Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-03-20 / 3. szám
10 NEWYORKT FIGYELŐ 1992 március 20. KÖNYVESPOLC GALILI-GEMEINER ERVIN: ASKENÄZI ERVIN: WAGNER ÉS AZ ANTISZEMITIZMUS HATIKVA AUSCHWITZBAN JÁTSSZANAK-E WAGNERT IZRAELBEN ? címen az elmúlt napokban jelent meg Schnapp Lea írónő könyve, amely 150 oldalon keresztül boldogtalan nemzedéke, pontosabban a magyar zsidóság 48 évvel ezelőtti, soha be nem gyógyuló bánatát írja le. Kezdve szülővárosától,Kiskunfélegyházától az Auschwitz-i rámpáig, illetőleg a két évvel ezelőtti auschwitzi zarándokútig az ÉLŐK MENETÉ-ben, ahová elvitte Jicchák fiát is, hogy ő majd saját gyerekeinek számolhasson be nagyanyjuk szenvedéseinek színhelyéről. Ötezer torokból - melyből háromezer izraeli ifjú volt - hangzott fel a Hatikva, a Remény Dala. A könyvben olvastuk a sok interjút, amelyeket a földi pokolból visszatértekkel készített a szerző, aki most hosszú évek álmát valósította meg a könyv kiadásával. Szülei, bátyja és kishúga, valamint nagyszülei is központi szerepet töltenek be aműben. A túlélők jeruzsálemi kongresszusa, a Jad Vasém kegyeleti Emlékhatóság, a Bar lián Egyetem UZIÉL-emlékkertje,melyet Spiegel Ábrahám és Edith az Auschwitzban elégetett kisfiúk Uziél emlékére ültettek, a budapesti Jóm Haacmaut, Függetlenségi Napjárót se111 feledkezett meg. Látogatásait egykori szülővárosában, Félegyházán kezdte meg, ahová fiát.Jicchákot, majd lányát, Dvórát is elvitte, hogy megtekintsék egyik dédanyjuk ottani sírját. Schnapp Lea megemlékezik egykori középiskolai osztálytársnőivel való találkozásáról, amikor is elmesélték egymásnak a földi pokolbeli - természetesen negativ értelemben — élményeiket, kezdve az auschwitzi 8-as blokkban. Ezzel kapcsolatban szép szavakkal és hálával emlékezik meg a jóságos Fel- Iáról, aki ennek a blokknak ALTESTE-je volt. Lea mindössze 15 éves volt, amikor a kakastollas csendőrök előbb a kecskeméti téglagyárba hajtották őketm ahol napokig a szabad ég alatt, a földön töltötték az éjszakákat, beteg öregekkel és apró gyermekekkel együtt. Itt zsúfolták össze Kiskúnfélegyháza, Kecskemét, Csongrád és Kiskőrös zsidó lakosságát. Az élniakarás győzött a fiatal leányban, aki - mint írja - soha nem lehetett 16 éves. Legyőzött minden nehézséget, hogy életben maradhasson. Most pedig gyerekei, unokái, nemkevésbé az utókor számára vetette papírra, amit átélt. Szeretné, ha a szabad Izraelben — lefordítva héberre — tanuljon belőle az izraeli ifjúság, akinek Lea írja, hogy ÁM JISZRAÉL CHÁJ ! Izrael népe él! A szép kiadású könyvet szerkesztette és sajtó alá rendezte Egervári Vera, aki elmondotta nekünk, hogy Schnapp Lea második könyve is már a nyomdában van. A könyv illusztrációit Kún Hédy festőművésznő, míg a fényképeket Schnapp Lea és az Auschwitzban vele volt Jicchák fia készítette. A NAHARIYAI MAGYARUL BESZÉLŐK KLUBJA HÍREI Klubunk négy napos kirándulást szervezett EILAT-ra, amelyen résztvettek a meghívott testvérklubok egyes tagjai is.Akkóról 9, Motzkinból 17,Herzliáról 4JPetach T3cvárói 22, Nahariyáról 33 személy alkotta a csoportot. Túravezető Péter Ferenc, szervező Csillag László volt. Február 16-án Bingo-tombola játékkal szórakozott a tagság.A sorsolást Idelovici Emsi, Nagy Pál és Robitsek Ávrám vezették le. A NEWYORKI FIGYELŐ szerkesztősége köszönettel igazolja az Izraeli Magyarul Beszélők Klubjjja ÉRTESITŐ-jének kézhezvételét. Az