Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1993-07-30 / 6. szám

NEWYORKI FIGYELŐ 1993. július 30. INNEN-ONNAN GEORGE BAUER: AMERIKAI HORIZONT ii. Amikor tanulmányomnak amerikai olda­lát igyekszem az olvasó előtt megvilágítani, té­nyekre szorítkozom és az olvasóra bízom a dön­tést. Legyünk őszinték: Amerika hadiipara 1941-től a legutóbbi időkig vagy teljes, vagy 70- 15 %-os kapacitással dolgozott. Az amerikai gyár­ipar szinte határtalan teljesítőképességére jellem­ző, hogy egyidejűleg a magánszükségletet is köny­­nyedén kielégítette. Ennek a hadiiparnak köszönhetők az ipari fejlődésnek olyan állomásai, amiket az egyszerű ember talán el sem tud képzelni, mint pl. a Hold­ra való leszállás, az űrrepülés, a műbolygókkal va­ló hírtovábbítás, valamint az egész háborús gépe­zet támadó és elhárító fegyverzete, hogy ismét csak a Patriot-rakétát említsem. A háborús céh szolgáló eszközök egy része időközben beépült a polgári éeltbe, s ma életünknek nincs is olyan te­rülete, ahol ezeknek az eredetileg hadüpari célo­kat szolgáló találmányoknak ne lenne valami be­folyásuk. Ez a rendkívüli ipari felkészültség valósí­totta meg a csodát, amiben - valljuk be - senki nem hitt: Puskalövés nélkül sikerült megsemmisí­teni és darabokra törni a Szovjetuniót. Ugyancsak ez a hadiipar vívta ki egy évvel ezelőtt a hadsereg villámgyors győzelmét a Perzsa Öbölben és amelynek eredményét megint és újó­lag a politika rontotta le. Ennek az iparnak erős foglalkoztatottsága gazdasági konjunktúrát ho­zott magával, ami különösen a 80-as évektől olyan méretűvé vált, amely talán csak a háború utánihoz hasonlítható. Az emberek sokat keres­tek és még többet költöttek. Abban az időben vált divatossá a jelszó: - Vásárolj most - fizess később. - Ez a „semmi sem drága r-élétforma egyes iparágakban teljesen irreális árszínvonalat hooott létre, például a lakóházak árainak emel­kedésében. Ez különösen vonatkozik Kaliforniá­ra és Floridára, ahol egyes lakóházak egy millió dollárért is könnyen keltek el. Ugyanakkor Ari­zonában a hasonló nagyságú és kivitelezésű há - zak ára csak 200 ezer dollár körül van. MAGYARUL BESZELŐ SZEMSPECIALISTA! Dr. Thomas Steinmetz figta kon­takt 1320 S 2nd Street Brooklyn, NY. 11219. FOR APPOINTMENTS CALL: (718) 435-0220 401 Broadway, Lawrence, N.Y. 11550 (corner ofWadú^toa Are) FOR APPOINTMENTS CALL: (516) 374-3320 Az autóipar is könnyűszerrel adott el bel­földi fogyasztásra 9 millió gépkocsit. Ebben az időben a külföldi piacra és annak kívánalmaira még nem szenteltek figyelmet. A nyolcvanas évek felé azonban már mu­tatkoztak a fenyegető jelek, kiderült, hogy a tőzs­dén milliós értékben cseréltek gazdát olyan papí­rok, amik mögött vagy nem volt sémi, vagy h:> volt, ez az érték távolról sem közelítette meg a tőzsdén jegyzett értéket.Ez volt az ún.Junk Bond spekuláció, úgyszintén az a tény, hogy a bankok és takarékpénztárak nagy kölcsönökkel támsztot­­ták alá azt az építőipart, amely ezeket a könnyen kapott kölcsönöket speculative építkezésekre használta fel, számítva a konjunktúrára és olyan árakat hozott ki, hogy ma az irodaépületek kb.20 %-a nincs kiadva és a kölcsönöket képtelenek vol­tak a pénzintézeteknek visszaadni. Ez okozta aztán, hogy Amerika történelmében egyedülálló módon annyi bank és takarékpénztár csukta be kapuját, amire még nem volt példa. A betevők pénzét természetesen az államnak kellett