Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-08-26 / 8. szám

1992 augustus 26. NEWYORKI FIGYELŐ 11 tárcái EFRAIM ISRAEL: Mai számunkban megkezdjük új izraeli munkatársunk novellájának folyta­tólagos közlését. Bizonyosak vagyunk ben­­ne.hogy olvasóink élvezettel fogják olvasni. Copyright by Efraim Israel AKT, PAPPAL ÉS PAJESSZAL A címben szereplő aktot Szíjjártó János rendelte meg Halmos Endre Kmetty utcai képkereskedőtől. Ez azért érdekes, mert a képnek nem csak a hollétét tedte homály, hanem a puszta létét is, tudniillik, hogy lett-e egyáltalán valaha is festve ilyen kép: de Halmos elfogadott furcsa megren­deléseket, összeköttetései és ügynökei se­gítségével kinyomozta a kép hollétét, ha adták, megvette, s a boldog megrendelő mehetett Pestre a legelső gyorsvonattal; át­venni a kincset. Az, hogy Szíjjártó János rendelte meg, azért érdekes, mert nem gazdag hódmezővásárhelyi művészetrajon­gó fogorvos volt, hanem egyszerű plébános Huszton. Ő volna hát a pap. Legitten szó lesz a pajeszről is. Nem igazán egyszerű plébános. Fes­tőnek készült. Prágában tanult Fillánál, Zr­­zavtfnál és hasonló nagyságoknál. Nagyon tehetségesnek tartották, de ez őt nem té­vesztette meg, illetve nem volt elég neki. Nem sikerült eltalálnia azt a kiterjedés nél­küli pontot, amely egyenlő távolságra van az esztétikai közhely és az élő forma elér­hetetlen ideálja között.vagy valami ilyesmi. Otthagyta Fiiiát, Zrzav^t, Prágát, beiratko­zott a teológiára, felszentelték és Huszton lett plébános. Úgy látszik, új életpályáján sem találta meg egészen, amit keresett.mert szentkép- és freskórestaurációkat is vállalt, s minden pénzét képekre költötte. Bizo­nyos fajta festők fiatalkori képeire, vázlata­ira, félbehagyott vásznaira vadászott, olya­nokéra, akik később nevet szereztek ma­guknak, midőn átvedlettek önmaguk epi­­gonjává. A megalkuvás előtti utolsó pillanat érdekelte. Állandó pénzzavarral küzdött, adósságaiból nem tudott kilábalni.hamaro­­san elkerülhetetlen lett volna,hogy eladjon néhány képet. Hogy festésre vetemedjék, az nem jött számításba.Végül is a háború sza­badította meg hitelezőinek nagy részétől, a szovjet rendszer által a képzőművészetnek s vele együtt a műkereskedelemnek adott ke­gyelemdöfés pedig az újabb eladósodástól. De most több ideje volt,hogy elmélyedjen szeretett remekműkezdeményeiben.mert plébánosi hivatala nem szűnt meg ugyan.de lelkészi tennivalói a minimumra csökken­tek. Templomát átadták az Orthodox Egy­háznak, hívei közül is sokan elhagyták.Ide­je nagy részét a festmények, rajzok előtt töltötte. Tanulmánytöredékeket írt róluk, dossziékban gyűjtötte őket. Minden kép­nek megvolt a maga dossziéja, rajta a mű­vész nevével és a kép címével. Gyűjteményében szerepelt egy Roha­nó nevű cseh festő három vöröskréta-rajza, három akt-kép. A képek esztétikai és tech­nikai elemzéséből a saját maga számára is meglepő módon az derült ki, hogy mind a három kép egy temperafestmény létezésére utal. Az aktnak, temperában,léteznie kel­lett. A festő özvegye vezette műjegyzékben nem szerepelt, a prágai, brünni művészet­­történészek és képkereskedők nem tudtak róla, de Halmossal még így is lehetett be­szélni a dologról. Odautazott a krétarajzok­kal, megmutatta