Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1993-07-30 / 6. szám

1993. július 30. NEWYORKI FIGYELŐ 7 SZÁNTÓ T. GABOR: A TIZEDIK EMBER Utolsó napom a városban. Abban a városban, ahol soha nem éltem, mégis min­den ismerős úgy mondja: hazajöttél! -mert maguk közül valónak tartanak felmenőim jogán. S én, bár nem tudnék talán élni itt, mégis mindig ugyanazzal az izgalommal érkezem a város nevét viselő táblához, s töltök el a helységben néhány napot, im­már rokonok nélkül. A helyek, amelyeket meglátogatok mindig egyformák, de elme­gyek szinte zarándokként, mert az ottlét pillanata konzerválódik bennem, s kitart a következő látogatásig. Ez tehát az utolsó napom, s a zsina­góga felé indulok. Sok évvel ezelőtt jártam bent utoljára, a vénülő épületet tatarozás céljából hosszú évekre elzárták az érdeklő­­ők elől. A kis imaterem is nagynak bizo­nyult a megmaradt közpsség számára. A rozsdarohasztotta, düledező kerí­tés mellett járok, amikor eszembejut, az sem bizonyos, nyitva találom-e a gyüleke­zet házát. Máskor is jártam itt, hogy zárva volt, de most csalódnék, ha nem jutnék be. A városban rebesgették, mostanában turis­táknak kinyitják az épületet, bár figyelmez­tetik őket az óvatosságra. Belépek a kapun, zsebemből előve­szem a k i p á t,s a fejemre helyezem.Temp­lom, temető a két hely, ahol viselem, ott, ahol érződik számomra a transztendencia lehetséges jelenléte, ahol mintha ott volna a soha jelen nem levő. Klein úr, az öreg kántor egy kis asz­talnál ül az előtérben, s kalapos fejével bic­cent köszönésemre. — Nem ismer meg ? — kérdezem. Hunyorít a szemével, nem akar nem­leges választ adni, bár valóban fogalma sincs, ki vagyok. — A dédnagyanyám száz és fél éves korában halt meg itt a szeretetházban — mutatnék ki a falon az utca másik oldalára. - A Dédi - erősködöm -, kell, hogy em­lékezzen rá! Közelebb hajol hozzám, meglátom hallókészülékét, már-már azt hiszem, nem jutott el tudatáig, amit mondtam, de vála­szol: — Tudom ki vagy ! Üdvözöllek miná­­lunk. Szüléiddel jöttél ? - érdeklődik, s az esemény reménye csillan fel szemében.-Nem, egyedül,-mondom, s eszem­bejut, hogy ez a város nekik az ősök elhal­téval s az elköltözéssel az elszakított, míg nekem a megtalált gyökerek jelképe. Látogatók érkeznek, érdeklődnek, szabad-e bemenni. Klein úr jegyet tép a blokkról, átnyújtja, fizetnek, befelé indul­nak. — Megnézném én is — szólalok meg-. rég jártam itt. — Menj csak fiam — int az öreg. — Fizetnék, — ajánlom, de nem akar­ja elfogadni. Unszolásomra végül leszakít egy je­gyet, s elteszi a pénzt. Mozaikpadló visz a padsorok között az elzárt Tórák felé, oldalt színes üvegabla­kok itt-ott lepattogzott festékkel. Látom a házaspárt a frigyszekrény előtt, az asztalt nézik a kinyújtott ujjú tóramutatóval. Sű­rű a csönd, az apró mozdulatok konganak az üres teremben. Tűnődnek, vajon mit jelentenek a héber feliratok, mire való az ezüstből faragott kéz. A férfi fejére pillantok, fedetlen. Ezt soha nem szokom meg.Nem takarja semmi, s Klein úr sem kérte, tenne föl valamit. Én az ő templomába nem lépnék kalapban. Nem azért, mert nem vagyok vallásos, ha­nem mert sértheti az ő érzéseit. Lehet,hogy sértené is. Nyelek, nem szólok. Lehet, hogy eszébe se jut, hogy itt másként kell. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni,ellé­pek mellettük. Hátul a falon a város híres rabbicsa­ládja tagjának festett portréja, zsinagógá­ban szokatlan díszítés. Sóhajtok, zúg az ürességtől az építmény, már csak egyedül sétálok a padok között. Hirtelen azt érzem, imádkozni kellene, életre kelteni e falakat, a széksorokat, a tóratakaró alatt megbúvó szavakat, a Törvény betűit. De nem hiszem amit gondolok, csupán megigéz a hely szel­lemem. Lesújtva megyek az előtér felé,nézem a falrarótt ezernyi sort, a nevek seregletét, az elpusztítottakét, s a jelképes koporsót, amire nem emlékeztem. Az Öreg tekinteté­vel követ, indulok hozzá búcsúzni.- Hogy tetszett? — kérdi. Nehezen bököm ki: — Szép. Valahogy nem illik ide ez a szó. Az Öreg kezét nyújtja, hosszasan szorongatja az enyémet.- Énekelek neked valamit - ajánlko­zik, nem akar elereszteni. Beljebb lépünk, mély levegőt vesz, s testéből erőteljes hang tör elő. Hátborzon­gató a magányos ének s az elárvult temp­lom akusztikájának viaskodása. A hang templomnyivá terebélyesedik, a kántor ar­ca rezzenéstelen. Ha „léteznék" az Örökkévaló, ezt hallania kell! Ebben a hangban ott volt minden, ami a kántor népével történt az elmúlt évtizedekben. Csak rosszul ne le­gyen! — villan belém. Beszéd közben szinte hörög. Honnan jön egyáltalán ilyen hang? Amikor befejezi a dalt, nem szólal meg azonnal. Most kezd zihálni. Kifelé me­net még levegőért kapkod, de kérdően néz rám. Észreveszi rajtam, hogy a hatása alatt vagyok.