Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1993-08-24 / 7. szám

1993 augusztus 24. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A MAGYAR KÖZÉPISKOLAI TANKÖNYV HAMIS KÖZLÉSÉNEK KIIGAZÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ ÜGY A NEMZETKÖZI MAUTHAUSEN BIZOTTSÁG ÜLÉSE Amint ezévi június 30-i kelettel megjelent számában a NEWYORKI FIGYELŐ jelezte, dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter dr. Fürst Lászlóhoz, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerkai elnökéhez irt válaszlevelében kilátásba helyezte, hogy a középiskolák számára ki­adandó tankönyvben helyesbítésre kerül az előzőleg feltüntetett téves adat a magyar zsidóság vészkorszakbeli veszteségeiről. A miniszter felajánlása alapján a Világszövetség által kijelölendő szakértő részt fog venni a tan­könyv lektorálásában. Ezt a feladatot dr. Szita Szabolcs történész, a Ma­gyar Auschwitz Alapítvány - Holocaust Dokumentációs Központ vezetője készséggel elvállalta. Alapos tehát a remény, hogy a magyar vészkors/ak ál­dozatainak számát érintő történelemhamisítás kiküszöbölésre kerül. Dr. Szita Szabolcs erről a témáról már több ízben nyilatkozott a nyil­vánosság előtt. Az ő és a cikkíró engedélyével az alábbiakban közöljük a Népszava ezévi február 18-i számában megjelent inteijút. A magyar zsidóság kegyeleti érzéseit közvetlenül érintő további fejle­ményeiről folyamatosan fogjuk tájékoztatni olvasóinkat. — Szakértő az új történelemkönyvről undorító számháború tás kétségtelenül a németek kezében volt, de az üldözés politikáját a ma­gyar állami hatóságok hajtották végre. Ugyanez volt a helyzet a deportálá­sokkal is, ám mindezekről a szerző - nyilvánvaló politikai-ideológiai okok­ból — „megfeledkezett." — Térjünk rá akkor a fő kérdésre vagyis arra, hány főre tehető a fasizmu magyar zsidó áldozatainak a száma. Ö elfogadja a 600 ezres adatot? — Nézzük meg előbb,hogyan került a köztudatba ez az adat. A há­ború után a zsidó szervezetek számba vették, hány zsidó maradt Magyaror­szágon, pontosabban mondva azon a területen, amely a háború idején Ma­gyarországhoz tartozott. Ezt a szá­mot kivonták a 825 ezerből — ennyi zsidó élt ugyanitt korábban — s így jött ki a 600 ezer. — Fenntartható ez az adat to vábbra is? — Valószínűleg nem. Néhány tízezernyi ugyanis—bár a deportálást vagy a munkaszolgálatot túlélték - már nem tértek haza Magyarországra. Aztán sokan voltak olyanok, akik rö­vid időre hazatértek ugyan, de mivel azt találták, hogy mindenük és min­denkijük odaveszett, inkább ők is máshol, főként Palesztinában — a későbbi Izraelben— kezdtek új életet. — Milyen számot tart hát helyes­­lek? — A hazai szakirodalom mosta­nában 390 ezer magyar zsidó áldo­zatról beszélt. Ez a minimális adat, tehát azokat foglalja magába, akiket teljes bizonyossággal meggyilkoltak. Ezév májusában Bécsben tartott ülést a Nemzetközi Mauthausen Bizottság,ame­­lyen résztvett dr. Szita Szabolcs történész, egyetemi magántanár, a Magyar Auschwitz Alapítvány — Holocaust Dokumentációs Központ vezetője. A tanácskozás két téma­körben mozgott. Az egyik: miként lehet figyelmeztetni a felnövő generációkat a náciz­mus veszélyeire. Egybehangzó megállapítás szerint a fasizmus ellen megfeszített nevelé­si munkával kell harcolni. A másik téma a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadulása 50. évforduló­jára való emléekezés előkészítése volt Az 1995-ben megrendezendő, nagyszabású em­lékezés során kerül eldöntésre, miként adják majd át az emlékhelyet a következő nem­zedékeknek. A Bizottság első ízben választott magyar tisztségviselőt dr. Szita Szabolcs törté­nész személyében, akit főtitkár-helyettessé választottak. A RAOUL WALLENBERG EGYESÜLET VÉSZKORSZAK­­EMLÉKNAPOT KÉR A Raoul Wallenberg Egyesület nyílt levélben fordult Göncz Árpád államelnök­höz, Antall József miniszterelnökhöz és Szabad György országgyűlési elnökhöz, hog'' október 15-ét,a nyilas rémuralom kezdetét nyilvánítsák a vészkorszak áldozataira emlé­kező gyásznappá. Somlyó