vissza­fizetnie. Ezután következett, hogy a győzelmesen befejezett (de nem megnyert) iraki háború után a szovjet imperium kártyavárként omlott össze. A szovjet összeomlás szerencsétlenséget jelentette az amerikai hadüpax számára. Ha nincs ellenség, ez a felduzzasztott hadüpar nem tart­ható fenn. Ahogy az ipari terhelés csökkent,lánc­reakció indult meg. Ma Amerikában 9 millió munkanélküli van. Ezeknek nagy része a közép­­osztályhoz tartozik, amelynek korábban semmi sem volt drága. Ez az osztály hirtelen állás és jö­vedelem nélkül maradt és képtelen volt teljesíteni kötelességeit, amelyeket korábbi jövedelmére épí­tett fel. Csupán az elmúlt évben 70 ezer egyéni csődbejelentés történt csak Kaliforniában. (Folytatása következik) A nyaralási idény nem jelent akadályt Egyesületünknek, hogy az itt­hon maradottaknak továbbra is a meleg családi otthon légkörét nyújtsa. A játék zavartalanul tovább folyik, konyhánk a legmagasabb rendű szakács­remekekkel várja vendégeit és lényeges újításunk az, hogy termeink a hét minden napján nyitva állnak, így szombat este is, ami eddig még nem történt. Szeretettel várjuk tagjainkat és barátainkat a rövidesen megkezdődő BAJOR KLÁRA: £GY BIKAVIADAL ÉS ÁRNYÉKA Barátnőm Spanyolországban volt. Hazajö­vetele után felkeresett. Spnyolország nagyon szép-lelkendezett. De — itt elkomorult a hangja -, voltam bikavia­dalon is. Nem akartam elmenni, de tudod, a tár­saság... Más is történt azonban a bikaviadalon, ezt neked el kell mondanom. A bika több sebből vér vérzett már, tántorgott szegény, én a szemem előtt tartottam a kezem, csak néha néztem oda. Láttam a bika elestét. S akkor...mint egy film, képek jelentek meg előttem. Láttam a vagonokat, az Appelplatzot, hol az életünkért a végkimerü­lésig álltunk, szemétből ettünk és jégcsapból it­tunk, hogy az életünket meghosszabbítsuk, meg­mentsük. Láttam a krematórium iszonyatos füstjét. S én...ott, a bikaviadalon sírni kezdtem. Először halkan, az tán felzokogtam. Megszólalt valaki a társaságból: — Sajnálja a bikát ? Ne saj­nálja, ez a sorsuk. — Mit tudták ők, hogy bennem mi megy végbe. Sirattam a múltat, de sirattam a bikát is. Mondd, mit érezhetett ez a szerencsétlen állat? Komolyan hallgattam. Tudtam, hogy ba­rátnőmet meg kell nyugtatni. Hát, ha akarod tudni, mit érezhetett a bi­ka, elmondom. Figyelj: Elsősorban én úgy gon­dolom, hogy az állatoknak is van lelkűk, nem csak ösztöneik.Amikor a bika kiszaladt a porond­ra, azt gondolta magában: - Hát ezért kényez­tettek, ezért adtak mindenféle jó falatokat,hogy most ünnepeljenek. Hát itt vagyok, de mi ez ? Ki az az ember azzal a kendővel? Engem ne ingerel­jen, lehet, hogy csak játszani akar. Hát jó. Most megijesztem, feléje szaladok, hát elszaladt. Eny­­nyire fék pedig nem akarom bántani. De mi ez? Milyen mérgesen jön felém, miért haragszik rám? Jaj, az oldalam ! Valami megszúrt, vérzek, ez nem játék. Hát akkor mi? Megint feléje megyek,most már én is mérges vagyok. Valami megint szúr. Jaj, de fáj, már menekülnék, de utánam jön, szúr és szúr. Már nem bírom. Erősen vérzek, menni is alig tudok. Mit döf belém ? Dárdát, kardot ? Mi­lyen nehéz az oldalam, mindjárt elpusztulok. Emberek ! Segítsetek ! Ez meg akar engem ölni! Istenem ! (Mert hiszen Te teremtettél) mi zajlik itten? Miért ujjong a tömeg? Miért örülnek, hogy én rogyadozok, elpusztulok. Feldobják ka­lapjukat örömükben, ordítanak, milyen furcsák az emberek. Elhomályosuló szemével mégegyszer körülnézett és akkor ... meglátott Téged. Az uj­jongó tömegben EGY ember SÍRT, te sírtál. — Boldogan halok meg, mert EGY ember elsirat engem, Isten áldjon meg te jóságos ember.