Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-07-15 / 6. szám
1996 július 15. NEWYORKI FIGYELŐ 5 KÖNYVESPOLC ASKENÁZI ERVIN: GALHI GEMEINER ERVIN: BÁR MICVÁ A JÓZSEF-DRÁMA SZOMBATJÁN AZ IZRAELI TITKOSSZOLGÁLAT TÖRTÉNETE lan Black/Benny Morris: "Mossad-Shin Bet-Aman" Az izraeli titkosszolgálat története. Izrael államának önvédelmi harcai során a titkosszolgálatnak mindig nagyon fontos szerepe volt. Most először áll az olvasóközönség rendelkezésére a Moszád, Sin-Bet és Amánjól megalapozott története két történész tollából. lan Black 1984-1993 években a Manchester Guardian jeruzsálemi tudósítója volt. Tudósításának minőségét nem csak az izraeli titkosszolgálathoz való közeli kapcsolatait bizonyítja... Ugyanis 1993-ban a katonai cenzúra rendelkezései ellen való súlyos vétsége miatt azonnali hatállyal megszüntették akkreditálását. Azóta mint lapjának külügyi tudósítója dolgozik londoni székhelylyel. Könyvük már évekkel ezelőtt jelent meg és ez most a legújabb bővített kiadás. A munka sok dicséretben részesült a kritikusok részéről. "Az eddigi legkomolyabb és legátfogóbb történet az izraeli titkosszolgálat működéséről" - írja többek között a New York Times. A mű azonban talán még ennél is több: ez a legkiterjedebb és leghitelelesebb leírása a zsidó állam titkosszolgálatai tevékenységének, amelynek minden sorából látszik, hogy azt elismert szakértők írták. Bár számos munka jelent már meg erről a témáról, legtöbbjük azonban nem alapos és nem megbízható, Sokat kétes hírű szerzők ugyanilyan kiadók megbízásából a gyors pénzszerzés céljából írták, amelyek inkább a ponyvairodalom kategóriájába sorolhatók. Ugyanez áll a gyakran nagy felhajtással hirdetett, képes magazinokban, folyóiratokban megjelent "story"-kra, amelyekben valódi tényekkel csak ritkán találkozunk. Ez a mű egészen más kategóriába tartozik és valódi szenzációnak számit, annál is inkább, mert az izraeli hatóságok a szerzőknek lehetővé tették azt, amire eddig egyetlen kutató sem kapott engedélyt: betekintést nyertek a titkosszolgálat archívumaiban fekvő eredeti aktákba. Ezen kívül a szerzők rendelkezésére álltak a titkosszolgálat mindhárom tagozatának egykori tisztviselői, amit eddig Izraelben még soha senkinek sem engedélyeztek. A mű nagy hatással van az olvasóra bámulatos anyagbőségével is. A szerzők leírják a titkosszolgálat fejlődését alapításától fogva a legújabb időkig.A történelmi-politikai összefüggéseket sem hagyják figyelmen kívül, így világossá válik, hogy a titkosszolgálat még jóval a zsidó állam megalapítása előtt pótolhatatlan szerepet játszott.az ellenséges veszély- és kémelhárítás szempontjából. Sajnos azt is tudomásul kell vennünk, hogy a titkosszolgálat a legcsekélyebb gyanú felmerülése esetén, szinte megalakulásától kezdve kínzásokat alkalmazott vallatásai során, gyakran még saját zsidó polgáraival szemben is. Az államalapítás után a titkosszolgálat különböző ágazatai, bámulatosan rövid idő alatt professzionista színvonalat értek el, amellyel mindmáig az egész világ elismerését vívták ki. Az izraeli titkosszolgálat "fény és árnyék"-ára is kitérnek a szerzők, így világraszóló sikerükre, amikor megszerezték Kruscsovnak a szovjet Kommunista Pórt 22. pártnapjón tartott titkos beszédét. Ugyanígy nem feledkeznek meg talán legnagyobb baklövésükről sem, amikor teljesen fel- készületlenül érte őket a Jóm Ki pur i háború 1973-ban. Bármennyire érdekfeszítő és izgalmas a könyv,, olvasása közben valami zavarja az olvasót. Ugyanis a könyv sikerében rejlik a gyengéje. Nevezetesen a szerzők szinte kizárólag izraeli forrásokra szorítkoznak - ami bizonyos fokig érthető, tekintettel annak csábító egyedülállóságára. Viszont forráskritikai szempontból ilyesmi nem elfogadható, A terjedelmes útmutatóban (1170 lábjegyzet) összesen két adat szerepel, ami nem izraeli forrásból származik: egy a londoni Állami Levéltárból, a másik a washingtoni Nemzeti Archívumból. Tekintettel a Moszád notórius elszigeteltségére és szigorú titoktartására, bámulatos az egyoldalú támogatás, ami a forrásokat illeti, illetve amit a szerzőknek nyújtottak. Ez pedig annak teszi ki a prominens szerzőket mintha egy hírverő cégtörténetet" írtak volna - természetesen kitűnőt, amit érdemes elolvasni. Az ember életében vannak események, melyek nemcsakTiogy