értékes kiadvány a Klub 1991 április 1-december 31. időszakban kifejtett sikeres tevékenységéről számol be, testvérszervezetek írásait, tagok verseit és irodalmi részt, valamint keresztrejtvényt, ............... Február 25-én a Klub 19 tagjának születésnapját ünnepelte. A több, mint 70 személy jelenlétében lefolyt összejövetelt Horváth György (Akkó) módén zenével, szavalással, sikeresen szórakoztatta. Az ünnepeltek emlékiratot és virágcsokrot kaptak. Ők készítették a süteményeket, szolgáltatták az italt és látták el a vendéglátói teendőket. szórakoztató cikkeket közöl. A kiadványból a nahariyai szervezet lelkesedése és kulturális örökségünk fenntartása iránti elkötelezettsége tükröződik. Gratulálunk a kiadvány szerkesztőjének, Csillag László barátunknak és a klub valamennyi vezetőjének és tagjának kitűnő munkájukhoz. level a szerkesztőhöz Megkaptuk a NEWYORKI FIGYELŐ 1992 január 24-én megjelent számát. Mint mindig, örömmel fogadtuk. A szavalóversenyről Alex Bondy barátunk beszámolóját, Levél a szerkesztőhöz című írásában foglalt értékelésével egyetértek. Nagyon sajnálom azonban, hogy a mi szeretett és nagyrabecsült Alex Bondy barátunk rossz véleményt nyilvánított - általánosítva - a hazánkban működő magyar-zsidó szervezetek munkájáról. Lehetjiogy akad egy két szervezet, ahol gyengébb a tevékenység, de nem ez jellemzi a szervezwtek többségét. Nahariyán kívül például Tel Aviv,Jeruzsálem,Kirjat Motzkin,Haifa, Akkó, Herzlia, Rechovot, Kármiel, Petach Tikva, Kfar Szábá és mi (Nazareth Iliit), széleskörű problémákat felölelő előadásokat tartunk, megünnepeljük nemzeti ünnepeinket. Tartunk Soá-ázkárát és színvonalas, kulturális, zenés előadásokat. Önkéntes gárdáink fáradságot nem kímélve, lelkesen mindent elkövetnek, hogy közönségük ( a Soá túlélői) otthont találjon és szórakozzék az ismert nyelven. Az önkéntes egyetlen jutalma az elismerés. Nekik hála és köszönet jár. GUTFREUND ÉVA, a nazareth-illiti HOH elnöke. (Munkatársunk hozzászólása a Wagner-vitához) Dániel Barenboim, a világhírű zsidó zongoraművész és karmester, Wagner-hangversenyt tűzött műsorára az izraeli Filharmonikusokkal - bérletszünetben. A zenekar tagjai, valamint az ország vezető zenekritikusai támogatták elhatározását. Ezzel szemben a Jád Vásém-emlékbizottság, Menachem Begin volt miniszterelnök és elsősorban a vészkorszak túlélői közül sokan ellenezték Wagner zenéjének előadását. Nem könnyű dolog annak eldöntése, hogy vájjon melyik félnek van igaza. Mert igaza van Barenboimnak, amikor kijelenti: — Nem értem a nagy felhajtást. Az egész ügy nem más, mint szabad véleménynyüvánítás demokrata társadalomban. - Ugyanakkor meg kell érteni az ellenzőket is,elvégre Wagner a Nemzeti Szocializmus előfutárjának számított, elsősorban az 1850-ben kiadott A zsidóság és a zene — című lázító förmedvénye miatt. Wagner antiszemitizmusa tulajdonképpen a Giacomo Meyerbeerrel szembeni vak gyűlöletéből eredt.Meyerbeer akkor, mint berlini főzeneigazgató Németország legnagyobb zenei tekintélyének számított. Wagner és Meyerbeer Párizsban találkozott és a 22 évvel idősebb Meyerbeer figyelmes lett az ifjú Wagnerre, felismerte kivételes tehetségét és mindenben támogatta. Az akkor még ismeretlen Wagner olyan hálás volt ezért az ismeretségért, illetve támogatásért, hogy hízelgése és alázatossága Meyerbeerrel szemben nem ismert határt. fgy 1841-ben köszönő levelet írt Meyerbeernek, amelyből csak egyetlen részt ragadok ki: —...