Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-03-31 / 3. szám
1994 március 31. NEWYORKI FIGYELŐ 5 BERCZELLER IMRE: KI IS VAGYOK ÉN ? TÚLÉLŐ VAGY SEM ? Mindennek ez az átkozott Spielberg az oka. A múltkoriban megfogott egy amerikai ismerősöm az utcán: — Láttam a Schindler-filmet... Borzasztó...Maga is volt deportálva ? - Töredelmesen, de kissé szégyenkezve bevallottam, hogy nem...nem voltam, de ...A mondanivalómat nem tudtam befejezni, mert kedves ismerősöm lenézően közbevágott:- Óh, tehát maga nem is „túlélő" , Őszintén megijedtem, mert eddig nem vettem észre, hogy halott vagyok. Hogy a kérdést gyorsan eldöntsem, s azért is, mert úgy éreztem, hogy megsértett, pofon ütöttem. Visszaütött... Fájt...Gemacht...tehát élek. Ezután barátságosan elváltunk egymástól. Igen ám, de pofonja, mármint az, hogy nem tartott „Holokausztot túlélőnek* (holocaust survivor), mélyen felkavarta lelkemet, amit csakis bűntudatot keltő Szuper-egóm gonosz rosszindulatának tudhattam be. (Elvégre vagy psychiater vagyok, vagy sem.) Igaza volt, mert tulajdonképen nekem is, mint minden akkor élő zsidónak, koncentrációs táborban tett volna a helyem. A túlélők bűntudata ébredt volna ily későn bennem ? — töprengtem. Elvégre a magyar jóvátételi törvény sem ismeri el azokat túlélőknél^ akik egyszerűen csak bujkáltak... No de várjunk csak egy kicsit...Szólt közbe megsértett Id-em-.Te talán Acapulcón vagy Palm Springen nyaraltál azokban az időkben ? Nem voltál majdnem négy évig munkaszolgálatos ? Nem nyírtak majdnem ki téged is ? ...Hurráh... — ujjongott fel diadalmasan az Egom.Én is túlélő" vagyok. Ezzel a szemétkosárba dobtam bűntudatomat. De ha már így áttörtem a „Túlélők" beszűkítő meghatározásának gyűrűjét, akkor tovább kell menni: Mi a helyzetük azoknak, akik bujkáltak ? Akik sem deportálva, sem munkaszolgálatosok nem voltak, de élve maradtak ? Azok nem „Túlélők"? Hát azok, mint pl. Pesten, akik bent voltak a gettóban, de nem bujkáltak, nem vettek részt a halálmenetben, hanem mint nagyanyám, a Szeretetkórházban élték túl a háborút? ...Hopp...hogy is mondtam ? ÉLTÉK TÜL. Tehát ők is túlélők. Ők is túlélték a Holokausztot... vagy a Holocaustot...Egye meg a fene ezt a hajánál fogva előráncigált, nyakatekert kifejezést. Zsidóirtás. Ez a2 egyetlen igazi szó, ami rámutat a lényegére az akkori és minden idők legrettenetesebb eseményének. A végkövetkeztetés ebből az okoskodásból az, hogy minden európai zsidó, aki 1933 után Németországban, vagy a háború kitörése után valamelyik német uralom vagy befolyás alatt álló ország területén élt, ha csak rövid ideig is, az „Holocaust survivor" . Túlélte a zsidóirtást. Megnyugodtam— Igen ám, de problémák vannak a túlélők körül is. Mert az évek folyamán azok is különböző rétegekre tagolódtak. Mindjárt rámutatok arra, hogy mit is értek ezalatt. Hát kérem vannak egyszerű „túlélők''. Ezek az emberek csak élnek-túl, amíg meg nem halnak. De azért ezeket nem hívják túl-halóknak. Aztán sokan vannak, akik benső kényszerből folytatják a túl-élést, akik, jogosan, (és ezt minden szarkazmus nélkül mondom), úgy érzik, hogy kötelességük fenntartani, vagy tudatosítani a tudatlanok között a borzalmak emlékét. Ezek az elhivatott túlélők, a hitterjesztők.