Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-03-20 / 3. szám

10 NEWYORKT FIGYELŐ 1992 március 20. KÖNYVESPOLC GALILI-GEMEINER ERVIN: ASKENÄZI ERVIN: WAGNER ÉS AZ ANTISZEMITIZMUS HATIKVA AUSCHWITZBAN JÁTSSZANAK-E WAGNERT IZRAELBEN ? címen az elmúlt napokban jelent meg Schnapp Lea írónő könyve, amely 150 ol­dalon keresztül boldogtalan nemzedéke, pontosabban a magyar zsidóság 48 évvel ezelőtti, soha be nem gyógyuló bánatát írja le. Kezdve szülővárosától,Kiskunfélegy­házától az Auschwitz-i rámpáig, illetőleg a két évvel ezelőtti auschwitzi zarándokútig az ÉLŐK MENETÉ-ben, ahová elvitte Jic­­chák fiát is, hogy ő majd saját gyerekeinek számolhasson be nagyanyjuk szenvedései­nek színhelyéről. Ötezer torokból - mely­ből háromezer izraeli ifjú volt - hangzott fel a Hatikva, a Remény Dala. A könyvben olvastuk a sok interjút, amelyeket a földi pokolból visszatértekkel készített a szerző, aki most hosszú évek ál­mát valósította meg a könyv kiadásával. Szülei, bátyja és kishúga, valamint nagyszü­lei is központi szerepet töltenek be amű­­ben. A túlélők jeruzsálemi kongresszusa, a Jad Vasém kegyeleti Emlékhatóság, a Bar lián Egyetem UZIÉL-emlékkertje,melyet Spiegel Ábrahám és Edith az Auschwitzban elégetett kisfiúk Uziél emlékére ültettek, a budapesti Jóm Haacmaut, Függetlenségi Napjárót se111 feledkezett meg. Látogatásait egykori szülővárosában, Félegyházán kezdte meg, ahová fiát.Jicchá­­kot, majd lányát, Dvórát is elvitte, hogy megtekintsék egyik dédanyjuk ottani sírját. Schnapp Lea megemlékezik egykori közép­iskolai osztálytársnőivel való találkozásáról, amikor is elmesélték egymásnak a földi po­kolbeli - természetesen negativ értelemben — élményeiket, kezdve az auschwitzi 8-as blokkban. Ezzel kapcsolatban szép szavak­kal és hálával emlékezik meg a jóságos Fel- Iáról, aki ennek a blokknak ALTESTE-je volt. Lea mindössze 15 éves volt, amikor a kakastollas csendőrök előbb a kecskeméti téglagyárba hajtották őketm ahol napokig a szabad ég alatt, a földön töltötték az éj­szakákat, beteg öregekkel és apró gyerme­kekkel együtt. Itt zsúfolták össze Kiskún­­félegyháza, Kecskemét, Csongrád és Kis­kőrös zsidó lakosságát. Az élniakarás győzött a fiatal leány­ban, aki - mint írja - soha nem lehetett 16 éves. Legyőzött minden nehézséget, hogy életben maradhasson. Most pedig gyerekei, unokái, nemkevésbé az utókor számára ve­tette papírra, amit átélt. Szeretné, ha a sza­bad Izraelben — lefordítva héberre — tanul­jon belőle az izraeli ifjúság, akinek Lea írja, hogy ÁM JISZRAÉL CHÁJ ! Izrael népe él! A szép kiadású könyvet szerkesztette és sajtó alá rendezte Egervári Vera, aki el­mondotta nekünk, hogy Schnapp Lea má­sodik könyve is már a nyomdában van. A könyv illusztrációit Kún Hédy festőmű­vésznő, míg a fényképeket Schnapp Lea és az Auschwitzban vele volt Jicchák fia készí­tette. A NAHARIYAI MAGYARUL BESZÉLŐK KLUBJA HÍREI Klubunk négy napos kirándulást szer­vezett EILAT-ra, amelyen résztvettek a meghívott testvérklubok egyes tagjai is.Ak­­kóról 9, Motzkinból 17,Herzliáról 4JPetach T3cvárói 22, Nahariyáról 33 személy alkot­ta a csoportot. Túravezető Péter Ferenc, szervező Csillag László volt. Február 16-án Bingo-tombola játék­kal szórakozott a tagság.A sorsolást Idelovi­­ci Emsi, Nagy Pál és Robitsek Ávrám vezet­ték le. A NEWYORKI FIGYELŐ szerkesz­tősége köszönettel igazolja az Izraeli Ma­gyarul Beszélők Klubjjja ÉRTESITŐ-jének kézhezvételét. Az értékes