örökké hálás és alázatos rabszolgája leszek...fogadjon el annak, uram és ígérem, hogy nem fog bennem csalódni. -Hogyan változhatott tehát ez az alázatos tisztelet gyűlöletté? Ezt - amint a későbbi korok antiszemitáinál — elsősorban a kenyéririgységben kell keresni. Amikor műveinek sikeres előadásai révén kezdték nevét megismerni, akkor nem tudta tovább Wagner elviselni, hogy míg a zsidó Meyerbeer Berlinben uralkodott az ország zenei élete felett, addig neki, a „fajnémetnek" működési területe a szászországi Drezdára és Lipcsére korlátozódott. Ezenkívül Wagner pálfordulását a korszellem is befolyásolta. Abban az időban a polgárság jó része meghasonlott álláspontot foglalt el. Miután támogatta az emancipációt, aminek természetes folyamata lett a német zsidóság asszimilációs folyamata, az intellektuális népréteg ráébredt a gyökeres változásra, amit előidézett és teljesítményét minden eszközzel védeni igyekezett az idegen test behatolása ellen. Wagner ezt a két ellentétes eseményt lázító kiáltványaiban és antiszemita polémiáiban élezte ki.Gyalázkodó förmedvényeiben „tudományosan" igyekezett bizonyítani, hogy a zsidónak ahasvérusi természetéből folyólag semminemű tudományos vagy művészeti tehetsége nem lehet. Különösen élesen kelt ki Meyerbeer, Mendelsohn és Heine ellen, akiket egyszerűen kontároknak bélyegzett. Ezek után nem csoda, hogy hitlerék kisajátították maguknak Wagnert és hírhedt náci menye, Winfred vezetése alatt Bayreuth két évtizeden keresztül a náci ideológia fellegvára lett. Viszont Friedlind nevű lánya és Gottfried fia 1933-ban mindennemű kapcsolatot megszüntetett anyjukkal és a családdal - anélkül azonban, hogy nagyapjuk zenéjével is szakítottak volna. S itt felmerül a kérdés, amit az izraelieknek kell eldönteni: elválasztható-e a művész alkotása személyi beállítottságától, avagy a kettő feloldhatatlanul öszze van kapcsolva ? Azt hiszem, ez elsősorban lelkiismereti kérdés, amint minden egyén maga hivatott megválaszolni. Hogy azonban mennyire nehéz ilyesminek eldöntése, arra talán Herzl Tivadar esete a legjobb példa. A cionizmus megalapítója, mint a bécsi Neue Freie Presse munkatársa Párizsból tudósította a Dreyfussügyet. Izraeli biográfusa Ámosz Elon így számol be arról az időszakról: — Herzl, az antiszemita Wagner zenéjétől annyira el volt ragadtatva, hogy minden Wagner-előadásra elment a párizsi operába. Különösen mély benyomást tett rá a Tannhäuser, aminek hatására elhatározta, hogy ,,a jövendő zsidó államban operaházat létesítenek majd amiben a világ legnagyobb szerzőinek műveit fogják parádés előadásokban bemutatni." Tehát, bár Herzl tisztában volt Wagner antiszemitizmusával, ez azonban nem volt ok arra, hogy a híres szerző műveit megvonja magától. A náci éra idején még a legnagyobb művészeket is kiközösítették, csak azért, mert zsidók voltak. Vájjon lehetséges-e ez szabad, minden cenzúrától mentes, demokratikus társadalomban ? Mert Wagner bigottsága és antiszemitizmusa ma már a történelemé, viszont zenéje örökös és az egész világé, beleértve Izraelt. Magyar fogorvos DR. KAIRÓ ILDIKÓ a New York Egyetem Fogászati Karának v. tagja rendel Manhattan-ben 400 East 54th Street New York,N.Y. 10022 Oueens-ben 97-52 64th Avenue Forest Hüls,N.Y. 11374 Tel.:(718)275-7552 Tel.:(212)838-7807 Modern, teljes és jutányos kezelés
