Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-12-08 / 9. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 1994 december 8. IN MEMÓRIÁM PALAGYI LÍVIA I Idős korban, Budapesten elhúnyt Évekig a zsidó gimnázium igazgatói titkárnője volt, amíg a barbárok elkobozták az épületet. Ez a szerencsétlen, süket, néma film vásznára illő szépség, kitűnően látta el a reá bízott feladatot „Egyenruhája : századelőtti, hosszú ujjú, hófehér blúz, amelyből alabástrom hattyúnyak látszik, térd alatt érő szoknya, fekete magas sarkú cipőjének kopogása hallható volt. Tökéletes, hófehér fogsor. Dús, koromfekete haját régi stílusban fésülte. Az igazgató szobája előtt régi típusú Remington ritmikus gépelése volt hallható. Ha elsuhant.csekély, finom parfümje kísérte. Sokan - diákok«•< ARMA VIRUMQUE CANO BERCZELLER IMRE Fegyvert és vitézeket éneklek ís'-.í. rétién emberekről, férfiakról és rukről lányokról és fiúkról, akiknek számát senki sem ismeri, akiket nem felejtettek el, mert nem is tudtak róluk, s azok, akik tudtak, lekicsinyelték tetteiket. Róluk nem zengtek dicshimnuszokat és nem emeltek glorifikáló emlékműveket, nem tudjuk .hányán estek el és hányán élték túl a mogorva korszakot 50 évvel ezelőtt. A munkácsi és nyíregyházai deportálás maroknyi hőseiről és budapesti zsidó halucokról, a hősi halált halt Teleki téri és Népszínház utcai fegyveresen ellenálló munkaszolgálatosairól pengetem gyéi lantomat.Nevükkel jórészt Brahamnak a magyar vészkorszakról szóló monumentális művében találkoztam. A Lengyelországból menekült Zvi Goldfarb, a Szlovákiából menekült Ráfi Ben-Shalom és Peretz Révész, a Pesten bújkáló Grosz Dávid, Groszman Sándor, Horváth Jicchák, Mayer József, Pil Moshe, Rosenberg Moshe, Teichman Efráról és Hunwald Szimcha Sanyi, sliach, akit személyesen ismertem, a mártírhalált halt Komoly Ottó és Weisz Artúr, az Üvegház tulajdonosa. Ezeknek a neveit és tetteit ismerjük. Ők voltak a csúcson, de alattuk száz és száz zsidó szolgált. Mellettük mikroszkopikus kicsinységben voltak keresztény ellenállók, akiknek száma csak a kommunista és nacionalista mikroszkópok lencséi alatt nőtt szabad szemmel láthatóvá s a múlt vásznára kivetítve, az igazi hősöket a rivaldafény melletti sötétség homályába rejtették. De ugyanígy bánt velük a zsidó kutatók túlnyomó többsége is, kézlegyintéssel dobva tetteiket a jelentéktelenség dossziéjába. Éppen, mivel a magyar ellenállás számbelileg és főleg tettekben oly silány volt, ezért nő oly monumentálissá ezeknek az ismert, de főként ismeretlen hősöknek száma és tette. Igen, a cél nem lehetett más az adott körülmények között, mint a test, nem lélekmentés, hamis iratokkal, bújtatással, amiben valóban elég sok keresztény és az egyházak részéről az alsó és közép papság nyújtott segítő kezet. A kommunista és a még a szocialista földalatti mozgalom gyalázatos módon sem emelt szót röplapjaiban a zsidók elleni atrocitásokról,nem is említve azt .hogy nem serkentették a magyar népet, nem próbálták halottaiból feltámasztani annak lelkiismeretét, hogy álljanak meg egy pillanatra az elhurcoltak javainak prédálása közben, szálljanak maguk ba, s a miséken oly nagy áhítattal emlegetett irgslmas Istenük szavát tettekben kövessék. A zsidó hősök sokszor a keresztény gv ..Kosok egyenruháit magukra öltv^ hajtották végre azokat a tetteket, amelyeke, f.. a magyar nép fiai és lányai ezreinek, nem, tízezreinek lett volna magasztos vallási és (mindennapos erkölcsi alapon emberi köte| lessége résztvenni.A magyarság ezzel a pozitív tétlenségével az egyetemes