tanulmányait, sikerült meggyőznie Halmost és felcsigáznia detek­­tlv-szenvedélyét. Ez a háború elején volt, aztán évekig nem lehetett tudni, történik-e valami. Halmos üzletét nyilván államosí­tották, illegálisan alighanem folytatja a képkereskedést.szerény méretekben persze. Josef fiamnak. A történet úgy kezdődik, hogy a huszti paphoz kora reggel beállított egy orosz katonatiszt. Budapestről utazott Rovnóba, megszakította útját Huszton. Halmos Endrétől hozott üzenetet. Szíjjártó gyorsan betessékelted izto­­san ott van a kép a katonai láda alján. A ka­tona a köpenyével meg a szíjával körülmé­­nyeskedett. Eszébe jutott, hogy bizonyára nem reggelizett még: asztalhoz invitálta. — Köszönöm, hoztam magammal. Végre kinyitotta a ládáját és kivett belőle egy bicskát, egy darab körberágott kenyeret meg egy leragasztott papírcsoma­got. Füstölt marhanyelv volt benne. Ruhák, cipők.törülközők foglalták el a láda kiseb­bik felét meg néhány könyv, nagyobbik felét hasonló zsírpapírcsomagok. — Csak kóser ételt eszem, kivéve, ha nem jutok hozzá. A bőröndöm tele van kó­ser füstölthússal. Budapesten vettem a kó­ser mészárszékben. Nem csak magamnak viszem, egy csomó pénzért el lehet adni. Itt nem kapni kóser ételt. Meg akarja kóstol­ni ? Tessék. Kóser. Egy kicsit Szíjjártó felé lökdöste, de nem nagyon. Szíjjártó igyekezett nem ész­revenni, ha zsidók kellemetlenül viselked­tek, de most nem volt gusztusa a húshoz. A gyűrött papír nem zavarta volna, de az ötször elismételt „kóser" szó elvette az étvágyát. — Köszönöm, felesleges, én meg­eszem a másmilyet is. — Biztosan szabadságra megy, néhány hét múlva megint itt lesz, addig össze kell szedni Halmosnak a pénzt, aranyat venni rajta. Úgy látszik, ezeket nem kutatják át, magasrangúnak látszik. De azért mégis füs­tölt hús alá dugta a képet. Megvesztegetés­nek is jó. — Megeszi, ha van. — Mit üzen a Halmos...Endre ? -— Azt üzeni, hogy a kép Lanenter Benjáminnál van Nagyszőllősön. — Szíjjártó elcsodálkozott. Lanenter fekete ruhás, nagyszakállú zsidó volt. Való­ban képkereskedéssel foglalkozott a csehek alatt, egyszer fel is kereste, egy kis holland kikötői tájképet ajánlott megvételre. Mit jelent az, hogy a kép Lanenternél van ? La­nenter a háború után folytatta a képkeres­kedést. Kiment a konyhába, hogy amíg el­mos néhány evőeszközt, kielemezhesse a helyzetet. Semmi érzékem a konspiráció­hoz, márpedig ez manapság sajnos elkerül­hetetlen. Lehet, hogy Halmos is zsidó.Bár igazuk lenne a náciknak azzal a világot be­hálózó zsidó konspirációval, csak konspi­­ráljanak a műgyűjtők örömére. Feltéve, hogy Halmos zsidó. Lanenter alkalmilag ügynöki szolgálatokat tesz Halmosnak: Hal­mos megtudta, hogy a kép a Szovjetunió­ban van, érte küldte Lanentert.és most egyenesen hozta össze a vevővel,mivel Pest­re egyikük sem utazhatik. De mi a csudával ügynökösködik ? A csehek, lengyelek, ma­gyarok magukkal vittek minden olyasmit, ami Halmost érdekelheti, orosz kapcsolatai meg nem voltak. Ha pedig Lanenter nem az ügynökeikkor mindjárt engem is küldhe­tett volna a képért.megüzenve ezzel a tiszt­tel, hány gramm aranyat küldjék érte.Nem, nem lehet ügynök.