Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-03-20 / 3. szám
1992 március 20. NEWYORKI FIGYELŐ 3 BESZÉLGETÉS RANDOLPH BRAHAM PROFESSZORRAL Dr. Braham Randolph professzor, a City University of New York tanára és az egyetem keretében működő Vészkorszak Tanulmányok Intézete kiváló, tetterős igazgatója, nemrégiban interjút adott az amerikai sajtónak a vezetése alatt álló Intézet tevékenységéről és munkájával összefüggésben álló kérdésekről. Az erről szóló riportot Dr. Luba K. Gurdus, neves író készítette, aki bevezetőjében megállapítja, hogy Braham doktor, a City College politikatudományi tanszékének érdemes professzora mind több és több tudóst és laikust vonz az Intézet keretébe, amely kiadványaival és szabadegyetemi előadássorozatával vonja magára a közfigyelmet Az Intézet 13. működési évébe lép és egyben történetének új korszakába, amelyről Braham professzor az alábbiakban részletesen beszámol. Szólhatna-e pár szót a Vészkorszak Tanulmányok Intézetének fejlődésének új eseményeiről ? Ezév kezdetétől az Intézet a Rosenthal Vészkorszaktanulmányi Intézet nevet viseli. Ezzel a két nagyszerű emberi lénnyel, Elizabeth és Jack Rosenthal-lal való megállapodás alapján az Intézet számára lehetővé válik, hogy akadémiai kutató munkáját még sikeresebben folytassa, mint a múltban. Mielőtt az Intézet munkájáról beszélnénk, mondana valamit Rosenthalékról ? Elizabeth Rosenthal magyar-zsidó bevándorlók leánya, akik 1938-ban iöttek Amerikába. Jack Rosenthal is a vészkorszak túlélője. Ugocsakomlóson nőtt fel, Máramarossziget, Elie Wiesel szülővárosának közelében. Röviddel Magyarországnak a németek által 1944 március 19-én történt megszállása után Nagyszőlősről, Ugocsa megye bevagonírozási központjából deportálták. 16 éves volt ekkor. 1945 áprilisában az amerikaiak szabadították fel Buchenwaldban. Röviddel azután Amerikába jött. 1950-ben házasodtak meg és három édes gyermekük van. Jack sikeres üzletember, jelentős ingatlan vagyonnal. Mindent megelőzőleg azonban t ú 1 é lő, akit lelkiismerete a történelem, elsősorban a vészkorszak történelme felé szenvedélyesen irányít. Mély benyomást kelt bennem lehetetlenséget nem ismerő beállítottsága és a vészkorszak történeti tényeinek megőrzése iránti elkötelezettsége. Eltérően másoktól, akiket ismerek, nem szenved saját szerepe kidomborítását célzó nagyzolásban és nem cselekszik olyat,ami mások róla alkotott felfogásának felnagyítására irányul. Egyszóval: E m b e r, a szó nemes értelmében. Feltételezhetem, hogy Rosenthaléknak és Önnek mások is segítségére lesznek az Intézet célkitűzéseinek előmozdításában ? Helyes a feltételezése. Az Intézet számos nemeslelkű személy állandó támogatását élvezi, akik felismerték és méltányolják munkánk fontosságát. Ilyen állandó és nagylelkű támogatók között megemlítem Marcel Sand, a tanácsadó bizottság elnökét, Valerie és Frank Furth-házaspárt, Norman Gáti, Louis Schönfeld urakat és az Elizabeth és Ernest Zelig-házaspárt. A vészkorszakot tárgyazó szabadegyetemi előadássorozatok nagyszámú hallgatóságot vonzottak a múlt években.Mi lesz az 1992.évi tavaszi szemeszter programja? Az 1992-tavaszi szemesztert, amely március 4-én kezdődött, korunk legnyugtalanítóbb és valójában legaggasztóbb problémái egyikének szenteljük: az antiszemitizmus újjáéledése és a vészkorszak eltorzítása és befeketítése a kommunizmust követő Kelet- és Középeurópában. A tavaszi tanterv felöleli Albániát, Bulgáriát, Csehszlovákiát (a hangsúly Szlovákián van),Magyarországot, valamint a megszűnt Szovjetunió előző tagállamait. Az őszi programot a Balti államokban,Csehszlovákiában (a hangsúly Csehországon és Morvaországon lesz), Németországban, Lengyelországba!' e Romániában fejét felütő, ezen zavaró jelenség kiértékelésének szenteljük. Mi történt a konferenciával, amelyet Ön összehívni szándékozott a téma tárgyalására? Amint ismeretes, a kommunizmus utáni kelet- és középeurópai államokban jelentkező antiszemitizmust tárgyazó konferenciát március 23-24 napokra terveztük. Bár a késő délutáni és esti órákat jelöltem meg az előadássorozat időpontjaként,hogy minél nagyobb hallgatóság jelenhessék meg, az Emberiesség Newyorki Tanácsa nem tartotta lehetségesnek, hogy megadja azt a szűk anyagi támogatást is, amelyet megkérvényeztem. Nem bocsajtkozom találgatásokba a döntés indítékait illetően es nem fűzök megjegyzéseket azon tervekhez, amelyeket a Tanács méltónak ítélt támogatásra. A döntés felizgatott, a felháborító téma történelmi fontosságának és időszerűségének tükrében. Legújabban kézhez vettem az Intézet kiadványainak katalógusát, ami elismerésre méltó eredményeket mutat fel. Mik az Ön jelenlegi kutatási és kiadási tervei ? Az olvasót valószínűleg érdekelni fogja, hogy az Intézet igen gazdag levéltári gyűjteménnyel rendelkezik, különösen a vészkorszak magyarországi vonatkozásaival kapcsolatban. Magában foglal, többek között, több százezer mikrofilmet a magyarországi gettókról, valamint dokumentumok ezreit háborús bűnösök pereiből. Különösen ez utóbbiak voltak fontosak a Magyar Holocaust második, bővített és remélhetőleg végleges — kiadásához. Utóbbit eredetileg a Columbia University Press adta ki 1981 .