nyugati világ egyenrangú polgárává vált. Az oly megvetett jelzőt most maguk „érdemelték" ki: világpolgárokká süllyedtek. (Pozitív tétlenség alatt az elhurcoltak javainak elrablását n feljelentések elképzelhetetlen tömegét. üldözöttek üldözésében kifejtett bu/.gosucot értem.) A mi zsidó hőseink, akik túlélték a megpróbáltatásos időket, tetteikkel sohasem dicsekedtek, vagy dicsekszenek, pedig joggal és okkal megtehetnék.A legremény| telenebb helyzetekben szegültek szembe a magyar és német árulókkal, tömeggyilko, sokkal. Egy apró példa. Pista unokaöcsémmel sokszor beszélgettem a 44-es időkről. Most 73 éves, kinéz vagy 60-nak. Fia,lánya, unokái és egy dédunokája is van.Ott nőtt fel a Teleki tér közelében.Aki ismeri a környéket, az tudja, hogy ez mit jelent.Moány, jóképű, jó humorú, értelmes srác volt.Most is az,csak éppen már nem gyerek. Behívták munkaszolgálatra, de lelépett. Hamis papírokkal bújkált. Nem volt cionista, de csakhamar összeköttetésbe került földalatti mozgalmukkal, ami igen professzionálisan volt megszervezve. Egy barátjával és még néhány haverjával alkottak egy i kis sejtet. Hogy ki volt az irányítójuk,feljebbvalójuk, azt nem tudták, hogy elfoga| tásuk esetén se tudják azokat a várható embertelen kínzások ellenére elárulni. A fegyelem szigorú volt. Amellett, hogy a saját bőrüket igyekeztek menteni, résztvettek különböző mentő akciókban, hamis papírok megszerzésében, futárszolgálatok végrehajtásában és hasonló, de mindig életet kockáztató vállalkozásokban. Egy alkalommal két fegyveres nyilas suhanc őt és egy barátját igazolásra szólította fel. Az igazoltatás akkoriban a sötét kapubejárat alatti nadrág lehúzatás formájában történt. Pista és barátja esetében ez, mint akkor számtalan esetben is, egyet jelentett volna a rögtönítélő bírósági tárgyalással és a halálos ítélet azonnali végrehajtásával. A tárgyalás és az ítélet végre lett hajtva... Pista és barátja a két fegyvert, parancsukhoz híven, beszolgáltatták a sejt vezetőjének. Azokat azután az arra kijelöli személyek felhasználták kommandó akciók végrehajtásánál. szerelmesek voltunk belé. Neki tetszett a szert rcsétlen, mártír hittantanárunk, Kohn Zoltán, a jóképű agglegény, akit a pribékek agyonvertek. Ap ja, a költő tanár, Palágyi Lajos, apám kollegája, ragyogó versben örökítette meg emlékét:- Én néma lányom, titokzatos szépség, Bús idegen a többi lány között, Magányos hattyú, elzárt tó vizében. Bűvös dal, melynek szárnya megtörött... Emléke legyen áldott LEOPOLD SCHEIBER, M D. Rendkívüli érzések árasztanak el bennünket, amikor e sorokat írjuk.Előbb közöljük a puszta tényeket: Dr. Jean Lang, általános megbecsülésnek örvendő orvos barátunk, hirtelen kórházi kezelésre szorult, de állapota menthetetlen volt és elhúnyt. A kiismerhetetlen sors akaratából édesanyja, Lang Jonas Ilona, 93 éves matróna, néhány nap után, követte fiát az elmúlásba. A közszeretetben álló család gyásza felmérhetetlen. Gyászolják a Nagyasszony leánya, Bárdos Zsuzsi és férje dr. Bárdos László, leányuk, Jutka és férje, dr.Lichtman László, az unokák (dr. Lang gyermekei): Anita és Alexandra, ezek gyérmékéi,Benedicte, Elena és Emma, dr. IJchtmanék gyermekei, Kitty és Vivian és unokájuk, Samantha. Lang Jonas Ilona, kívánságához képest a washingtoni temetőben talált örök nyugalmat, hogy pihenőhelye imádott családjának közelében legyen. Temetésén Berkovits László washingtoni rabbi, a család barátja mondott megindító gyászbeszédet és Kitty unokája búcsúzott imádott nagyanyjától. Barátaimnak és kollégáimnak, akik gyengélkedésem