Newyorki Figyelő, 1997 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1997-01-30 / 1. szám
2_____________________________________NEWYORKI FIGYELŐ 1997. január 30. World Federation of Hungarian Jews Magyar Zsidók Világszövetsége — America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York. N.Y. 10016 — Tel.: 683-5377 Fax: (212) 684-6327 \ Göncz Árpád államelnök előadása a Budapesten tartott "1100 éves együttélés" konferencián Kedves Barátaim! A magyar-zsidó együttélés 1100 éve a történelem viharainak kitelt keserves, a hatalom harcainak és a hatalomért folyó harcnak kiszolgáltatott történet. Ennek az együttélésnek a története nem függetleníthető az európai zsidóság történetétől. A kezdetektől fogva hangsúlyozott keresztény-zsidó különállás intézményi alapját a Római Birodalom keretei között az un. zsinati törvényhozás véglegesítette. A XI. században Itáliában már ismerték a "ghettó" szót és annak valóságot jelentő tartalmát. Nyugat-Európában a XII-XIII. században a zsidókkal szembeni erőszakos fellépések természetesek voltak. Magyarországon a XIV. századig nyoma sincs az intézményesített zsidóüldözésnek, I. László és Kálmán törvényei a keresztényspg védelmében az egyházi zsinatok rendelkezéseinek hatására születtek. A zsidóság magyarországi letelepedésének időpontját lehetetlen megállapítani. Pannóniában a római légiók nyomában jártak pénzügyeket intéző zsidók, a Duna-medencében német és morva eredetű zsidókat találtak a honfoglaló magyarok. A kevés hiteles forrást felsorakoztató elméletek közül az un. kazárelmélet a magyarországi zsidóság történetét a honfoglaláshoz kapcsolja. A Kárpát-medence első zsidó lakóit azoktól a zsidó hitre tért kazár törzsektől származtatja, melyek a honfoglaló magyarokkal érkeztek nem elkülönült etnikumként, hanem vallásfelekezetként. Rendezett zsidó közösségek működéséről a XI. század előtt nincsenek források. A középkori zsidóság hol királyi védelem alatt álló alattvaló volt -mint IV.Béla idején-, hol a tilalmak, a diszkriminációk érvényesültek vele szemben. A királyok pillanatnyi érdekétől függően alakult a zsidó lakosság sorsa. II. Endre például az ország katasztrofális gazdasági helyzetében az államháztartás irányítását a pénzügyekben jártas zsidókra, idegenekre bízta, de 1231-ben megerősítette az Aranybulla tiltó rendeletéit, 1233-ban esküt tett arra, hogy megkülönböztető jelzések viselésére kötelezi a zsidókat. Ambivalens helyzetek sora jelenti a hazai zsidóság korai történetét, de a keresztény intolerancia szelleme Nagy Lajos uralkodása alatt erősödött meg: a hittérítő hadjárat velük szemben úgy jelent meg. hogy áttérés fejében a keresztények összes jogait és adómentességet ígértek nekik, a nyomaték kedvéért, a meggyőzés érdekében a "leyélölés" eljárás keretében megsemmisítették a zsidók anyagi követeléseit. Az Árpádház kihalásától a mohácsi vészig terjedő időszakban fokozatos jogfosztás következett be, a királyi jogvédelem háttérbe szorult. Zsigmond király 1405. évi dekrétuma városi önkormányzatokat ruházta fel az összlakosság feletti bíráskodás jogával - a budai törvénykönyv például megtiltotta a zsidókkal folytatott kereskedelmet, a céhek tagjai közé sem vették fel őket. A vallási türelmetlenség és a városfejlődés országosan a diszkrimináció felerősödését hozta: foglalkozási korlátokat állítottak, a céhes ipari és kereskedelmi kiszorítások miatt a pénztőke felhalmozása, a hiteladás lett a zsidóság megélhetésének jellemző forrása. Az államhatalom két ellentétes tendencia kozott ingadozott: az egyik az ellenreformáció ideológiájának megfelelően a korlátozás és kiszorítás, a másik a kincstárak kiürülése miatt a