-ben A második kiadás most van nyomdában. A Magyar Holocaust óriási elismerést váltott ki világszerte. Megjelent más nyelveken is ? A magyar nyelvű kiadás 1989-ben jelent meg Budapesten a Gondolat Kiadónál, amely Magyarország legnagyobb könyvkiadója. Ezt egy évvel később egy rövidített változat követte. A Jad Vaséin rövidített kiadást tervez angol és héber nyelven. Az Ausztriában és más német nyelvterületeken újjáéledő antiszemitizmusra figyelemmel, nem volna kívánatos a német nyelvű kiadás is ? Többek között, az antiszemitizmus újjáéledése a németül beszélő világban indított arra, hogy kapcsolatba lépjek a bécsi Europa Verlag-gal. A kiadóban mély benyomást keltett a mű. Hajlandó volt a kiadással foglalkozni, amennyiben hozzájárulást kap az előállítási költségek egy részéhez. Kapcsolatba léptem jómódú magyar zsidókkal, mind Bécsben, mind Izraelben, akik nagy érdeklődést és hozzájárulási készséget mutattak — nem csak a német, de a héber kiadást illetően is. Különösen az izraeli és német ifjúság új nemzedékét óhajtották megismertetni a végzetes tragédiával, amely a második vüágháború idején a magyar zsidóságra szakadt. Amikor azonban az anyagi támogatás érdekében kerestem velük a kapcsolatot, ismételt leveleimre nem is válaszoltak. Nem adom fel azonban a reményt, hogy az Europa Verlag, legalább is rövidített kiadásban, ki fogja adni a művet. Úgy tudom, hogy Ön az U.S. Holocaust Memorial Museum munkájában is résztvesz. Milyen minőségben ? Különleges tanácsadóként és a levéltári és akadémiai bizottságok tagjaként működöm. Ebben a minőségemben volt módom, többek között, a kievi és minszki, vészkorszakra vonatkozó levéltári anyag kutatására, valamint román városokban is 1990- ben. Ebben a vonatkozásban az a tervem, hogy a Vészkorszak Tanulmányi Intézet levéltári anyagának egy-egy példányát a Museum-nak átadni kívánom. Eddigelé 200.000 mikrofilmet már át is küldtem. Megjegyzem még, hogy ugyanezt az anyagot már átadtam a YIVO Intézetnek New Yorkban és a vészkorszak emlékközpontjának West Bloomfield, Michigan államban. Szeretném megköszönni szívességét és további munkájához sok sikert kívánok. Köszönöm türelmét és tanúságtétel iránti elkötelezettségét. Az ön kiváló irodalmi és művészeti tevékenysége elősegíti a vészkorszak emlékezetének és történetének megőrzését, a jövő nemzedékek hálájára. (Geréb László fordítása) TALÁLKOZÁS CSURKA ISTVÁNNAL Apatini Gyula, a Hungária Rádió vezetőjének kezdeményezésére, Csurka István országgyűlési képviselő, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke és a Magyar Fórum főszerkesztője, kötetlen beszélgetést folytatott a NEWYORKI FIGYELŐ szerkesztőjével. A beszélgetés, amelyet Apatini hangszalagra vett fel, kiemelkedő fontosságúnak minősül, mert alkalmat adott az eltérő politikai álláspontok tisztázására, félreértések kiküszöbölésére és remélhetőleg elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely a magyarországi demokratikus légkör megjavítására, az emelkedett nézőpontok érvényesülésére és a politikai hangvétel kifinomodására vezethet. A beszélgetés részleteiről a későbbiekben számolunk be, ehelyütt csupán annyit kívánunk közölni, hogy módunkban volt a demokrácia és a szabadságjogok lényegéről alkotott felfogásunkat ismertetni és a magyar politikai élet légkörének megjavítására irányuló javaslatokat bemutatni. Elégtétellel közölhetjük, hogy Csurka István megállapította: saját felfogása a közöltekkel megegyezik és nézetei azonosak. Csurka Istvánról köztudomású, hogy a kormányzó párt jobboldali árnyalatának vezető képviselője, ezért örömünknek adunk kifejezést,hogy például az antiszemitizmus kérdésével foglalkozva, kijelentette, hogy ő maga nem antiszemita, az országban nincs antiszemitizmus, csupán antiszemiták vannak. A kormány a gyűlöletkeltés és az országra külföldön kedvezőtlen fényt vető kilengések ellen a törvény teljes erejével lép fel. Kétségtelen, hogy az általános nézetazonosság mellett, egyes kérdésekben, mint például a fentiekkel kapcsolatban, különböző felfogást táplálunk, ami azonban a magas szinten folytatandó vitának és ami ennél is fontosabb, — a kiengesztelődésnek alapja lehet. A beszélgetésnek a legközelebbi személyes találkozás során folytatása lesz. Ehelyütt köszönettel kell hangsúlyozni Apatini Gyula szerepét, aki a találkozást megszervezte és vitás kérdések tisztázását elősegítő, kezdő lépéseket létrehozta. — fedor —
