Newyorki Figyelő, 2000 (25. évfolyam, 1-3. szám)
2000-03-01 / 3. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 2000. március 1. Szemelvények a magyar sajtóból Magyar családi album Benedek Edward munkatársunk szorgalmas olvasója a magyar sajtónak és kultúrmunkánk megvalósítása érdekében szemelvényeket küld be szerkesztőségünknek. Munkássága keretében az alábbi kivágásokat juttatta el a Népszabadságból. A cikkekben az országban központi témákat képező adatok vannak felsorolva, amelyek sajnálatosan bizonyítják az országvezetés jobbszélre való fordulását. így elsősorban azok a törekvések kerülnek felszínre, amelyek a csendőrséget kívánják rehabilitálni és ünnepi emlékezés alanyává tenni. Ekként megtörtént az a hihetetlennek tűnő esemény, hogy a Hadtörténeti Múzeum udvarán emléktáblát avattak az „I és II világháborúban hősi halált halt magyar királyi csendőrök” tiszteletére. A Népszabadságban megjelent híradások magukban beszélnek és ezekhez való hozzászólás feleslegesnek mutatkozik. Ugyancsak a Népszabadságban (1999 október 2) beszámol a „Magyar Családi Album angolul” megjelent, Gerő András és Pető Iván Befejezetlen Szocializmus című munkájáról. Képekkel tarkított munka egyik darabja, amit a Népszabadság közöl, Csurka Istvánt, Csoóri Sándort, Horváth István KB-titkárt és Barabás János KB-titkárt meleg barátságot tükröző, elégedett mosollyal ajkukon ábrázolja, ami kétségen kívül azt mutatja, hogy akkori helyzetükkel és működésükkel fölöttébb megelégedettek voltak. Naív emberek létére nem kételkedünk abban, hogy a négy közéleti férfi mosolya működésük sikerét jelképezi, de ugyanúgy nincs kétségünk az iránt, hogy mind akkori, mind jelenlegi tevékenységük egyformán a gyűlöleten alapszik és egyes állampolgári csoportoknak kizárására, jogaik elismerésének tagadására irányul. Benedek Edward barátunkat kérjük, hogy a fentiekben vázolt kutatói tevékenységét lapunk javára továbbra is töretlenül folytassa. Tiltakozások a csendőrség rehabilitálása ellen A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felháborodással fogadta, hogy a „430 ezer vidéki zsidó gettóba zárásában, vagonírozásában és deportálásában tevékenyen részt vevő csendőrségnek emléktáblát avattak, míg a 600 ezer magyar zsidó mártír emlékének a mai napig nem állítottak köztéri emlékművet”. Mindez a Mazsihisz lapunkhoz eljuttatott közleményében olvasható. A Népszabadság beszámolt arról, hogy a Hadtörténeti Múzeum udvarán a napokban emléktáblát avattak az „I. és II. világháborúban hősi halált halt magyar királyi csendőrök” tiszteletére. Lányi Zsolt, a parlament honvédelmi bizottságának elnöke egyebek mellett kijelentette: büszke arra, hogy ötven év után visszaadhatta a csendőrség becsületét. A történtek után a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is tiltakozó állásfoglalást fogalmazott meg. A dokumentum tanúsága szerint a szövetség „megütközéssel tapasztalta, hogy. fontos állami funkciót betöltő személyek” a frontokon meghalt és a „fasiszta terror idején embereket mentő, becsületes csendőrök ürügyén megkísérlik a csendőrség mint intézmény rehabilitálását”. Ezt a törekvést a MEASZ a leghatározottabban visszautasítja - derül ki a szövetség közleményéből. Hasonló hangvételű tiltakozó dokumentumot küldött az üggyel kapcsolatban szerkesztőségünknek a Raoul Wallenberg Egyesület is. Cz. G. ★ ★ ★ Nem létező hősök A hír több mint