kiadvány a Klub 1991 április 1-december 31. időszakban ki­fejtett sikeres tevékenységéről számol be, testvérszervezetek írásait, tagok verseit és irodalmi részt, valamint keresztrejtvényt, ............... Február 25-én a Klub 19 tagjának születésnapját ünnepelte. A több, mint 70 személy jelenlétében lefolyt összejövetelt Horváth György (Akkó) módén zenével, szavalással, sikeresen szórakoztatta. Az ünnepeltek emlékiratot és virágcsokrot kaptak. Ők készítették a süteményeket, szolgáltatták az italt és látták el a vendég­látói teendőket. szórakoztató cikkeket közöl. A kiadvány­ból a nahariyai szervezet lelkesedése és kulturális örökségünk fenntartása iránti elkötelezettsége tükröződik. Gratulálunk a kiadvány szerkesztő­jének, Csillag László barátunknak és a klub valamennyi vezetőjének és tagjának kitűnő munkájukhoz. level a szerkesztőhöz Megkaptuk a NEWYORKI FIGYELŐ 1992 január 24-én megjelent számát. Mint min­dig, örömmel fogadtuk. A szavalóversenyről Alex Bondy barátunk beszámolóját, Levél a szerkesz­tőhöz című írásában foglalt értékelésével egyet­értek. Nagyon sajnálom azonban, hogy a mi sze­retett és nagyrabecsült Alex Bondy barátunk rossz véleményt nyilvánított - általánosítva - a hazánkban működő magyar-zsidó szervezetek munkájáról. Lehetjiogy akad egy két szervezet, ahol gyengébb a tevékenység, de nem ez jellemzi a szervezwtek többségét. Nahariyán kívül például Tel Aviv,Jeruzsálem,Kirjat Motzkin,Haifa, Akkó, Herzlia, Rechovot, Kármiel, Petach Tikva, Kfar Szábá és mi (Nazareth Iliit), széleskörű problémá­kat felölelő előadásokat tartunk, megünnepeljük nemzeti ünnepeinket. Tartunk Soá-ázkárát és színvonalas, kulturális, zenés előadásokat. Ön­kéntes gárdáink fáradságot nem kímélve, lelkesen mindent elkövetnek, hogy közönségük ( a Soá túlélői) otthont találjon és szórakozzék az ismert nyelven. Az önkéntes egyetlen jutalma az elisme­rés. Nekik hála és köszönet jár. GUTFREUND ÉVA, a nazareth-illiti HOH elnöke. (Munkatársunk hozzászólása a Wagner-vitához) Dániel Barenboim, a világhírű zsidó zongoraművész és karmester, Wagner-hang­­versenyt tűzött műsorára az izraeli Fil­harmonikusokkal - bérletszünetben. A ze­nekar tagjai, valamint az ország vezető ze­nekritikusai támogatták elhatározását. Ez­zel szemben a Jád Vásém-emlékbizottság, Menachem Begin volt miniszterelnök és el­sősorban a vészkorszak túlélői közül sokan ellenezték Wagner zenéjének előadását. Nem könnyű dolog annak eldöntése, hogy vájjon melyik félnek van igaza. Mert igaza van Barenboimnak, amikor kijelenti: — Nem értem a nagy felhajtást. Az egész ügy nem más, mint szabad véleménynyüvá­­nítás demokrata társadalomban. - Ugyan­akkor meg kell érteni az ellenzőket is,elvég­re Wagner a Nemzeti Szocializmus előfutár­­jának számított, elsősorban az 1850-ben kiadott A zsidóság és a zene — című lázító förmedvénye miatt. Wagner antiszemitizmusa tulajdon­képpen a Giacomo Meyerbeerrel szembeni vak gyűlöletéből eredt.Meyerbeer akkor, mint berlini főzeneigazgató Németország legnagyobb zenei tekintélyének számított. Wagner és Meyerbeer Párizsban találkozott és a 22 évvel idősebb Meyerbeer figyelmes lett az ifjú Wagnerre, felismerte kivételes tehetségét és mindenben támogatta. Az akkor még ismeretlen Wagner olyan hálás volt ezért az ismeretségért, illet­ve támogatásért, hogy hízelgése és alázatos­sága Meyerbeerrel szemben nem ismert ha­tárt. fgy 1841-ben köszönő levelet írt Me­­yerbeernek, amelyből csak egyetlen részt ragadok ki: —...