- Ez volt a szerencsétlen állat utolsó gondolata.- Komolyan mondod, hogy ezt gondolta a bika?- Hát persze. A legkomolyabban. Minden párviadalban van vesztes. Tisztelet és elismerés illeti a vesztest is, mert becsületesen harcolt az életéért.- Köszönöm - mondta, majd mosolyogva hozzátette: - Boldog vagyok, hogy sírtam. -Barátnőm elment. Az én telkembe azon­ban mély szomorúság költözött. Eszembe jutot­tak a gázkamrában elpusztult árva gyermekek, a piciny „vesztesek/, akiket becsaptak, mert elhi­tették velük, hogy fürödni mennek és kedvenc játékukat szorongatva, boldog visítozással rohan­tak a gázba... Vajon AZOK között, akik az ártat­lan gyermekeket utolsó útjukra kísérték, akik be­csapták őket, akik TUDTÁK, hogy mi vár rájuk, azok között volt-e valaki, akinek pokoli szívében egy cseppnyi szánalom ébredt? ! Volt valaki? ! Csak EGY ! Csak egyetlen egy ! Dr.Aryeh Kaddar, az IZRAELI SZEMLE szerkesztője, engedte át a fenti megható írást közlésre.______________ _______ Holocaust emlékkonferencia Jövőre, 1994 tavaszán lesz az 30. évfordulója annak, hogy a magyarországi zsidóságot gettókba zárták, deportálták, koncentrációs táborokba hurcolták, nagyobbrészt elpusztították. A Holocaust (Soáh) évfordulóján mind Magyarország, a mai magyar társadalom, mind az Izraelben és a világ más országaiban élő zsidóság megemlékezik a tragédiáról, a nemzet roppant veszteségéről, a népirtásról. Az 50. évforduló alkalmából a New York-1 Vároai Egyetem (City University of New York) keretében működő Rosenthal Institute for Holocaust Studies és a M. Tud. Akadémia JudaUztikai Kutatócsoport (Budapest) nagyszabású nemzetközi tudományos konferenciát szervez. Céljuk, hogy összegezzék az eddigi adatfeltáró munkák eredményeit, és nemzetközi együttműködésben, jeles tudósok részvételével megkíséreljék levonni a Holocaust eseményeiből és emlékéből adódó tanulságokat mind a tudományos történetírás, mind pedig a történeti gondolkodás számára. A konferencia védnökéül és díszelnökéül felkért állami méltóságok é$ közéleti kiválóságok közül a felkérést Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, Tom Lantos, az Egyésult Államok kongresszusának tagja és Elle Wiesel Nobel-díjas író fogadta el. Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke vállalta, hogy beszédet mond a konferencia megnyitó ülésén. A nemzetközi konferenciát Budapesten tartják, 1994. április 5 és 7 között. Az utolsó napon, árpilis 7-én, amely 1994-ben a Holocaust emléknapja (Jóm Ha-Sboah), a magyarországi zsidó közösséggel és az egyházakkal együtt kegyeletes megemlékező szertartásra kerül sor. A konferencián az eddigi meghívások és jelentkezések szerint Magyarországról, Izraelből, az Egyesült Államokból és Svájcból vesznek részt jeles történészek, tudományos kutatók. Az érdeklődők további felvilágosításért a szervezőkhöz fordulhatnak: Professor Randolph L. Braham, The Rosenthal Institute for Holocaust Studies, City University of New York, 33 West 42th Street, New York, NY 10036-8099 U.SA., és MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, V., Pesti Barnabás u. / Piarista köz 1, P.O-Box 107, H-l 364.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents