Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

cÁ П)б крзш Qcl b ékéltet

Mikor elindul útjára a Csehszlovákiai Nőszövetség magyarnyelvű lapja, a »Dolgozó Nő«, a címe után akarva nem akarva eszembejut egy pár hét előtti élmény a Szovjetunióban. Mint a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetségének szerencsés tagjai, abban a nagy megtiszteltetésben részesültünk, hogy a Csehszlovák-szovjet Barátság Hónapja alkalmából kijutottunk a Szovjetunióba, mint a Szovjetbarátok Szövetségének küldöttei. A moszkvai rádió felkérte a küldöttség tagjait, hogy a Szovjetunióbeli élményeikről számoljanak be a moszkvai cseh, szlovák, magyar adás keretén belül. Beszámolóinkban többször előfordult egy kifejezés, amely a most meginduló lap cífnében is szerepel, a »dolgozó«. Mi ezt egész természetesen használtuk a hazai, a csehszlovákiai viszonyoknank megfelelően s a szovjet embereket, a szovjet népet az előadásunkban szovjet dolgozóknak neveztük, abból a jóindulatú meggyőződésből kiindulva, hogy mi azokról akarunk beszélni, akik dolgoznak. Előadásunkat kijavították a rádiónál dolgozó elvtársaink, figyelmeztettek arra, hogy a »•dolgozó« elnevezés a Szovjetunióban feleslegessé vált, majdnem értelemzavaró jelző volna, mert a Szovjetunióban mindenki dolgozó, mindenki dolgozik és ha mi azt a jelzőt használjuk, hogy a szovjetnép, abban természetes, hogy csakis dolgozók vannak, mert az a réteg, a nemdolgozók, az élősködők rétege, akiknek kirekesztése végett nálunk mi még használjuk ezt a jelzőt, a Szovjetunióban már nem létezik.

Ma, mikor elindul útjára a dolgozó nők lapja, az induláskor útra,valóul mint legfontosabb hivatást, programmot ezt a jelentéktelennek látszó, de alapjában véve nagyon is fontos élményt hoztam föl, hogy a dolgozó nők lapja a csehszlovákiai magyar nők között elsősorban azt a hivatást töltse be, hogy minél hamarabb feleslegessé váljon nálunk is ez a meghatározás, hogy minél hamarabb kivétel nélkül dolgozó nö legyen nálunk is, a népidemokratikus Csehszlovák Köztársaságban, minden magyar nö. Ennek a lapnak kell, hogy hivatása legyen elvégezni azt a szerepet, azt a népnevelő munkát, amely öntudatra ébreszti a csehszlovákiai magyar nőket, hogy, minél előbb eljussunk oda, ahol a szovjet nők vannak, hogy elégséges legyen csehszlovákiai magyar nőknek nevezni a csehszlovákiai magyar dolgozó nőket és hogy a dolgozó jelző nélkül is mindenki előtt világosan álljon, hogy a csehszlovákiai magyar nő megérLÖRI'NCZ GYULA

demli mindazt a megbecsülést és tiszteletet, ami a dolgozó nőnek kijár.

"C>A Csehszlovákiai Nők Szövetsége, mikor elhatározta, hogy magyarnyelvű folyóiratot, lapot ad a csehszlovákiai magyar nők kezébe, minden bizonnyal abból az elképzelésből indult ki, hogy pótolja azt az oktató népnevelő munkát, amelyben a csehszlovákiai magyar nők eddig felszabadulásunk óta nem részesülhettek olyan mértékben, mint ma, amikor a Csehszlovákiai Kommunista Párt Gottwald elvtárs bölcs vezetése alatt megtisztította közéletünketaburszoánacionalistáktól, imperialista ügynököktől és kémektől. Ezek voltak azok, akik megakadályozták, korlátozták a nemzetiségi kérdés sztálini szellemben a nemzeti egyenjogúság alapján, való megoldását hazánkban, ezek voltak azok, akik ellentéteket szítottak cseh, szlovák, magyar vagy más nemzetiségű állampolgárok, nem utolsó sorban a más-más nemzetiségű csehszlovákiai nők között. A burzsoánacionalisták nagy súlyt fektettek arra, hogy ezek az ellentétek egy pillanatra se enyhüljenek hazánk két testvérnemzetének, a eseh és a szlovák nemzetnek viszonyában sem. Még kevésbbé adtak lehetőséget arra, hogy a szlovák és magyar nők egymáshoz való viszonya az egyenjogúság s a kölcsönös megértés barátságos légkörében fejlődjön. A csehszlovákiai magyar nők józansága, Gottwald elvtársba vetett bizalma és türelme nem volt hiábavaló és ennek egyik bizonyítéka az is, hogy ma a ’Csehszlovákiai Nöszövetség kezdeményezésére megindul a csehszlovákiai magyar nők lapja, a »Dolgozó NŐ«J