örökké hálás és alázatos rabszolgája leszek...fogadjon el annak, uram és ígérem, hogy nem fog bennem csa­lódni. -Hogyan változhatott tehát ez az alá­zatos tisztelet gyűlöletté? Ezt - amint a későbbi korok antiszemitáinál — elsősorban a kenyéririgységben kell keresni. Amikor műveinek sikeres előadásai révén kezdték nevét megismerni, akkor nem tudta tovább Wagner elviselni, hogy míg a zsidó Meyer­beer Berlinben uralkodott az ország zenei élete felett, addig neki, a „fajnémetnek" működési területe a szászországi Drezdára és Lipcsére korlátozódott. Ezenkívül Wagner pálfordulását a korszellem is befolyásolta. Abban az idő­­ban a polgárság jó része meghasonlott ál­láspontot foglalt el. Miután támogatta az emancipációt, aminek természetes folya­mata lett a német zsidóság asszimilációs folyamata, az intellektuális népréteg ráéb­redt a gyökeres változásra, amit előidézett és teljesítményét minden eszközzel védeni igyekezett az idegen test behatolása ellen. Wagner ezt a két ellentétes eseményt lázító kiáltványaiban és antiszemita polémiáiban élezte ki.Gyalázkodó förmedvényeiben „tudományosan" igyekezett bizonyítani, hogy a zsidónak ahasvérusi természetéből folyólag semminemű tudományos vagy mű­vészeti tehetsége nem lehet. Különösen éle­sen kelt ki Meyerbeer, Mendelsohn és Hei­ne ellen, akiket egyszerűen kontároknak bélyegzett. Ezek után nem csoda, hogy hitlerék kisajátították maguknak Wagnert és hírhedt náci menye, Winfred vezetése alatt Bay­reuth két évtizeden keresztül a náci ideo­lógia fellegvára lett. Viszont Friedlind nevű lánya és Gottfried fia 1933-ban minden­nemű kapcsolatot megszüntetett anyjukkal és a családdal - anélkül azonban, hogy nagyapjuk zenéjével is szakítottak volna. S itt felmerül a kérdés, amit az izrae­lieknek kell eldönteni: elválasztható-e a művész alkotása személyi beállítottságától, avagy a kettő feloldhatatlanul öszze van kapcsolva ? Azt hiszem, ez elsősorban lel­kiismereti kérdés, amint minden egyén ma­ga hivatott megválaszolni. Hogy azonban mennyire nehéz ilyes­minek eldöntése, arra talán Herzl Tivadar esete a legjobb példa. A cionizmus megala­pítója, mint a bécsi Neue Freie Presse mun­katársa Párizsból tudósította a Dreyfuss­­ügyet. Izraeli biográfusa Ámosz Elon így számol be arról az időszakról: — Herzl, az antiszemita Wagner zenéjétől annyira el volt ragadtatva, hogy minden Wagner-elő­­adásra elment a párizsi operába. Különösen mély benyomást tett rá a Tannhäuser, ami­nek hatására elhatározta, hogy ,,a jövendő zsidó államban operaházat létesítenek majd amiben a világ legnagyobb szerzőinek mű­veit fogják parádés előadásokban bemutat­ni." Tehát, bár Herzl tisztában volt Wagner antiszemitizmusával, ez azonban nem volt ok arra, hogy a híres szerző műveit meg­vonja magától. A náci éra idején még a legnagyobb művészeket is kiközösítették, csak azért, mert zsidók voltak. Vájjon lehetséges-e ez szabad, minden cenzúrától mentes, demok­ratikus társadalomban ? Mert Wagner bi­­gottsága és antiszemitizmusa ma már a történelemé, viszont zenéje örökös és az egész világé, beleértve Izraelt. Magyar fogorvos DR. KAIRÓ ILDIKÓ a New York Egyetem Fogászati Karának v. tagja rendel Manhattan-ben 400 East 54th Street New York,N.Y. 10022 Oueens-ben 97-52 64th Avenue Forest Hüls,N.Y. 11374 Tel.:(718)275-7552 Tel.:(212)838-7807 Modern, teljes és jutányos kezelés

Next

/
Thumbnails
Contents