Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-08-26 / 8. szám

10 NEW YORK I FIGYELŐ 1992 augusztus 26. Prof.Dr. SÁRVÁRI ÁGNES: NYOMONKÖVETHETÖ-E A HORTHY-SZÁLASI REZSIM IDEJÉN ELRABLÓIT ZSIDÓ VAGYONOK SORSA? A SZERKESZTŐ HOZZÁSZÓLÁSA A 3.OLDALON KÖZÖLT CIKKHEZ A magyar vészkorszak illusztris tudo­mányos kutatójának eredeti tanulmányát nagy örömmel közöljük és annak szerkesz­tőségünkhöz való juttatásáért köszönetét mondunk. A cikk jelentős felvilágosításokkal szolgál a magyar zsidóktól elrabolt értéke­ket illetően és az abban foglalt tények ed­dig kevéssé használt, de döntő fontosságú érvekként használhatók a magyar zsidóság méltányos kártérítést igénylő harcában. Valójában az új kárpótlási törvényeket újra kell értékelni és a kártalanítás mértékét az állam teherbíró képességével arányba kell állítani. A cikk egymagában megdönti azt az irányvonalat, amely a kártalanítási törvé­nyekben jelentkezik és amely a zsidóknak juttatandó kártalanítás témáját egy kalap alá veszi egyéb csoportok - bár kétségkívül jogos és méltányos — igényeivel. A kiváló szerző kritikai megállapítá­saihoz, amelyek különböző egyének és szervezetek egymásközti harcaira vonatko­zik, az országtól való távollétünk folytán, nem tudunk hozzászólni. Azt azonban le­szögezhetjük, hogy a magyar zsidóságnek erkölcsi és anyagi elégtétel szolgáltatása olyan elsőrendű fontosságú probléma, amely a jóakaratú emberek összefogását te­szi szükségessé és kicsinyes nézetkülönbsé­gek félretétele a cél elérése érdekében elma­radhatatlan szükségszerűség. A szerkesztő. MÉG NÉHÁNY SZÓ AZ EMBERRŐL ÉS A PÁVIÁNRÓL A NEWYORKI FIGYELŐ legutóbbi számában a szerkesztői vezércikk azt a fo­nák helyzetet elemezte,hogy az állatvédők felhördültek: miért oltja ki az orvostudo­mány páviánok életét emberi életek meg­mentésére. A cikkben tanács is olvasható arra vonatkozólag, mi mindenre lehetne azt az energiát befektetni, amit az állatvédők a páviánok védelmében tesznek. Egy másik, közel ötven évvel ezelőtti állatvédelmi akció ötlik fel: 1943-ben óriási méretű kampány indult meg a háborús Eu­rópa kivert, országutakon kóborló kutyái­nak Amerikába szállítása és adoptálása ér­dekében. Az újságok is szíves segítséget nyújtottak a nemes cél végrehajtásához ak­kor, amikor a koncentrációs táborok léte­zésére nem-igen fecséreltek nyomdafesté­ket. Az ott sínylődő emberek megmentésé­ről legfeljebb zárt ajtók mögött folytak em­lítésre nem méltó tárgyalások. Jóllehet magam is állatbarát vagyok, mégis hadd tegyek fel egy költői kérdést: Milyen jövőben bízhat az emberiség akkor, amikor az értékítélet odáig torzult, hogy a pávián élete magasabb értékrendet foglal el, mint az emberé és a szerencsétlen kutyák megmentése jobban izgatja a közvéle­ményt, mint a halálgyárba futószallagon ér­kező zsidóké ? Az értékrend ilyetén felülvizsgálata után pedig, teljes nyugalommal maradhat pénz és energia a választási kampányra,hi­szen véleményem szerint - egyiknek nincs köze a másikhoz. Hacsak nem annyiban, hogy előbbi alapfeltétele egy felelősségtel­jes, demokratikus választás keresztülvite­lének. Addig, amíg ez nem valósul meg, szá­munkra csak egy marad hátra: az aggoda­lom. GERÉB LÁSZLÓ Kultúrált, jólelkű, jómegjelenésű hölgy keres hasonló adottságok­kal rendelkező férfit, házasság céljából, N.J.-ben vagy N.Y.-ban, 75-80 éves korig. Ha beteg lenne, a legnagyobb önfeláldozással ápolnám. Levelet kérek PARK AVE jeligére a kiadóba. Sémita „Ázsiaiak” karavánja Ábraliám Idejéből, útban Egyiptom felé. Egyiptomi freskó, Béni Ilassánból. (A kiváló izraeli magyar-zsidó archeologusnő tanulmányát, a szerző engedélyével, az Új Keletből vettük át.) KANAÄNIIA VENDÉGMUNKÁSOK 0 EGYIPTOMI BÁNYÁBAN Irta: KERTÉSZ TRUDE Ä Színűi félsziget északi ré­szén,'nem kevesebb, mint 3500 évre visszatekintő ősrégi • egyip­tomi templom maradványai lát-. hatók. Neve. Szerabit cl. Kha­­ilem. Bányászok mutatlak be itt, áldozatot a 12— 19-ik dinasztia fáraóinak: és' Hathor egyiptomi istennőnek,-': azok- a; •bányászók', akik -a iközclben , levő »sziklákból .vájták!ki a-vidék hires türkizét.. A •''múlt század vegén','-»Petrie angol régész itt végzett1' tásatá­sairól .számol - be.'