felkarolás, mert szükség volt a pénzügyekhez értő zsidóságra. Gazdasági hasznosságuk miatt volt életterük, de megtűrt jövevények voltak. Védelmi pénzt fizettek a löldesúrnak, türelmi adót az uralkodónak. A mohácsi vész idején a 20 ezer zsidó élt Magyarországon. A zsidóság nagyobb számú betelepedése a XVII-XVIII. században történt - 1787-ben kb. 81 ezer volt a számuk. A XVIII. század fordulóján és a XIX. században tömeges volt a betelepedésük - 1805-ben 127 ezer, 1840-ben 244 ezer zsidó clt Magyarországon. A nyugatról érkezőknek voltak gazdasági kapcsolataik, beilleszkedésük könnyen ment, míg a keletről -főként Lengyelországból, Galíciából. Ukrajnából, Oroszországból- érkezők gazdasági alap nélkül a nyomort hozták magukkal. Számukra a hitélet, az egymást segítő belső kohézió adott erőt. A páriasors megváltoztatsásához az első lépést I. József jelentette: a racionális állainkoncepció jegyében a keresztények és a zsidók közötti válaszfalak lebontására törekedett. De ennek a reformpolitikának nem volt tartós alapja, hiszen egy vallásilag nem közömbös világban két különböző vallási rendet próbált összebékíteni. A reformkor nemesi liberalizmusa a polgárjogok elnyerését asszimilációhoz kötötte, csak a polgári átalakulás tehette lehetővé a polgári jogok elnyerését, a szellemi és fizikai gettó elhagyását. A reformkorban a kultúra közösségén alapuló nemzetfejlödés a zsidóság polgárosodásához a magyarosodás feltételét szabta, s ez a zsidóság vallásba zárkózását, önkirekesztését, belső ellentéteinek éleződését jelentette. 1848. március 15-vel a forradalom dicső eszméi és tettei mellett a pogromhangulat is felerősödött, csak májusra sikerült viszonylagos nyugalmat elérni. De még ekkor is félt Kossuth a zsidóügy rendezésétől, a szabadságharc kitörése után pedig attól tartott, hogy az egyenjogúsítás esetleg elidegeníti a forradalomtól a MIKOR ELJÖTTEM HAZULRÓL... címűt A JOHN és ÁGNES FÜRST HÁZASPÁR zenés, nosztalgikus, szórakoztató műsorára Közrem űködik Dr. HÁMORI PÉTER zongoraművész Műsor, zene, tánc, büffé. Műsor után külön kártyaszoba Időpont: 1997. február 2. vasárnap cLu. 3 óra Helyszín: Bnai Zion Ház 136 East 39th Street, Manhattan Hozzájárulás személyenkint $ 10 A bevétel a Bnai Zion visszamaradt gyermekek izraeli otthonának javára szolgál. R.S.V.P.,: (212) 725 1211 #24 zsidókkal szemben ellenséges iparos, kereskedő polgárságot. A nemzetőrségbe jelentkező zsidók érezhették az ellenszenvet, a honvédzászlóaljakban azonban korlátlan volt a részvételi lehetőségük, éltek is vele. De kiemelkedő részt vállaltak a harcok anyagi-gazdasági alapjainak megszilárdításában is. A zsidó emancipáció deklarálására a szabadságharc utolsó napjaiban került sor. Az önkényuralmi rendszer igyekezett előmozdítani a zsidóság birodalmi asszimilációját. Az 1867. évi XVIl.tc. azonban megteremtette az integrálódás törvényes feltételeit: a törvény feltétel nélkül ruházta feí a zsidókat mindazon jogokkal, amelyekkel a civil társadalom tagjai bírtak. Azonban a zsidót mint egyént tette egyenrangúvá, s nem foglalta magába az izrealita vallásfelekezet emancipációját. Az 1868-beli törvény lehetővé tette ugyan, hogy zsidó keresztény hitre térjen, de a zsidó hitre térést nem biztosította. Ez közeli és távoli tragédiák sorát indította el. A zsidó népesség a XIX. század végén a lakosság 4,2%. Foglalkozásukat tekintve a polgári jellegű foglalkozásokban magas az arányuk, a2 értelmiség főbb csoportjaiban 50% felé közelített a részesedésük. Lélekszámúk alapján a kapitalizmus során kialakult tőkeerős vezetőrétegben jelentős szerepet játszottak. A zsidó többség azonban kispolgári életszínvonalon élt. A kapitalista fejlődés