nem felejtódnek el, hanem egész életén keresztül végig kísérik. Egy ilyen felejthetetlen nap jutott eszembe, amikor a „Vájigás” heti szidránál (mint minden évben, saját kérésemre) most is a Tóra elé járultam. Ugyanis ez a bár micvám heti szidrája. Bár micvám napja 1936. január 6-ára esett. Ekkor járultam először a Tóra elé, noha három hónappal azelőtt, Jom Kippur napján böjtöltem először teljes napon át. Hetvenen felüli nagyapám, R. Gemeiner József Bátorkesziról, míg édesanyám nővére Frida néném, aki születésem előtt tíz évvel elhalt anyai nagyanyám helyett a „Szandakit” szerepét töltötte be, férjével. Bárány Mihállyal Vácról jött. Már ekkor nyolcvanon felüli anyai nagyapám, R. Gottessmann Sándor, aki a brit milámon a „Szandák” volt, magas kora miatt nem jöhetett a határon túli Gyöngyösről. „Vájigás” volt akkor a heti szidra, ami úgy bár micvám előtt mint később lelkem mélyéig meghatott. A József-dráma, amikor leleplezi önmagát testvérei előtt, még ma is nagy hatással van rám. Templom után lakásunkon volt az ünnepség, melyre kis hitközségünk mind a hatvan családja gyerekestől eljött. Sem azelőtt, sem azután nem volt olyan nagy bár micva a garamvölgyi Zselizen. Mindenkinek, aki megkérdezte áldott emlékű vértanú Édesanyámat, miért csinál ilyen nagy lakodalmat bár micvá fiának, egyértelműen ezt válaszolta: bár micvája csak egyszer lehet életében, ezzel szemben esküvője többször is. (Negyvenedik éve vagyunk házasok feleségemmel.) Édesanyám mondása alapján azt akartam, hogy fiamnak ia szép és felejthetetlen bár micvá ünnepsége legyen. S valóban, 1962 májusában a Szent Áriról elnevezett templom után, fiam bár micvá ünnepségét szállodában tartottuk meg. mely az első ilyen volt Cfáton. Most, hogy fél évszázad távlatából visszagondolok az akkori időkre és eseményekre, emlékszem, hogy mint az idén, akkor is vasárnapra esett Aszará Betévét. Az Első szentély idején ezen a napon vette ostrom alá Nebuchadnecár, babiloni király Jeruzsálemet (586-ban a polgári idősz. előtt). Napjainkban Aszará Betévét a Vészkorszak gyásznapja, mikor is kadist mondunk megölt rokonaink és a hatmillió mártír után. Azok, akik részt vettek örömünnepemen, kezdve szüleimmel, 11 és féléves kishúgommal, Ágnessel, hasonlóképpen nagyapámmal, nagynénémmel, hitközségem tagjaival nyolc és fél évvel később mind-mind füstté váltak Auschwitz krematóriumában és szálltak az Örökkévalóságba. A Gemeiner-nemzetség három generációja ugyanarról a helyről, a lévai gettóból, míg a 89. évében járt anyai nagyapám, R. Gottessmann Sándor, leányával, vejével, unokájával, fia megözvegyült feleségével (és annak második férjével) a váci gettóból indultak el a soha vissza nem térő útra. Ez esetben is három nemzedék. A garamvölgyi hatvan családot számláló zselizi orthodox hit: községemben ma már csak két, 78 éves özvegyasszony él. Ók az egykoron virágzó hitközség utolsó mohikánjai. Isten bosszulja meg hitközségem - élén Jungreisz Áron főrabbink, felesége és hét apró gyermeke - vérét, akikért magamban, csendesen most elrebegek egy kaddist. Jitgádál v’jitkadás Smé Rábá... CHRISTOPHER KÜLÜGYMINISZTER TÁJÉKOZTATOTT AZ ELNÖKI KONFERENCIÁN Warren Christopher, az Egyesült Államok külügyminisztere június 14-én az Elnöki Konferencia vendége volt. A szervezet tagjainak kibocsájtott meghívó értelmében tájékoztatást kívánt nyújtani Amerika külpolitikájának témakörében, ideértve az izraeli és közelkeleti fejleményeket, valamint más fontos tárgyakat. A nagy népszerűségnek örvendő államférfiú szavaiból nem hiányzott a csalódottság az izraeli miniszterelnökválasztás eredménye felett, de ugyanúgy, amint Clinton elnök tette néhány órával az eredmény tudomásulvétele után, biztosította hallgatóságát, hogy Amerika és Izrael viszonya sziklaszilárd és Netanjahu miniszterelnök szívesen látott vendége lesz Clinton elnöknek, továbbá a békefolyamat töretlen lesz, a békekonferencia össze fog ülni. Itt említjük meg, hogy az amerikai zsidó sajtó még mindig nem tud magához térni a választási eredmény láttára. Az orthodox Jewish Press diadalittas, míg a liberális Jewish Week odáig megy, hogy óva inti a másik •oldalt a győzelmi orgiától. Amit egyik oldal sem vesz észre, az, amit a költő úgy fogalmaz, hogy : "Beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád..."