megdöbbentő: emléktáblát avatnak a két világháborúban hősi halált halt csendőrök emlékére. A második világháborús frontokon — s feltehetőleg az első világháborúban is - a k. u. k. és a Horthy-hadsereg harcoló alakulatai mögé a csendőrség és a tábori csendőrség csapatait vezényelték a „rendfenntartás” céljából. A kakastollasok a saját hadsereg katonáival szemben „léptek harcba” - többnyire golyózáporral -, hogy megakadályozzák a katonákat a visszavonulásban, menekülésben. így kerültek két tűz közé az idegen célokért a háború vágóhídjára küldött katonák. Ä csendőrök a háborúnak a már nyilvánvalóan vereséget mutató szakaszában és a nyilas terror alatt honi tájakon is „harcoltak” a magyar katonák ellen. Vadásztak a csapatukat elhagyó vagy a vesztett és értelmetlen háborúból kilépni szándékozó katonaszökevényekre, akiket azután könyörtelenül felkoncoltak, agyonlőttek. Az is felejthetetlen sok ma (még) élő ember számára, hogy magyar csendőrök terelték fegyvereikkel a magyar zsidókat a marhavagonok felé, és kísérték a szerelvényeket nem kevesebb „hősiességgel” az Auschwitzba tartó vasútvonalakon. A magyar jobboldalnak nincsenek lelkiismereti aggályai. Ők emléktáblát avatnak nem létező hősöknek. Piedesztálra emelik a kakastollat mint jelképet is, amely évtizedekig cicázott a magyar föld elnyomott, szegénységben tartott népe fölött. Szilágyi László Budapest angolul Amikor megjelent, órákig lapozgattam. Hát, persze, akkor még „csak” nekünk szólt a Magyar Családi Album, a Befejezetlen szocializmus - mintha egyáltalában elkezdték volna -, a Képek a Kádár-korszakból néhány korosztály privát és közemlékeit idézte, libabőrösre néztem a képeket, a szöveget el nem olvastam volna semmi pénzért, bár utóbb kiderült, az sem tanulság nélkül való, de hát végül is nem kellett hozzá szöveg, ha valamit végigéltél, ahhoz nem kell magyarázat, egy kép minden elfelejtett érzést, színt, szagot, illatot, szövegelést és ritka igaz szót életre kelt. Pedig kell a szöveg is. Főként most, hogy a kötet angol nyelven is megjelent a frankfurti könyvvásárra. Gáspár, Fock, Aczél, a szundikáló Losonczi a parlamentben; a színészkirály Latinovits fekete pulóverben; Jancsó rendez a kamera emelt magasában; házmester seprűvel sikolt valakire; „Nem vagyok huligán, te is jártál gyalog”-autóstopposok az út mentén; „Ezt is nyerheti a Lottón”-ős-Wartburg a pesti utcán; Kádár Mária „nénivel” összebújva a vasútállomáson, mellettük a kuncsorgó Németh Károly; és Csurka, Csoóri, Horváth főbelügyér és Barabás KB-titkár egyetlen társaságban összeforrva vidám poharazgatás közben. Én-válogattam találom-pillanatok egy családi albumból. Magyar családi fotóalbumból. De: érdekel-e valakit ebben a szép nagy kerek világban a mi kis családunk aprólékos részletességgel dokumentált magánélete? Fene tudja. Elnézegetem a lányom gyerekkori maszatolását strandon, itt, ott. És bár a szomszéd Zsuzsikájára korántsem vagyok annyira kíváncsi, talán nem ártana néha átkéredzkednem a szomszédba egy kis albumlapozgatásra. (Ceu Press, 250 oldal, 450 fotó) Friss Róbert KÉRJÜK OL VASÓINKA T, HOGY HIRDETŐINKET f TÁMOGASSÁK! VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HÍVA TKOZZANAK LAPUNKRA! MŰSOROS TEADÉLUTÁNJÁRA Szeretettel MEGHÍVJUK 1 a Dr.Hámori Péter - Márer Gvörgv Duó a és az Első Magyar Református Egyház • 2000. Március 19-én, vasárnap du. 4 órakor a KOSSUTH TEREMBE