. Azóta á temp­lom még meglévő, maradványai is . jóformán clporladtak,'-a-'-fel­­iratokkal . díszítettemlékkövek összedőltek;: Antikor > Színá j'i még az' I izrácliek kezén volt; a»1 Tel- Avivi Egyetem Régészeti , Osz­tálya az időközben megboldo gitít Civeqn professzor vezetésé­vel, a. templomot - tatarozta, • a- ro­­mókát; ismét 'felállította, es így-a gyakori látogatóknak válóban volt mit nézniők. A munkálatok során, kiszáradt vízmosásban, mintegy ezer fa­jansz cserépre -.bukkantakezeket a múlt századbeli. kutató érték­telennek nyilvánított és élcípbá­­tott. Egész az utóbb évekig.'. a cserepeket az egyetem raktárá­ban őrizték, majd mióta Sz.iiiáj ismét .egyiptomi kézen van, kö­zös megegyezéssel mindent, amit ezen a területen kutató munka nyomán találták, vissza, fogják szolgáltatni. Egyiptomnak. Givcón professzor; hágyáfekái. kában csak, áz utóbbi. időben\ta­lálták meg a fel jegyzéseket,' árne­­lyék ezzel a lelettel foglalkoz­nak. Feldolgozásuk után igen érdekes konklúzióra jutottunk. _ A fájánsz, ónmázas cserép, F.icnza olasz, városból kapta, a nevet. • Ó-egyiptomi nevét: 'ricrh ismerjük. . Ezek márá-5000. eve ismerték a technikáját; vázá­kat, karcsattokat,' csörgőket, gyöngyöket. készítettek • belőle. Divat volt az. amulett ebből az anyagból. Fényes, szincs mázzal vonták be a caolin (fehér, kőzet. masszái­ból készítettek tárgyakat és erre mintákat festettek. A .'tárgyaknak természetesen • áldozati - jellegük volt. ' Darabokra törve helyeztek cl őket, ó-egyiptomi , szokás sze­rint, hogy ne használhassák fel, ezeket; újra. - A tárgyak törésének ceremóniáját1 falfestmények -áb­rázolják. A fájánsz- darabokat Hathor is­tennőnek ; „védőszentjüknek”:- de­dikálták a; bányászok. Hozzá fo­hászkodtak, hogy. munkájuk , si­keres Jegyen, hogy szép , türkizre leljenek és hogy • épségben, tér je­liek vissza , távoli hazájukba, . A katalogizált cserepeken-tür­kiz alapon fekete.! minták . van­nak;. A fájánsz massza szinc ál­talában fehér, de; nagyom,.sok­nak barnás szinii, amilyen a Ne­­gev-i sziklák alapanyagára: vall. E 'cserepeknek a mintái általá­ban , geometriai motívumokból állnak, . pontosan a Timna-i ba­nyában talált nűdianita kerámi­ával azonosak. Á Timna-i bá­nyák az Arává völgyében vau­­mik, ott ;tz. ó-egyiptomiak rezet bányásztak.' ' jzrácl népének Egyiptomból való kivonulása idején, Kánaán­ban sok: népcsoport lakott. A Biblia több-helyen említi-a mir diaiiitákát ■'(Mózes apósa is: mí­­<lianita volt). Voltak“ még1 ara­­meusok,- cdohúták,- moabiták és mások. • ; =.Az' egyiptomiak a kanaanitá­­kat „Ázsiai” vagy „Rctenu”-iiek •nevezték; Gyakori ;vólt az. „Amu- 1 ru”,cs. a „Habira” (Héber) el­nevezés. , j-vEzeK1 áz „Ázsiaiak"' eljöttek Kánaánból, . Észak . Színá jba, csatlakoztak ‘hz ott lévő -bányász .csoporthoz, és magukkal hoztak midianita jellegű áldozati ede­nvcike.f. . Meggyőző bizonyíték a Szera­­bit-i templom emlékkő felirata és, illusztrálása. Többek .között szamár .háton .érkezik egy-, em­ber, (kőbe vésett jelenet), fel­irata, a következő: „Khcbedcin’’ (áz illető neyé) a Retenuból (Kánaánból) való herceg test­vére”.. Egy másik. kőbe faragóit ábrázolás: „Az Ázsiai „Rua” (a neve) áldoz az.istennőnek”. Egy 'emlékkő az Ázsiai; ,j,lyfFV rol .beszél, aki á félirat. szerint „tolmács”. Szükség'volt tehát tolmácsokra is,., akik ismerték áz egyiptomi nyelvet' cs akik az él­­munkások parancsait kánáánitá nyelvre fordították. .1- Tudvalevő, hogy abban az időben Izrael íiai .Gpshcn . föld­jói élték5 (És7Íáfc: Egyiptom kelé^ ti részen), és valószínűleg építke­zés és bányamunkálatokkal ■ fog­lalkoztak'.’. Egy Béni Hassán-i sir­­ból ‘(Egyiptomból) <■ származó freskó mutatja a Kánaánba sé­mita törzsek Egyiptomba jövete­lét, Abraham ősatya idejében.-' Az .áldozati - fájánsz edények zöme. egyiptomi lóttisz virág mo­­tivummal. van diszitve. Alapa­nyaga fehér kaolin, ami Észak- Egyiptom' fehér sizikláiból szár­mazhat'. Vannak stilizáló Tniritáju Gok rög cserepek is, Mikénc-i és - a szigetvilág;lakóinak Ismert motí­vumai. Ez arra vall,'.hogy több nemzeti csoport (- bányászott egyiptomi - felügyelet alatt a vi­déken. E munkálatok dátumát (1000-—1200 i.c.) megtudjuk Iá hyeroglifákkal ékes ; cserepek­ről.- így pld. „Hatchepszutv ki­rálynő”, ,,II-ik Rámscs és :Mcr­­neptah” ,felirataiból; ' V Hogy miképpen tudunk 3500 cv,- távlatából, értékes adatokat szerezni múltúnkról, azt ezek a kis cserepek bizonyítják a leg­­jóbban.

Next

/
Thumbnails
Contents