Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)
1993-08-24 / 7. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1993 augusztus 24. a reformokat már régen megvalósították Nyugat-Európában, anélkül, hogy emiatt az akkori szovjet szisztémához való közeledéssel vádolta volna valaki is ókét. Lehet, hogy naív vagyok, de az én nézetem szerint a modern államnak vannak kötelezettségei a polgáraival szemben és ha ezeknek eleget tesz, akkor még nem kell feladnia sem a republikánus, sem a demokrata elveket. A fentebb említett három kérdés: ingyenes egészségügyi ellátás; az iskolázás és általában a tanítás módszereinek egységesítése; a vasutak állami kezelésbe vétele. A második kérdéshez: pl. lehetetlen, hogy Beverly Hillsben más legyen az iskolai tankönyv, mint East Los Angelesben. Ami pedig az állami vasutakat illeti - akár hiszik, akár nem - a világon az Egyesült Államokban van olyan rendszer, hogy a vasutakat nem az állam kezeli. Nyilvánvaló, hogy ez sem a kommunista szocializmus kérdése. Viszont ennek következménye, hogy míg Amerikában csak 85-90 km-es sebességgel haladnak a vonatok, Franciaországban és Japánban elérik a 200 km-es sebességet. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy ehhez a sebességhez át kellene építeni a sínrendszert, magánvállalatoknak pedig ehhez nincs pénze. AZ AMERIKAI AUTÓIPAR PROBLÉMÁJA bár csak láncszem az itteni gazdasági helyzetben, mégis fényt vet az egészre. AZ EMBEREK TÖMEGESEN VESZTIK EL otthonukat, mert nem tudják fizetni a felvett jelzálogkölcsönt, a bank pedig nem tudja, hogy mit kezdjen ezekkel a házakkal, vagy pedig a felépített, esetleg félbe hagyott irodaépületekkel, amelyek ugyan a pénzintézetek pénzén épültek, de hiába mentek vissza a bank tulajdonába, pillanatnyilag már csak azért sem értékesíthetők, mert a közönség anyagi ereje - mint kiderült - a bankkölcsönökben rejlett és most, hogy nincs bankkölcsön, nincs se vállalkozás, se vásárlás. A kisember egyidejűleg rádöbbent arra is, hogy milyen fontos lenne számára az ingyenes egészségügyi ellátás, amiről korábban mindig lebeszélték. A hivatalos adatok szerint ebben a pillanatban Amerikában 37 millió ember él mindenféle egészségügyi ellátás nélkül. (Ezen a ponton bocsánatot kérek olvasóimtól, hogy személyes üggyel illusztrálom a fentieket. Mostohaleányom egy évvel ezelőtt, 46 éves korában, két évi szenvedés után rákban meghalt. Szerencse volt a szerencsétlenségben hogy ács férjének biztosítása volt a szakszervezetnél. A számlák összegezésekor kiderült, hogy a két éves betegség 700 ezer dollárjába került az egyesületnek!) Érdekes dolog, aminek nyitjára ma sem tudtam rájönni, mióta Amerikában élek: ha bizonyos három kérdés kerül a szőnyegre, sokan ezt azonnal a szocializmusnak kommunista válfajával asszociálják, pedig ezeket Bizonyára tagjaink, olvasóink és barátaink körében kellemes meglepetést keltő eseményről számolhatunk be: Vezetőségünk ősz elején, legkésőbb október hónapban, — rövidesen meghatározandó időpontban nagyszabású ünnepi vacsorát kíván rendezni, amelynek keretében vetítésre fog kerülni Egyesületünk 100 éves évfordulójának megünnepléséről szóló filmfelvétel. Nagy számmal vannak köreinkben olyan barátaink, akik az emlékezetes jubileumi díszvacsorán résztvettek. Valamnnyien jóleső érzéssel fogják figyelni a vetítést és örömmel fedezik fel önmagukat, asztaltársaikat és barátaikat az egyes filmkockákon. Az előrelátható nagy érdeklődésre tekintettel már most kérjük részvételük bejelentését helybiztosítás céljából, mert a helyiségek