- Fiam - fogja meg a karom -.rá­érnél este? Nem tudom, miért kérdi, de már folytatja is:- Kellenél az imához. Nincs meg a tíz ember. Bólinthatok, mert nyugodtabban folytatja:- Évek óta alig szedjük össze a min­­jant, nem tudunk imádkozni. Eszembejut, hogy dédnagyanyámat vitték be már évekkel ezelőtt is az imate­rembe, a hiányzó férfiakat öregasszonyok­kal pótolták. Hogy imádkozzanak Őhozzá, az Örökkévaló előtt csaltak.- Gyere el — már szinte könyörög segí's rajtunk! Tarkómtól bizsergés fut végig a ge. ,i cein mentén, szédülni kezdek. Lehajtom a fejem. Az öreg arca megnyugodni látszik azt hiszi igenlően bólintottam. Tudom hogy nem leszek ott este.- Várunk - búcsúzik a kántor, vál­­lamra téve kezét.- Ott leszek — mondom fennhangon, holott tudom, a vonatom még délután in­dul. Nem mondhatom meg az Öregnek, nem vehetem el tőle a reményt, ami talán estig élteti, nincs jogom, hogy elkeserítsem, hogy az igazat mondjam. Ha összegyűlik imára a maroknyi csoport, el fogják hinni, hogy megvan a tíz felnőtt férfi,hiszen Klein úr megígérte jön a vendég, aki kiegészíti őket. Ezt a reményt nem vehetem el tőle, tőlük. Kilépek a zsinagógából, remegek az izgalomtól, amit a panaszdal és az öreg te­kintete, már-már alázatos kérése okozott. Csak az vígasztal, hogy estig nyugodt a kán­tor. A kapu kicsit erősebben csapódik be mögöttem, nem nézek vissza, próbálom elfelejteni a kérlelő arcot, de tudom, hogy pontosan emiatt ivódik belém a kép,talán örökre. A szemközti járdán anya sétál a kis­lányával, aki csodálkozva rámnéz, megáll, s anyját kérdezve mutogat:- Mi az ott a bácsi fején? Az anya felémfordul, elkapom a te­kintetem, de azt még látom, hogy a gyerek kezét rángatva továbblép, lehajol hozzá, s a fülébe súg valamit. A sarokig - míg láthatnak - fejemen hagyom a kipát, majd befordulva dühösen a zsebembe gyűröm. Az író a Magyar-Zsidó Kulturális Egyesület kiadásában, Budapesten megjelenő SZOMBAT cE mű folyóirat főszerkesztője. ' EMERY BERCZELLER, M>D. Psychiater szakorvos (Board Certified) Queens, Forest Hills Medicare betegeket szívesen lát Tel.: (718) 897-8662 ' magyar urológus Dr. George Klein Corndl-diptais, nrongiu szuorros I RENDELŐK.' § 167 EmI 72nd Street 110*46 Qumm BtvcL, II Now York, NY 10021 Foract Hüte, NY 11676 744-9700 I TT I * pÜhé 24 Ó«AS DtTTALAM TI LSraMCONZULTÁdö NEVEK is the name of a series of books compiled from the census documents prepared in 1944 by the Nazis in preparation for the deportation and planned destruction of the 800,000 Jews living in Greater Hungary. Volume 1 of the series titled, NAMES of the Deported Jews from Hajdú County, Hungary, was published in 1991. Volume 2 is now available, and includes the names of IS,000 Jews Oast names A-J). Volume 3 will be available later this year, and will include an additional 15,000 names (last names K-Z). The book lists, alphabetically, last and first names of the victims, mother’s maiden name, date and place of birth, ID number, and last known whereabouts with the date. There are more than six hundred pages of names. There is also an introduction and forward with historical background, source data, samples of original census documents as well as a complete cross reference by mother's müden name In addition to the historical value of this book, the data and its format will prove to be an invaluable resource for genealogical researchers. Due to limited binding, only 500 copies have been printed. Serious inquiries on letterhead will generate a fax (or send an SASE) with sample pages. Available in hardcover only-625 pages-$50.00.(Price has been established by the publishers) Available in the U.S. and Canada from Judaica Distribution Co. (refer to J D Co). Calls and messages: day 9-4 (216) 291-0824/from 4pra-8am (216) 661-3970. Fax anytime (216) 741-7329. or write JDCO, P.O. Box 34152, Cleveland, OH 44134-0852. PtiSKKORVW Hungarian Books and Records 217 East 83rd Street, New York,N.Y. 10028' (3rd és 2nd Avenue-k között) Telefon: (212) 879-B893 - (212) 734-3848

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents