Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-06-01 / 5. szám
1992 június 1. NEWYORKI FIGYELŐ 7 AZ OLVASÓ ÍRÁSA | VÁLASZ EGY LEVÉLRE Körülbelül két és fél éve dolgozom a Hitachdut Oléj Hungária országos központjában, eleinte, mint önkéntes, később,mint a HOH országos központ főtitkára. Ez alatt az idő alatt körülbelül 1500 új bevándorló (Magyarországról, Csehszlovákiából, Jugoszláviából. Erdélyből és Kárpátaljáról) kereste fel a HOH országos központ telavivi irodáját, ahol jól megszervezett, fáradtságot nem ismerő, odaadó önkéntes gárda közös erőfeszítéssel próbálja megkönnyíteni az új olék beilleszkedését a számukra új társadalomba. Szervezetünk erejéhez és lehetőségeihez mérten, minden téren segítségére van az új oléknak. Megpróbálja kivédeni az első napok sokkhatásait, az egyik hivatalból a másikba való céltalan szaladgálást, a nyelv nem ismeréséből fakadó nehézségeket. A következőkben segítünk az első lakás berendezésében — bútorokat, fűtőtesteket, szőnyegeket, konyhafelszerelést, stb. szállítunk. Díjmentesen lefordítjuk és hitelesítjük igazolványaikat. Tanácsokkal látjuk el az új olékat a lakásprobléma, valamint a kibucokban vagy a városban való elhelyezkedés kérdésében, munkát próbálunk szerezni számukra. Foglalkozunk a gyermekek beilleszkedésével az izraeli oktató rendszerbe, az egyedülállók, valamint az idősek gondjainak enyhítésével. Szemináriumokat szervezünk a felnőtteknek és az ifjúságnak, együtt ünnepeljük a Chanukát,Purimot,stb. országos kirándulásokat szervezünk. Mindezekkel és még sok egyéb, olékkal kapcsolatos problémával foglalkozik csöndben, talán túlságosan nagy csöndben. a nyilvánosságot elkerülve egy kis csoport önkéntes, akikről azt írta Alex Bondy úr a Figyelő január 24-i olvasó-levelében, hogy „teljes szürkeségbe merültek", hogy „egyedül römi-kanaszta-sakkpartira redukálódtak és semmilyen kultúrigénnyel nem dicsekedhetnek." Sajnálom, hogy ebben a vonatkozásban találkoztam Alex Bondy úr nevével, s nem valamilyen önkéntes munkával kapcsolatban a HOH keretén belül, mint ahogy mások nevével. Félreértések elkerülése végett, mi is csatlakozunk méltató, dicsérő soraihoz a nahariyai országos szavalóverseny megrendezésével kapcsolatban, továbbá Csillag László és Péter Ferenc érdemeinek elismeréséhez a verseny megrendezésében és lebonyolításában. Mindezt én magam is hangsúlyoztam a versenyen való jelenlétemkor rövid üdvözlő beszédemben. De szükségtelen volt mindezt mások munkájának semmibevevésével és leértékelésével kihangsúlyozni, hiszen hasonló tevékenység folyik a HOH fiókintézményeiben szervezetten, vagy egyéni kezdeményezés alapján. Mindezekből kitűnik, hogy Alex Bondy úr nem ismeri a testvér-szervezetek tevékenységét és ezért nagyon örülnénk, ha legközelebb a nahariyai sznif önkéntes akcióinak során találkoznánk. Szívélyes üdvözlettel, GÁL MÉIR a HOH orsz.közp. főtitkára A nahariyai Magyarul Beszélők Klubja beszámolója (Folytatás az előző oldalról) A Budapesti Zsidó Hitközség Hunyadi téri körzetének 96 éves templomát és kultúrtermét teljesen felújították. Ezalkalommal péntekesti ünnepi I-tentiszteletet rendeztek, amelyen jelen volt dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, valamint a társkörzetek több képviselője. A liturgiái részt Fóti Márton látta el. A Mincha-ima elhangzása után került sor a Tórák ünnepélyes visszahelyezésére, majd dr. Domán István főrabbi mondott beszédet. Hálával és kegyelettel emlékezett az eltávozott vezetőkre, akiknek valójában köszönhető volt az ünneplés lehetősége. Hangoztatta: a vértanúk itt vannak most velünk, áldozatuk nem volt hiábavaló. A XX. század utolsó éveiben az imák hangja mellett szükség van a zsidó összetartás nagy és nemes érzéseire is. A szertartást Kiddus követte, amelyen Zoltai Gusztáv a hitközség vezetősége nevében köszöntötte a résztvevőket Az imaház — mondotta — volt mindenkor a zsidóság első feladata és fennmaradásának szimbóluma. Ezért rombolták le, gyújtották fel a zsidóságra támadó sötét erők először a zsinagógát, amely összetartotta a zsidóságot. Ez a biztosítéka a zsidó hitélet fennmaradásának. László Miklós, a körzet elnöke emlékezett meg ezután hálával azokról a hittestvérekről, akik 96 évvel ezelőtt létrehozták a templomot, valamint a körzet tagjairól és a BZSH elnökségéről, akik az anyagi problémák megoldásában a körzet segítségére voltak. Egyben bejelentette, hogy a körzet otthont ad a Magyar Cionista Szövetség Női Tagozatának, a WIZO-nak. Hoffman Sándomé, a körzet női csoportjának elnöke köszönte megvégezetül az elnöknek a felújítás kezdeményezését, a fáradhatatlan munkát, amit kifejtett, majd az ünnepi est a Hatikva hangjaival ért véget. LÁTOGATÁS IZRAELBEN ÉS MAGYARORSZÁGON ii. Izraeli látogatásunknak szinte betetőzéseként a cfáti magyar-zsidó kultúrörökség megőrzésére hivatott múzeumot kerestük fel. Az intézmény THe Memorial Museum of Hungarian-speaking Jewry angol nevet viseli. Nehéz róla megliatottság nélkül írni A Lustig József és Éva-házaspár szemében az elhivatottság lángja lobog. Életcéljuknak a múzeum gyarapítását, kiterjesztését és örökségünk megőrzését tekintik.Számosán tekintik az intézmény láttára a túlélők és a második nemzedék legfontosabb kötelességének a magyar-zsidó kultúrális örökség megőrzését és átmentését a jövő generációk számára. Előző látogatásunk óta eltelt néhány évben, a Lustig-házaspár munkájának eredményeként nemcsak anyagban, de technikai felszerelésben is jelentősen gyarapodott a múzeum. Ezév áprilisában kibocsájtott, 15. számú közleményből megtudjuk és aemélyesen is meggyőződünk arról, hogy a baráti kör adományaiból fénymásoló gép, vetítőgépek, televízió és video készülék került a múzeum birtokába. Az audio-vizuális szobába és könyvtárba léghíítés került beszerelésre. Sok értékes okmány és könyv került adományozásra az intézmény részére. Külön adományból emlékalbum kiadását tervezi az intézőség. 15 perces filmet tekintettünk meg a magyarországi zsidóság múltjáról. A kísérő szöveg tetszés szerint, héber vagy magyar. Iskolák, új bevándorlók csoportjai, külföldről és az ország más részéből érkező túristák keresik fel a múzeumot. A beérkező könyvek, okmányok, fényképek katalogizálásával, fordításával külön csoport foglalkozik. A múzeum rendezvényei között megemlítendő a Neve mindenkinek vanmozgalom, amely az idén április 30-án tartott felolvasást azok nevével, akik elpusztultak a vészkorszakban és akinek adatait a túlélő hozzátartozók eljuttatták a múzeumhoz. Július 21-én Heizl-napot tartanak. Zeev Pearl, Cfát polgármestere lelkes támogatója az intézménynek és a múzeum