minden, vagy éppenséggel minden jogtól meg vannak fosztva. A mai körülmények között, midőn új világháborúra készülődnek, midőn széleskörű támadásokat intéznek a dolgozó nép demokratikus szabadságai ellen, a nők hely. zete egyre inkább rosszabbodik. A nők csak a Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban, a Kínai Népköztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban örvendenek az egyenjogúságnak, mert itt létrejöttek azok a feltételek, melyek valóban lehetővé teszik, hogy ezeket a jogokat gyakorolják is. A kapitalista országok asszonyai jogaik védelméért ét kiszélesítéséért küzdenek. És a gyarmati és függő országok asszonyai kifejlesztik harcukat, mely közvetlen kap. esolatban áll az ezen országok nemzeti felszabadításáért vívott harccal. A NDNSz alapszabályai részletes programmban vázolják a követeléseket a nők jogainak védelmét illetően. Ez a harc a nők védelméért és a politikai, gazdasági, társadalmi és polgári jogok megszervezéséért folyik a kapitalista, gyarmati és függő országokban. A mai helyzetben, £i. dön támadások érik a nők jogait, a NDNSz és országos szervezetei alapvető kötelessége, hogy fejtsék ki a legnagyobb erőfeszítést e harc megerősítésére. Ezért a Végrehajtó Bizottság alapvető munkának tekinti, hogy a nők egyenjogúságáért folytatott harc váljék a NDNSz főfeladatává, és ajánlja szervezeteinek az egyes országokban a következőket: 1. Erősítsék meg akcióegységüket a nők lehető legnagyobb számával, a különböző nőszervezetekkel és lendítsék előre a harcot a nők jogainak elnyeréséért és védelméért, miközben vegyék alapul a nők jogaira vonatkozó követelések egy vagy több pontját. 2. Valósítsanak meg szorosabb együttműködést a WFTU- val és ennek nemzeti szervezeteivel a nők egyenlő gazdasági jogaiért, az egyenlő bér elvének érvényesítéséért egyenlő munka fejében, a nők munkára való jogáért és a nők soraiban egyre növekedő munkanélküliség ellen folytatott harcban; nyújtsanak hatékony támogatást a következő nemzetközi értekezlet előkészületeinek a nők szociális helyzetének biztosítása végett. 3. Tekintsék alapvető feladatuknak, hogy szervezzenek kö zös gyűléseket a szakszervezetekkel a vállalatokban, hogy hívják össze az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó nők, valamint más dolgozó nők össznemzeti, kerületi és helyi értekezleteit, mindenütt, vagy legalább ott, almi az lehetséges, közben pedig vegyék alapul a nők konkrét követeléseit. 4. Alapítsanak mindenütt, vagy legalább ott, ahol' lehet, eéges, össznemzeti, kerületi ée helyi bizottságokat, a vállalatokban, a városokban és a falvakban, a szakszervezetek, a különböző női szervezetek és olyan személyiségek részvételével, akiknek érintkezési pontjaik vannak a nők jogaival. Ezeknek a bizottságoknak akciókat kell kezdeményezniök, törvényeket kell javasolniok a nők politikai, gazdasági és polgári jogait illetően és mozgősítaniok kell a közvéleményt ezen akciók támogatására. 5. Erősítsék meg az egész világ asszonyainak szolidaritását a gyarmati és függő országok asszonyainak küzdelmével jogaik elnyeréséért, amely küzdelem elválaszthatatlanul öszszeforrt a nemzeti függetlenségért folytatott harccal. Felhívjuk azom imperialista országok asszonyait, melyeknek kormányai elnyomják a gyarmati és függő országok népét, hogy kezdeményezzenek hatalmas kampányokat és támogassák ezen országok asszonyainak küzdelmét jogaik és nemzeti függetlenségük kivívásáért. 6. Szervezzenek értekezleteket az egyes csoportok között tapasztalatcsere végett, hogy így kölcsönösen gazdagabbá tegyék az egyes országok szervezeteit új munkamódszerekkel és hogy megerősödjék a nők harca az egész világon jogaikért. 7. Használják fel a tájékoztatás minden eszközét, hogy az egész világ megismerkedjék a nők életfeltételeivel minden országban; világítsanak rá a különböző reakciós elméletekre, melyek azt akarják bizonyítgatni, hogy a nők alsóbbrendüek, melyek ki akarják zárni a nőket a részvételből országaik politikai, és társadalmi életében; egyúttal el kell fojtaniok a rágalmazásokat és a hazugságokat, melyeket a Szovejtunió és a népi demokratikus országok asszonyai ellen terjesztenek. 8. A Végrehajtó Bizottság ajánlja a szervezeteknek az egyes országokban, hogy ismertessék meg az egész világ asszonyait azzal az állásfoglalással, melyet az angol-amerikai többség fogadott el az Egyedüli Nemzetek Szervezeté, nek Szociális és Gazdasági Tanácsában, a Női Jogok Bizottságában. Ez a többség rendszeresen megtagadja a NDNSz és a WFTU javaslatainak mérlegelését, melyek a női jogok problémájának pozitív rendezésére irányulnak. 9. A Végrehajtó Bizottság felelőssé teszi a titkárságot a Női Jogok Bizottsága munkájának megerősítéséért a NDNSz mellett. Határozat a Nemzetközi Gyermeknap mérlegéről és a gyermekvédő mozgalom tevékenységének fejlődéséről A Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség Végrehajtó Bizottsága, mely 1952. július 18-től 22-ig gyűlést tartott Bukarestben, aggodalommal állapítja meg, hogy a háborús előkészületek növekedése sok országban fokozza a gyermekek életére és egészségére törő veszedelmet. A Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség mindig hitt abban, hogy a nők és mindazok közös akciója, akik aggódnak a gyermekek sorsáért, megmentheti a gyermekeket egy új háború borzalmaitól és így biztosíthatja az emberiség jövőjét. A Nemzetközi Gyermekvédő Értekezlet kifejezője volt a jóakaratú emberek ilyen közös tevékenységének, akik megakarják védelmezni az összes gyermekek jogát az életre, az egészségre, a művelődésre olyan világban, melyben a béke biztos alapokon nyugszik. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy a bécsi Nemzetközi Értekezlet jól szolgálta a gyermekek ügyéi és felhívja szervezeteit az egyes országokban, hogy tegyenek meg mindent ezen értekezlet határozatainak elterjesztésére és megvalósítására. A Végrehajtó Bizottság ajánlja szervezeteinek az egyes országokban, hogy sarkalatos feladatuknak tekintsék a gyer11