idején jókívánságaikkal felkerestek, ezúton fejezem ki szívből jövő köszönetemei Eddig az elmúlás puszta tényei. Ami azonban bennünket Lang Jonas Ilonához kötött, megszólalásra késztet. Nagyon nehéz szavakba formálni a Nagyasszony egyéniségét, aki magából mindig csak szeretetet, együttérzést, barátságot, emberséget árasztott. Soha senki felé rossz szava nem volt, családjával, baráti körével soha nem tapasztalt harmóniában élt. Ennek élénk bizonyítéka a fenti kívánsága, hogy Washingtonban temessék el, hogy imádott unokája, Lichtman Jutka, ennek férje, dr.Lichtman László és gyermekeik közelében pihenjen. Ilonka néni mosolya, emberszeretetének sugárzása felejthetetlen marad számunkra. A reá való emlékezés megerősít bennünket az emberiességbe vetett hitünkben. Nyugodjék békében és imádkozzék családjáért, barátaiért és az emberiségért, amelynek méltóbb képviselője nálánál nem volt.- fedor «6WS6S 533S$SSSSS8SSSSSSSSS8CSSSCSSa>S Farkas Ervin A NAHARIYAI MAGYARUL BESZÉLŐK KLUBJÁNAK HÍREI Egyesületünk október 23-án egynapos autóbusz-kirándulást szrvezett Keszáriára. Levezette David Zeév és Péter Ferenc. * Október 25-én eltemették Klein Klárit (Nagyvárad-IMew York). Klubunk részéről búcsúbeszédet mondott Péter Ferenc, virágkoszorút Lorenz Dávid helyezett a sírra, Farkas Jicchák mondott Káddist. * Október 25-én 19 tagunk születésnapját ünnepeltük. A vezetőség nevében Péter Ferenc elnök köszöntötte az ünnepeiteket, akik emléklevelet és virágcsokrot kaptak ajándékba Az ünnepséget uzsonna követte, a szórakoztató műsort Reményi Pubi zongoratanár nyújtotta, a több, mint 100 megjelent vendég legteljesebb megelégedésére. * November 1-én Tabák László, az Üj Kelet főszerkesztője tartott nagysikerű előadást aktuális problémákról. Camsa Doru és Lorenz Dávid szólaltak fel. Bevezetőt Péter Ferenc, zárszót Csillag László mondott Vendéglátók voltak Altmann Erzsi, Moskovits Bözsi és Protovin Judit. * November 8-án dr. Mányik Júlia, Magyarország izraeli nagykövetségének konzula találkozott a tagsággal. Péter Ferenc elnök bevezetője utána népszerű magyar diplo mata köszöntötte a több, mint 100 jelenlevőt és konkrét válaszokat adott a feltett kérdésekre, útmutatást is adva a problémák megoldására. Az értékes előadást és az ajándékba hozott kazettákat Csillag László alelnök köszönte meg záróbeszédében. Pista szárazon így kommentálta elbeszélését: - Vagy mi, vagy ök. Mi rajuk szavaztunk." Nevezzem, vagy nevezhetném, Pistát és ki tudja még hány más Pistát hősnek? Igen. Mert ezt a megoldást választották. Fegyveres ellenállás volt. Ellenálltak a fegyvereknek fegyvertelenül. Ez hősiesség, még pedig olyan, amilyet akkoriban csak a testőrség tanúsított egy véletlen folytán snivel egyes alakulatai nem kapták meg a kapitucióra vonatkozó parancsot, amikor a németek megostromolták a Várat, 1944 októ bér 16-án. Pista dédnagypapa nevét nem jegyezte fel a történelem és ha én, az ő en cedelme nélkül ezt nem fecsegtem volna el. (amiért valószínűleg, ha megtudja, le fog hordani), akkor az ő neve is a sok száz többivel együtt aludná a névtelen hősök örök álmát. Ezzel a suta írással igyekszem 50 év távlatából emlékeztetni mindenkit, akit ilyen módon el tudok érni, hogy a magyar zsidók sem mentek mind bárányként a vágóhídra. Többen, sokkal többen fogtak fegyvert, mint a magyarok, a németek és nyilas kiszolgálóik ellen. 50 év után hajtsuk le kegyelettel fejünket ismeretlen és eleddig el nem ismert hőseink előtt. Jiszgadal, v'jiszkadas, s'mé rábó... BÚCSÚ AZ ANYÁTÓL ÉS A FIÁTÓL Emberek, helyek, események