képes, szép kiállítású tájékoztatójának bevezetését iső írta. Kétségtelen, hogy a Magyar Zsidók Vüágszövetsége egyik legfontosabb célkitűzésének a cfáti múzeum működésének elősegítését tartja. * Magyarországi útunk célja sírlátogatás volt, így csak három napot tölthettünk ott. Budapesten felkerestük a magyar zsidóság székházát, ahol baráti eszmecserét folytathattunk Zoltai Gusztáv igazgatóval, Bakos Lajossal, a Zsidó Világkongresszus budapesti irodájának vezetőjével és Lazarovits Ernővel, aki a közösségi szervezet vezető munkása. Utóbbi átadta Pokoljáró című művét, amely vészkorszakbeli visszaemlékezéseit tartalmazza. A mű méltatására, amely egyébként az Emanuel Foundation támogatásával jelent meg, Könyvespolc című rovatunkban térünk vissza. A Newyorki Figyelő szempontjából fontos találkozásunk volt dr. Domán István főrabbi barátunkkal, aki megismételte legutóbb tett ígéretét, hogy lapunk számára rendszeresen fog írásokat küldene A Magyar Zsidók Világszövetsége, valamint lapunknak a magyarországi zsidó közösség hivatalos szerveivel való szorosabb kapcsolatát szorgalmazni kívánjuk és ennek érdekében levelezésünk és sajtótevékenységünket kölcsönösen fokozni óhajtjuk. Végezetül Göncz Árpád államelnök úrnál tisztelegtünk, aki kölcsönös amerikai barátainknaknak üdvözletét küldte. A barátság számos jelének megnyilvánulása útunkat emlékezetessé teszL- fedor -SCHNAPP LEA: Toliamból kicsordult szavaimat papírra vetem szívem vérével pecsételem. (David Schnapp) KÖSZÖNET! A sikerélmény olyan érzés, melyből egy ici-pici adagra minden halandónak szüksége van. Van, aki tagadja, van, aki bevallja. A jó ember már azt is sikernek nyugtázza, ha másokat segíthet a boldogító élményhez. Nem elég, ha sikerül az almásrétes, - kell, aki megdicsérje... Valóban kell? Jól esik. Jól esik, ha elismerik teljesítményeinket, vagy akár törekvéseinket, hiszen a törekvés, az ambíció csaknem olyan fontos, mint a tehetség. A tehetség a génben van, ajóakarat a szívből fakad. Ezek a gondolatok fogantak meg bennem, amikor első könyvem megjelenése után olvasótáborom levelekben és élőszóban kifejezésre juttatta dícséretét és elismerését. Mindezzel olvasóim hozzájárultak ahhoz a sikerélményhez, amely olyan jutalom, amit csak hálás szívvel lehet megköszönni. Köszönet a kollégáknak - Tabák Lászlónak, az líj Kelet szerkesztőjének, Alex Bondy költőnek, Felleg György költőnek, Farkas Ervinnek, a Newyorki Figyelő szerkesztőjének, Markovits Máriának, az Izraeli Szemle munkatársának, Galili-Gemeiner Ervin közírónak, akik könyvszülöttemet dicsérettel, elismerő szavakkal köszöntötték az újság hasábjain. Mindannyiuknak kívánok újabb sikereket, mert ezekből mi, olvasók is részesülünk. Köszönet Egervári Verának, aki az általa szerkesztett könyvem előszavában már előlegezte a jó szót. A szervezést, rendezést és vendéglátást végezték: Boros Etus, dr. Herskovits Lajosné, Klein Ági, Idelovici Emsi, Tataru Éva, Comsa Duru, Csillag László, Nagy Pál és Péter Ferenc tagok. A Nahariyai Magyarul Beszélők Klubja a BET EFRAT-teremben klasszikus zene-koncertet rendezett. Nagy sikert aratott a Louis Lev .Markos Ákos, Boris Poloncwsky és Victor Kristonov tagokból álló quartett, Haydn Serenad, Mozart Hunt és Schubert Rosamunde című műveivel. A MAGYARORSZÁGI HITKÖZSÉGEK ÉLETÉBŐL
