Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1998. január 1. Keresse fel irodánkat és meggyőződik gyors és pontos ügyintézésünkről Barbara' s Tours and Cruises 245 East 81st Street New York, N.Y. 10028 (2nd Avenue sarok) Tel: (212) 535-3681 vagy 744-2967 HOZZA KI ROKONÁT BUDAPESTRŐL már $360.-tól NEW YORK - BUDAPEST - NEW YORK Charter és csoportos utazás a Carib szigetekre Hivatalos pénz átutalás Romániába, Szlovákiába és Magyarországra KÖZJEGYZŐ (NOTARY PUBLIC) Fordítások: angol, német, román, magyar Bevándorlási ügyek, vízumok, re-entry permits Magyarországi nyugdíj intézés, lakásbérlés Hazavándorlóknak csomagszállítás Vizűm meghosszabitások Tanuló vizűm (Social Security) Magyarországi kitűnő öregotthonban való elhelyezésről gondoskodunk MINDEN KREDIT KÁRTYÁT ELFOGADUNK! Barbara Bollók - Ferenc Bollók FENYVESI JANCSI AZ KARAJÁRA Egy éve már, hogy örökre lehunyta szemét és itt hagyta elárvult családját. Egy a sok közül, aki névtelenül, minden tisztség nélkül volt jó zsidó és jó cionista. 1922-ben Högyészen született. A zsidótörvények nem engedték tovább tanulni. Dolgozni ment. Mint a többi fiatal férfi, munkatáborba került. A háború után Budapesten dolgozott teherautó sofőrként. Ott ismerkedett Magdijával. Megházasodtak. A forradalom idején kislányukkal, Editkével kiszöktek az országból. Két év elteltével jöhettek Amerikába. Közben megszületett Jozefin, második kislányuk, aki nevét Auschwitzban elhalt nagymamája után kapta. Jancsi szorgalmával és akaraterejével jó zsidó nevelést biztosított két leányának. Vallásos iskolába járatta őket, ami nagy anyagi megerőltetésébe került. Kis unokája Michal Izraelben született, szüleivel visszatért Amerikába. A nagypapa kedvence volt.. Jancsi szerencsétlen esés következtében kórházba került. Két éven át felváltva volt otthon és kórházban. Az orvosok, minden fáradozásuk ellenére, nem tudtak rajta segíteni. A minap avatták fel sírkövét, Nagyon hiányzik vigasztalhatatlan Magdijának, leányainak és imádott unokájának, rokonainak és jóbarátainak. Ez szolgáljon vigaszunkul. LÉCH BÖSÁLOM.. ALEX SCHWARTZ ISMÉT: ZSIDÓK SHANGHAIBAN... Érdekfeszítő riport jelent meg a New York Times egyik legutóbbi számában a Shanghai i zsidó élet újjáéledéséről. Ismeretes, hogy a 30 as évek végén Shanghai zsidó lakossága elérte a 25 ezret. A náci korszak idején Shanghai egyike volt a kevés helynek a világon, ahova való utazáshoz nem kellett vizűm, így menekültek ezrei találtak ott menedéket a tömeggyilkosok elől. Az ottani Ohel Moishe zsinagóga volt a zsidó lakosság és egyben a menekültek központja. Legújabban, az ottani kormányzat-változás során amerikai üzletemberek kívánják lakóhelyüket és tevékenységüket ott folytatni, ami meglcpetesszerűen zsidó vallási életük megújulásával is jár. Az újságriport beszámol egy David Issokson nevű, amerikai egyetemi végzettségű üzletember érkezéséről, aki azonnal kapcsolatot talált a zsinagóga kínai adminisztrátorával, Wang Failang nevű hitsorsossal, aki pontos létszámkezelői jegyzéket vezet a tagságról. Egy Seth Kaplan nevezetű, szintén amerikai, és ott letelepedett üzletember a lelke a szervezési munkának. New Yio-lból származik és közli az újság r<*>«tl, hogy 20 éves tervet dolgozott ki saját cégének és pályafutásának, valamint a zsidó lakosságnak megszervezésére. Élénk tevékenységet folytat ebben az irányban a lubavicsi közösség, amelynek vallási odaadása