korlátozott befogadóképessége folytán a kellő időben nem jelentkezők helyét nem fogjuk tudni biztosítani A díszvacsora időpontjáról olvasóink legközelebb értesülhetnek. Mint korábban említettem, a detroiti gépkocsiipar játszva legyárt 9 millió automobilt egy évben. Amint elnökünk japáni látogatását elemezve egy szakértő megjegyezte, az a 20 ezer gépkocsi, aminek beviteléhez a japánok olyan nagylelkűen hozzájárultak, az amerikai autógyártásnak egy ebédutáni produkciója. Hosszú évtizedeken át Detroitban a Három Nagy csak egymás között volt versenyben, igazi versenytársuk azonban külföldül - figyelembe véve a minőséget, a mennyiséget és az árat - nem akadt. Emiatt történt, hogy a külföldi kiskocsik megjelenéséig hasonló kisfogyasztású gépjármüvek előállítását Amerikában tervszerűen elhanyagolták. Csupán a külföldi konkurencia megjelenése kényszerítette őket, hogy belássák: a kiskocsiké a jövő, már csak a fogyasztás miatt is. Amerika az utolsó 20-30 évben, de különösen a 80-as években olyan magas életszínvonalon ált, hogy szinte státus-mércévé vált: hány övig használja valaki ugyanazt a kiadású kocsit. A jó jövedelmű átlag-középosztály 3 és 5 év között cserélt autót. Ezt természetesen azonnal regisztrálták az előállító üzemek és sebesen leszoktak arról, hogy hosszú ideig hibátlan gépkocsikat gyártsanak. Minek? Úgy is kicserél.’!:. Holocaust emlékkonferencia Jövőre, 1994 tavaszán lesz az 50. évfordulója annak, hogy a magyarországi zsidóságot gettókba zárták, deportálták, koncentrációs táborokba hurcolták, nagyobbrészt elpusztították. A Holocaust (Soáh) évfordulóján mind Magyarország, a mai magyar társadalom, mind az Izraelben és a világ más országaiban óló zsidóság megemlékezik a tragédiáról, a nemzet roppant veszteségéről, a népirtásról. Az 50. évforduló alkalmából a New York-i Városi Egyetem (City University of New York) keretében működő Rosenthal Institute for Holocaust Studies és a M. Tud. Akadémia Judaisztikai Kutatócsoport (Budapest) nagyszabású nemzetközi tudományos konferenciát szervez. Céljuk, hogy összegezzék az eddigi adatfeltáró munkák eredményeit, és nemzetközi együttműködésben, jeles tudósok részvételével megkíséreljék levonni a Holocaust eseményeiből és emlékéből adódó tanulságokat mind a tudományos történetírás, mind pedig a történeti gondolkodás számára. A konferencia védnökéül és díszelnökéül felkért állami méltóságok és közéleti kiválóságok közül a felkérést Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, Tom Lantos, az Egyesült Államok kongresszusának tagja és Elle Wiesel Nobel-díjas író fogadta el. Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke vállalta, hogy beszédet mond a konferencia megnyitó ülésén. A nemzetközi konferenciát Budápesten tartják, 1994. április 5 és 7 közölt. Az utolsó napon, árpilis 7-én, amely 1994-ben a Holocaust emléknapja (Jóm Ha-Shoah), a magyarországi zsidó közösséggel és az egyházakkal együtt kegyeletes megemlékező szertartásra kerül sor. A konferencián az eddigi meghívások és jelentkezések szerint Magyarországról, Izraelből, at Egyesült Államokból és Svájcból vesznek részt jeles történészek, tudományos kutatók. Az érdeklődők további felvilágosításért a szervezőkhöz fordulhatnak: Professor Randolph L. Braham, The Rosenthal Institute for Holocaust Studies, City University of New York, 33 West 42th Street. New York, NY 10036-8099 U.SA., és MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, V„ Pesti Barnabás u. / Piarista köz 1. P.O-Box 107, H-l 364. GEORGE BAUER: AMERIKAI HORIZONT III.