Ő maga az eladó.Nyilván nincs is tisztában a kép valódi értékével. A különbözetet kell elküldeném Halmosnak. Én tisztában vagyok a kép valódi értékével, de azt nem tudom,hogy a mai viszonyok között ez hány forintot,rubelt,fontot jelent. Fel sem fogta mindjárt, milyen rend­kívüli esemény van töténőben. Az öröm és az izgatott várakozás csak lassan hatolt be tagjaiba. Azon, hogy a kép valóban létezik, nem csodálkozott nagyon, abban mindig is bizonyos volt. A képet látta maga előtt. A kép mindig is volt. Az asztalra tett két terítéket, kenye­ret, sót, hagymát és egy lapos üveget szilva­pálinkával. — Én majd megeszem ebből a papír­ból. — — A hadseregben milyen edényből eszik ? -— Ott ezt nem lehet megtartani, de azért húst nem eszem, csak nagy hidegben, ha nem kapunk vodkát. — — Pálinkát iszik ? — — Az nem annyira kényes dolog, de van, aki azt sem issza meg. Az egyik embe­rem, egy rabbi, az csak nyers zöldséget evett, meg nyers, sózott halat, ha kaptunk.­Befejezte az evést, konyharuhába csavarta a bicskáját, ivott egy kis pálinkát, és körülnézett. — Nálunk is voltak otthon képek a falon. Az egyik hasonlított arra ott, arra az erdőre, csak a miénk olyan goblejn volt. Fonalakból volt szőve. Nem, a fonalakból, az a másik volt, egy tvilemet rakó fiú az apjával. Kicsi koromban nem szerettem, mert az mondogatták a szüleim, hogy ha nagy leszel, te is olyan leszel, mint az a fiú ott, te is fel fogod szépen rakni minden reg­gel az imaszíjakat a karodra meg a homlo­kodra, én meg nem akartam olyan lenni, mint az a fiú a képen, mert olyan volt az arca, mintha oldalról behorpasztották vol­na a fejét. Attól féltem, hogy ha légolni fo­gom a tvilemet, nekem is olyan félrepofo­zott arcom lesz. Mégis elővettem az apámét és feltekertem a karomra, a fejre valót per­sze fogni kellett, hogy le ne essen. Elmond­tam hozzá az imakönyvből mindent,amit kell, közben folyton néztem magam a tü­körben, hogy mindjárt levehessem, ha kezd behorpadni a fejem.Azt hittemjutalmul fel­ültet a lóra a fuvaros vagy szombaton na­gyobb alma jut nekem, mint a húgomnak, hiszen én buzgóságból teszem fel az ima­szíjakat, nagyapa meg apám meg csak mu­szájból, még Menachem bátyám is, igaz, hogy ő is gyerek még, de már tizenöt éves. Menachem meglátott, kifaggatott és azt mondta: Buta vagy, gódalj mecüve vöajsze mi seénaj mecüve vöajsze. Nem értettem, miért mondja, hiszen ez psite, mindenki látja, hogy nagyapa, apám meg ő nagyobb, mint én ! — (Folytatása következik) Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár dgát csekkben mellékelem T-----\ kézen számlázni Néw-----------------------------------HUNGÁRIA RADIO N.Y. WNWK FM 105.9 Levdeztsi dm: 245 E. 80th St. NYC 10021 Telefon: »12/570-6441 mikrofonnáI: APATINI GYULA Hírek - magyar zene - hazai sport politika - NY magyar gazdasági élete Magyar segítsd, a magyart Program vezető: Apatini Gyula Munkatársak: Medey István v. orsz. gyűl. képv. Hámos László H.H.R.F. elnök 2-34g vasárnap a*te7-ő-lg Or. Elisabeth Gömöri BELGYÓGYÁSZ, SZÍVSPECIALISTA Affiliated with Beth Israel Medical Center Clinical Instructor at Mount Sinai School of Medicine SZÍVINFARKTUS megelozes Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok GRAMERCY HOUSE 235 East 22nd Street New York, N.Y. 10010 (212) 779-1430

Next

/
Thumbnails
Contents