Zsuzsa,az egyesület elnöke a kérést azzal indokolja, hogy Magyarországon egyre terjednek „azok a történelemhamisító szándékok, amelyek megpróbálják kisebbíteni a Holocaust tényét. "A Magyar Narancs c. lap megkérdezte dr. Szita Szabolcs történészt, aki elmondotta, hogy Magyarországon eddig csak a Hun­nia folyóiratban jelentek meg a gázkamrák tényét vagy számát kétségbevonó írások. El­terjedt jelenség a „számháború" is, amely szerint a hatszázezer magyar zsidó áldozat­nak „csak a felét" ölték meg lágerben. Mivel a történelmi revizionizmus célja a náci bűntettek igazolása, ezért a Magyar Holocaust Alapítvány Holocaust Füzetek kiadását határozta el, amelyeket információ és dokumentáció céljára iskoláknak szán.- Természetesen. Hogy meny­nyivel, arról vita folyik. Izraelben egyes kutatók 550 és 600 ezer kö­zöttire teszik az áldozatok számát, , mások kevesebbre, illetve hajlanak ; arra, hogy velünk együttműködve i próbálják megközelíteni a valós ada­tot. — De vajon honnan származik a „tankkönyvben" olvasható 310 ezres szám? Fogalmam sincs! Feltehetően a könyv ideológiájával függ össze. Eh­hez tudni kell, hogy nyugati szélső­­jobboldali körökben az elmúlt évek­ben divatossá vált egyfajta történelmi „újraértékelési" elmélet, amely leki­csinyíti, egyes esetekben pedig egye­nesen tagadja a nácizmus bűneit. Ez az elmélet beszivárgott Magyaror­szágra is, és így kényessé, politikai jellegűvé tette a kérdést. Kialakul egy undorító „számháború", melyei a szélsőjobboldal a lényeg elkendőzé­sére használ feLAnnak elkenésére, hogy a fasiszta korszakban tervszerű és tömeges emberirtás folyt, és hogy ennek megvalósításához a magyar állami hatóságok tevőlegesen hozzá­járultak. Másfelől viszont az érintet­tek - a fasiszta népirtás túlélői - ért­hető módon érzékenyek és néha in­gerülten reagálnak a közzétett, a ko­rábbiaknál esetleg alacsonyabb szám­adatokra. Nehéz kérdés ez ma Ma­gyarországon. Kepecs Ferenc Új történelemtankönyvet adtak ki nemrégiben a gimnáziumok ne­gyedik osztályai számára. A borító­ján lévő — a magyar nemzeti zászlót éppen eltaposni készülő - harckocsi miatt „tankkönyvnek" elnevezett művet máris rengeteg kritika érte. Legutóbb az izraeli rádió bírálta,ami­ért az eddig ismert 600 ezerről 310 ezerre „szállította le" a fasizmus ma­gyarországi zsidó áldozatainak szá­mát. Vajon melyik adat igaz? A kér­dést Szita Szabolcs történésznek, a Magyar Holocaust Dokumentációs Központ vezetőjének tettük fel. Egy­ben véleményét is kértük a sokat vi­tatott „tankkönyvről." — Véleményem az, hogy törté­netiségében ez a könyv egyértelmű visszalépést jelent az utóbbi években kiadottakhoz képest. Meg kell mon­dani persze, hogy az államszocializ­mus 40 évének történelemtanköny­vei is rosszak voltak: fontos, de tabu­nak minősített témákkal nem foglal­koztak és a történelmi objektivitás helyett egy bizonyos ideológia hatot­ta át őket. De hát éppenez jellemzi ezt a — szemmel láthatóan államilag preferált — mostani tankönyvet is! Ebből is ideológia, a jelenleg hivata­losnak látszó eszmeiség sugárzik. Szemlélete torz, időnkint pedig egye­nesen brosúra színvonalú. És egysze­rű vagy nyilvánvalóan politikai indít­tatású tévedések is vannak benne — Ráldául? i Hogy a fasizmus korszakánál maradjunk: a szerző azt úja, hogy Magyarország német megszállása után a zsidókat koncentrációs tábo­rokba szállították, de kimaradt az, hogy előbb gettókban gyűjtötték össze őket. Más helyütt arról van szó, milyen kegyetlenül üldözték a néme­tek a magyar zsidókat.Nos, az irányí-KAPHATÓ! Randolph L. Braham professzor hatalmas műve A MAGYAR HOLOCAUST 1. két kötetes kiadása magyar nyelven, 75 US dollár 2. Rövidített kiadása magyar nyelven, 15 US dollár Nem hiányozhat egyetlen házi könyvtárból! Megrendelést, csekket vagy money ordert kérjük az alábbi dinre küldeni: Institute for Holocaust Studies The Graduate Center — C.U.N.Y. 33 West 42nd Street New York, N.Y. 10036 — U.S.A. — A valódi szám ezek szerint na­gyobb is lehetett?

Next

/
Thumbnails
Contents