hazai formája erősen sújtotta az un. történelmi osztályokat. Az akkori jelenben a múlt kirekesztő politikájának következményei jelentős gondokat, változásokat eredményeztek. A kapitalista szabadversenyben a céhek felbomlottak - a céhek zártsága korábban kizárta a zsidókat, most a kisipar struktúraváltása nekik jelentett előnyt: piacismeretük, alkalmazkodó képességük j g>'ors sikereket hozott. A parasztság elszegényedése is a vidék áruval ellátását telte szükségessé, lehetőséget adott a zsidó kereskedőknek. A nemesség jórészt elvesztette birtokait, hivatalt vállalt - a gazdasági vezetöszerep helyett a politikait akarta megszerezni és kizárólagosan megőrizni. Az első világháborús nehézségek teret adtak a bűnbakkeresésnek, a modern politikai antiszemitizmus a középkori zsidógyülöletre építhetett. 1919 őszétől a keresztény nemzeti eszme megszülte az antiszemita alapú "szegedi gondolatot", a numerus daususról szóló törvénnyel a magyar törvényhozás alkotmányos szintre emelte az antiszemitizmust, csonkította a zsidóság fél évszázada deklarált jogegyenlőségét. A Teleki-kormány sokat tett a fehérterror módszereinek felszámolásáért, a Belhlen-kormány olyan stabilitás megteremtésére törekedett, amely minimálisra igyekezett csökkenteni a középrétegek politikai szerepét, a nagybirtok és a nagytőke hatalmának helyreállítását akarta, s gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tevékenysége szabadabb légkört teremtett a zsidó felekezet, intézmények és szervezetek működéséhez. A világgazdasági válság á bethleni konszolidáció eredményeit azonban gyorsan megsemmisítette. 1932-ben a Gömbös-kormány a totális fasizmus meghirdetésével került hatalomra. Az első zsidótörvény 1938-ban az értelmiségi és szabad pályákon kívánta csökkenteni a zsidók számát. A második zsidótörvény (1939) a zsidók gazdasági és közéleti térfoglalását, a választási jogukat korlátozta, a köztisztviselői pályáról kizárta őket és a zsidóság definícióját faji alapra helyezte. A harmadik zsidótörvény 1941-ben a házasságkötést tiltja meg velük. A jogfosztó intézkedések mellett megkezdődnek a deportálások is. A fegyverkezés, a gazdasági növekedés megindulása miatt a törvények teljes körű végrehajtása nem következett be - a politikai elittel kapcsolatot tartó nagytőke eséllyel tudott védekezni. A népirtás azonban bekövetkezett. A holocaust áldozatainak számát csak becslések alapján tudhatjuk. Az évszázad leggonoszabb eszméjének, a minden bűntettnek utat nyitó fajgyűlöletnek és a megelőző évszázadok halmozott előítéleteinek 400- 600 ezer embertársunk esett áldozatul. Demokratikus rendszerünkben ma teljes vallás- és felekezeti szabadság van, biztosított a kettős identitás lehetősége. Magyarországon ma annak, aki zsidónak vallja magát nem kötelező magyarnak lennie, de magyarként is lehet zsidó. A zsidó kultúra része az európai kultúrának, a magyarnak is, mert évszázadok óta, talán már 1100 éve együttélünk a Kárpát-medence e meglehetősen viharos vidékén. Szívemből szeretnem Európa népeinek megbékélését a XX.század végén, de nem tagadhatjuk, hogy még ma is létezik antiszemitizmus Európa több országában, hazánkban is. Barátaim, tudomásul kell vennünk, hogy az eszmék felezési ideje hosszú, de mindent meg kell tennünk azért, hogy az "ordas eszme" soha többé ne lehessen úrrá rajtunk. Budapest, 1996. november 17. Árpád ) tmmjmtmmmmm................■■■........................ TERJESSZE LAPUNKAT \'i. ( Jpjncz 'VJj BNAIZION MAGYARKLUBJA szeretettel meghívja Önt és barátait Bnai Zion hírei America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 725-1211 ______________________Fax: (212) 684-6327__________________