előtt kalapot kell emelni azoknak is, akik annak irányelveit nem is teszik magukévá. Közismrt, hogy ez a közösség New Yorkban, a 47. utcai ékszernegyedben 'micvemobil'-t állított fel, ahol az elhaladókat felszólítják imaszíjak felöltésére, ha őszintén felfedik, hogy aznap reggel nem tették. Egy másik anui lkai üzletember, aki ott telepedett le, bevallotta a riporternek, hogy Shanghaiba való érkezése előtt 10 éven át nem vett részt széderestén, most azonban megtalálta magában a zsidósághoz való kapcsolatát. A fentiek újabb adalékát képezik annak az elvnek, amely a zsidóság elpusztíthatatlanságát vallja a világtörténelemben... HALMOS SÁNDOR: BIZALOM ÉS FÉLELEM Az emberiség sokféle bajya küzd. A század végéhez közeled- re szomorúan mondjuk, hogy legalább egy fél évszázada nem született egyetlen összefüggő világmagyarázat a filozófiában, és a tudomány és a technológia sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az emberek élete nem lett jobb vagy boldogabb. Igaz, hogy a számítógépek gyorsabban végeznek el olyan műveleteket, amelyeket lassabban is el lehetne végezni. Amikor az első ember a Holdra lépett az egész emberiség izgalomban volt. Ma a Marsról érkező felvételeket csak a szaktudomány elemzi. Az ember rájött, hogy egyelőre a Naprendszer fogja, és nem menekülhet el saját sorsa elöl. A pénz az isten, a pénz, amely mögött már rég nem a teljesítmény áll, hanem csak spekuláció. T. S. Eliot több mint hetven esztendeje megírta, hogy nem atomháború viszi el az emberiséget, hanem saját „nyüszítő megadása”. Mára az emberek belefáradtak a pártoskodásba. A jövő a legtöbb ember számára bizonytalan, tervezhetetlen. A mindenkire leselkedő munkanélküliség felszámolta a társadalmi együttérzést, szolidaritást. A négy-öt évig húzódó bírósági perek világában egyszerűbbnek tűnik az önbíráskodás, vagy a tűrés és csendes morgás. Ki örül az igazságnak amire éveket kell várnia? A múltkoriban egy barátom megkérdezte: „Félelem és bizalom is van bennem. Lehet-e együtt ez a kettő?”A félelem nem más, mint a még be nem következett, de bármelyik pillanatban bekövetkezhető veszedelem érzése, mely ellen nem tehetünk semmit. Gondoljunk csak arra, hogy a családban mennyi betegség, próbatétel, szenvedés van. De nemcsak az élet félelmetes. Félelmetesek az emberek is. Sokszor érezzük, mennyire kiszámíthatatlanok, és milyen gyötrő érzés az, ha nem bízhatunk a másikban. Hányszor járja át az egymástól való félelem érzése a hitvestársak életét, rombolja szét a barátságokat. Emberek néznek egymással szembe, és nem tudnak egymásban bízni. Sokan emiatt elzárkóznak, mert azt hiszik, hogy ez megvédi őket a csalódástól. Az elhatárolódás azonban az örömtől, a boldogságtól foszt meg bennünket. A félelem legfőbb oka önmagunkban van. Félelmetes titkok vagyunk. Amit másokban elítélünk, az bennünk is meg van. Ez a legfájdalmasabb felfedezés. Amikor az ember úgy gondolja, hogy most minden a legrosszabb és sem magában, sem másban nem tud megkapaszkodni, amikor az emberek elítélik, amikor senki nem érti meg, amikor igazán félnie kellene, akkor találja meg Istent. Istent, aki megérti és meghallgatja, és számára bizalmat ad. így a félelem és a bizalom megfér egymás mellett. Az ezredforduló vége felé közeledve kihívás az ember számára, hogy a békés öregség tisztessége érdekében emberi módon cselekedjék. Miénk a feladat, nem hagyhatjuk hátra a következő nemzedékre.