(Nem keresztesvitézek, mert azok koruk SS csapatai voltak.) Ezek mind telkes emberek, de végeredményben mégis csak amatörök. Az igaziak a hivatásos, a profi túlélők. Ők értik a dolgukat. Nem pazarolják savanarolai szónoki képességüket, aranyszájukat csak úgy, minden ellenszolgáltatás nélkül a tömegek szórakoztatására. Elvégre ők tudják csak igazán,mi a „Túlélés";. mi az igazi szenvedés, s ezt náluknál jobban hatásosabban, megrázíbban senki sem tudja lefesteni Ők a „túlélésé' életművészei. S manapság a művészetet meg kell fizetni..de jócskán. Alig várom, hogy újra lássam ismerősömet és hogy büszkén nézhessek szemébe: Igen én is „Holocaust survivor" vagyok. Nem profi, sőt még nem is egészen amatőr, csak félig-meddig. De az Egomnak ez is elég. P.S. Akinek nem inge, ne vegye magára. A MA GYÁR-ZSIDÓ MÁRTIRÜNNEPÉLY (Folytatás a 4. oldalról) ERDŐS ANDRÉ NAGYKÖVET BESZÉDE Összejöttünk ma, hogy megemlékezzünk egy fél évszázaza történtekről. Emberi szempontból 50 év valóban hosszú idő.Oly sok minden változhatik és változott is öt évtized alatt. Azoknak a száma, akik akkor a poklokat járták meg, mind kevesebb lesz nap mint nap. Ahogy azonban a túlélők száma csökken, úgy nő a szüksége, hogy emlékezzünk a pokolra, az emberiség és Magyarország történelmének legsötétebb lapjaira. Megtisztelő számomra, hogy mint a Magyar Köztársaság Egyesült Nemzetekhez rendelt állandó képviselője, itt ma szólhatok Önökhöz és a demokratikus Magyarország hangjával hozzájárulhatok a amgyar zsidóság vészkorszakának ötvenévss évfordulójának megemlékezéséhez. Ötven évvel ezelőtt, az 1944. esztendő korunk magyarországi történelmének különösen drámai éve volt. Végzetes volt az ország német megszállása és zsidó vallású magyarok százezreinek deportálása, pusztító katonai műveletek kezdete magyar területen és Magyarország háborúból való kivpnására irányuló sikertelen kísérlet, majd a náci-nyilas párt gonosztevőinek hatalomra jutása, ami terroruralom kezdetét jelentette - Magyarország történetében páratlanul álló következetességgel és durvasággal. Azóta a világ határozottan megváltozott. Még abban a komor 1944-es évben a pusztítás és szenvedés folyamata is reménysugárral végződött: A szövetségesek együttes fáradozásának eredményeként a német hadigépezet letörésének utolsó fejezete kezdődött meg.A hitleristákat és magyar cinkosaikat kiűzték az országból, Budapest körülzárása és a nácik jelenlététől való megszabadulás megkezdődött az új, szabad Magyarország Ideiglenes Országgyűlése megtartotta első ülését Debrecenben. A század második felében erős, demokratikus államok szövetsége keletkezett, megalakult Izrael állama, amely tagja lett az Egyesült Nemzeteknek. A totalitárius államok és ideológiák összeomlottak, a demokrácia és emberi jogok világszerte győzelmet arattak. Korszakos változások, mint forgószél, viharzottak át a földtekén 4-5 évvel ezelőtt és az igazság és szabadság erejébe vetett hitünk erősebb lett, mint valaha. Mindazonáltal az optimista jóslások az új világrendről fájdalmasan korainak bizonyultak. Régi és új problémák keletkeztek, amelyek veszedelmesebbek és kevésbé előreláthatók, mint valaha. Közép- és Keleteurópában, de máshol is, megjelentek a régi démonok, amikről azt hittük, eltűntek és soha többé nem térnek vissza áppen úgy mint a 20. század véres története sem. / 1994. április 24-én, vasárnap d.u. 4 órakor A FÜGGETLEN REFORMÁTUS EGYHÁZ DÍSZTERMÉBEN 229 East 82nd Street, 2nd Ave - 3rd Ave között A Hungária Rádió és az Amerikai Magyar Televízió rendezésében: Kedves hallgatóink! Kedves nézőink! színházi műsor OPERA- OPERETT - PRÓZA - MAGYAR NÓTA - TÁNCDAL Fellépnek KELEN Tibor KELEN Gabi DÓMJÁN Mária HONTYÁRY Mihály MENDEL Melinda SZÁSZ Anna ZSARNAI Edina BÁRDOS Károly APATINI Gyula PHILIPPOVICH Tamás Zongoránál: Műsorvezető: ZORÁNDY Zoltán MENDEL György A MŰSOR UTAM HIDEG mOSORA Jegyek vacsorával együtt: $28.