Kell, hogy ez a lap egyik legfontosabb szervezője, agitátora legyen a csehszlovákiai magyar nőknek, hogy a lapmegismertesse a csehszlovákiai magyar nőkkel a Nöszövetség programmját, célkitűzéseit, hivatását és hogy ezen keresztül a magyar nők minél nagyobb számban vegyenek részt a Csehszlovákiai Nőszövetség munkájában, amely egybefoglalja hazánk minden dolgozó nőjét nemzetiségre való tekintet nélkül. Különösen a csehszlovákiai magyar nők között nagy hivatás vár erre a lapra, azért is, mert nagyon sokszor ütközünk abba a téves nézetbe, hogy a csehszlovákiai magyar nők egyrésze távoltartja magát a Csehszlovákiai Nöszövetség munkájától, azon a címen, hogy tagja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturegyesiiletének, a Csemadoknak. Ez téves és helytelen álláspont. A Csehszlovákiai Nők Szövetsége

országos jellegű érdekvédelmi és tömegszervezet és mint ilyennek a munkájából kell, hogy teljes mértékben kivegyék a részüket hazánk dolgozói női faji és nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül és így természetesen a csehszlovákiai magyar nőknek is joguk és kötelességük résztvenni a Nöszövetség munkájában, valamint részesülni mindazokban az előnyökben, mindabban a segítségben, amit a Nöszövetség nyújt. A Csemadok-tagság tehát nem zárja ki a csehszlovákiai magyar nőket a Nöszövetség munkájából, ellenkezőleg, mindenkor és mindenben támogatja a Csehszlovákiai Nöszvövétségét és a Csemadok jelszava, hogy minden nö, aki a Csemadok tagja, legyen tagja a Csehszlovákiai Nöszövetségnek is és minél aktívabban vegye ki részét a Csehszlovákiai Nők Szövetségének munkájából.

Tudjuk azt, hogy a reakció, a háborús uszítók minden lehetőséget kihasználnak, hogy hazánk békeszerető népét, a szocializmust építő nép békés nyugalmát megzavarják. Aljas háborús uszításaikban előszeretettel veszik igénybe a nőket, különösen az anyákat, akik gyermekeik békéjéért, remegnek, mert ezeknél a nőknél, anyáknál számítanak legkönnyebb sikerre, éppen ezért a „Dolgozó Nö" kell, hogy zászlajára tűzze a béke jelszavát, a harcot a békéért, hogy felvilágosító munkájával meggyőzze a dolgozó nőket arról hogy a béke megvédése, a béke biztositása tőlünk függ, ha úgy cselekszünk, mint ahogy Sztálin elvtárs mondotta, hogy a magunk kezébe veszszük a béke ügyét, ha építjük és erősítjük hazánkat, a népidemokratikus Csehszlovák Köztársaságot, ha megtanuljuk szeretni hazánkat, mint gyermekeink békés otthonát. Ez a lap kell, hogy minél szélesebb teret biztosítson hasábjain a békéért folytatandó harcnak és kell, hogy ennek a harcnak minél szélesebb körben biztosítson híveket, harcos katonákat a csehszlovákiai magyar nők sorából. Kell, hogy a Csehszlovákia magyar nők aktív munkatársai legyenek ennek a lapnak, a legfontosabb hivatás, a békéért folytatandó harc terén, kell, hogy minden dolgozó nö megértse, hogy a toll is lehet fegyver a békeharcban, a béke frontján leírt szó halálos golyó lehet a háborús uszitók zagyva fejébe. Ebben a harcban ez a lap, a csehszlovákiai magyar dolgozó nők lapja nem áll egyedül és nem indul reménytelenül a csatába, a győzelmet biztosítja számára a világ nyolcszázmilliós béketábora, élén a nagy Szovjetunióval.

3