- elővételben: $25.Eiővétel: Molnár Travel Püski-Corvin 245 E 81 st St. 217 E 83nd St. 535-3681 879-8893 TOM LANTOS U.S. CONGRESSMAN BESZÉDE Elöljáróban megköszönöm Schneier Arthur főrabbi barátomnak, hogy összehozott bennünket. Ő a lelkiismeret hangja a világ minden táján. Csodálója vagyok azért a munkáért, amelyet annak érdekében fejt ki, hogy civilizáltabb világ teremtődjék. Szerencsésnek és gazdagnak mondhatom magam,mert 15 unokám van.Ahányszor rájuk nézek, játszom vagy beszélgetek velük,több tízezer kis magyar-zsidó gyermeket látok magam előtt, csecsemőket, kisgyerekeket, iskolásokat és egyetemistákat, akiket a világ vesztett el — nem csak mi — az értelmetlen őrületben, amely gyönyörű. Ígéretes fiatal életeket pusztított el. Ez az év, mint tudjuk, az emlékezés éve.Jómagam az évet valamivel korábban kezdtemÉ kb. egy évvel ezelőtt Clinton elnök felkért, hogy csoportot vezessek a varsói felkelés 50. évfordulójának emlékezetére. Hihetetlen élmény volt Itzhak Rabin és AI Gore társaságában kegyeletünk leróni kegyeletünket egy kivételes zsidó közösség emlékére. A legutóbbi pénteki napon pedig a Fehér Házban komor és érzékeny hangvételű szertartáson vettem részt: Horvátország és Bosznia elnökei írták ott alá akét ország közötti békeszerződést.Több, mint kétszázezer ártatlan ember esett két év alatt áldozatául az érthetlen embertelenségnek. Néhány hete Szarajevó piacán 68 ártatlan embert öltek meg. Ez lázba hozta a civilizált világot, amely kényelmesen el akart feledkezni a 200.000 előzőleg meggyilkoltról, akik az őrült testvérháború áldozatai lettek. Ez az év az emlékezések esztendeje. Határozati javaslatom felett a kongresszus két héten belül dönt Ebben megemlékezem a normandiai partraszállás 50. évfordulójáról. A legnagyobb veszély, ami nevelési értékeinket fenyegeti, nem a Farrakhanok ás Zhirinovskyk, hanem a nemzedék-változás. Az új nemzedék előtt felfoghatatlan,ami történt Ezért a mi kötelességünk az emlékezés és a felnövő nemzedék oktatása. A vészkorszak nem a gázkamrákkal, hanem szavakkal kezdődött: a gyűlölet és bigottság szavaival. Ma az Egyesült Államokban nincs helye a hallgatásnak. A mi feladatunk az emlékezés, a nevelés és a nyílt harc a gyűlölet ellen. (Folytatása 7. oldalon) aooooQOOOQOQOooooBecoc'gMoaoPOQgfflOoaW0^ Manapság türelmetlenség, idegengyűlölet, antiszemitizmus és támadó jellegű nacionalizmus van emelkedőben. Szélsőséges megnyilvánulások, faji kegyetlenkedések, tömeggyilkosságok, terrorista cselekmények vannak napirenden. Egyetlen tanulságot vonhatunk le az utóbbi évek eseményeiből: a jobb és türelmesebb világért folytatott küzdelmünk távolról sem ért véget A fasizmus ellen folytatott harcunkat szívósan kell folytatnunk a demokrácia és jog érvényesülése érdekében, a minden nap jelentkező fasizmus ellen. Ez minden kormánynak, közösségnek és a polgári társadalom minden egyes tagjának kötelessége. Mindazok, akik elpusztultak a barbarizmus során, itt vannak velünk ebben a zsinagógában. Áldozatuk és emlékük nem múlik el, hanem erősebbé tesz bennünket a demokráciáért és az emberi méltóság érvényesüléséért folytatott harcunkban.
