Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-08-09 / 8. szám
12 NEWYORKI FIGYELŐ 1991 augusztus 9. A SÖMMERDAIKULTÜRÖRÖKSÉG ÁDÁM ESZTI NAPLÓJA (Folytatás) AZ olvasó írása} ELISMERIK-E A MAGYAR ZSIDÓKAT IZRAELBEN ? 4. GELSENKIRCHEN Hat hetes auschwitzi tartózkodás után Németország területére hoztak bennünket.Ha visszagondolok arra, amikor a választás történt, nem tudom, helyesen tettem-e, hogy elszakadtam nővéremtől és amellett tudtam, hogy bombázott területre visznek minket, ahol életünk forog veszélyben. Július 2-án indultunk útnak és 4-én érkeztünk Gelsenkirchenbe. A várost csak hírből ismertem.Tudtam.hogy a Ruhr-vidékhez tartozik. Kb. 10 km-re van Essentől.Egy kibombázott benzingyárban végeztünk alkalmi munkát, ami nem volt nőnek való. Téglázás, talicskázás, majd tisz-Alig hogy leültünk vacsorázni, megszólalt a légi riadó, aminek nem tulajdonítottunk nagy fontosságot, mert már megszoktuk.A gyár közelében laktunk, minden óvóhely nélkül. Ösztönömre hallgatva kifutottam a mezőre, ahol már több társam volt. Hasra vágódtam, de egyik bombazápor követte a másikat, így futottam tovább. Körülöttem láttam a sok sebesültet, búcsút mondtam az életnek, elbúcsúztam gondolatban édesanyámtól. megboldogult férjemtől és többi családtagjaimtól, várva sorsomat. Életösztönöm felülkerekedett - futottam tovább. Akkor vettem csak észre, hogy ruhám véres, amikor egy vasútmenti bunkerben találtam magam.Ez megtelt sorstársaimmal és egyre élesebb jajkiáltások hasították a levegőt. Feleszméltem, hogy én is megsebesültem az arcomon, amelyben furcsa, feszítő érzés keletkezett. Hihetlen volt, hogy a légi támadás végétért. Működésbe léptek civil férfiak,aki segélyt togatás bombázás után. Alig pár heti tartózkodás után éreztem, hogy erőm hanyatlik és szívműködésem is rendetlen. Ilyen körülmények között következett el a tragikus nap, 1944 szeptember 11. Álladó légiriadók zavarták nyugalmunkat^ mindig élt bennem a titkos gondolat, vájjon megússzuk-e élve ? A légitámadások mind gyakoribbak lettek. Voltak napok, amikor a munka kevés volt és ilyenkor gyakran lődörögtünk. Aránylag jókedvűen érkeztünk vissza munkahelyünkről szállásunkra. nyújtottak a sok sebesültnek. Igyekeztünk aztán hazajutni, hogy megtudjuk, mi van társainkkal. Megtudtam, hogy a kanizsaiaknak - egyetlen kivétellel - semmi bajuk sem történt. Ez nem jelenti, hogy a többiek iránt nem éreztem részvétet, de az emberi természet olyan, hogy inkább csak az övéivel törődik. Rémülten észleltük, hogy közvetlenül a mi sátrunk mellett bombatölcsér van, amelyben fel nem robbant bomba volt. Éjnek idején költöztünk át egy másik sátorba. Akkor fogott egy furcsa, fájó érzés az arcomon. Kivánszorogtam az udvarra, ahova egykét óra múltán kb. 15 mentőautó érkezett meg. Igyekeztem én is a kórházba jutni és az elsők között voltam, akik az autókra felkapaszkodtak. A kórházban rögtön Röntgen-felvételt készítettek és hajnali fél háromkor megoperáltak. Arcomba repeszdarab hatolt, amit érzéstelenítés után az orvosok eltávolítottak. Bekerültem a Horst-i kórházba és itt kezdődik elbeszélésem második szakasza. Mindnyájunkat foglalkoztat a kérdésimegkapják-e a magyar zsidók a nekik járó elismerést, nincsenek-e háttérbe szorítva német vagy lengyel hitsorsosaikkal szemben ? A Magyar Zsidók Világszövetsége Amerika Tagozata legutóbbi ülésén is felvetődött ez a kérdés, s elhangzott az állítás: a jeruzsálemi Jad Vasém meg sem említi a hatszázezer magyar áldozatot. A fő kérdés tehát: mi ennek az oka ? Nincs okom kételkedni a fenti állítás valóságában, jóllehet ez nekem nem tűnt fel, amikor a Jad Vasém-ben jártam. Mindennek ellenére nem hiszem, hogy Izraelben sok embert találunk, aki ne .udná, hogy Herzl Tivadar magyar származású volt, vagy aki nem hallott volna Szenes Hannáról és Brand Jóéiról. Ha pedig a Jad Vasém magyar anyaga nem kielégítő, az az ottani megbízott,Bar Sakcd úr feladata, hogy változtasson rajta. 0 a magyar ügyek felelőse, s kiváló lelkesedéssel látja el munkáját. A cfáti múzeum kétségtelenül fontos jelentőségű a magyar-zsidó történelem megörökítésében, de elszigetelt jelenség. Amerikai vagy német zsidó nem fog elmenni Cfátba, hogy megismerkedjék a magyar zsidóság múltjával, ha nem hallott róla semmit azelőtt. Ha fel akarjuk kelteni a nem magyar zsidóság érdeklődését múltunk iránt, akkor a jelenben kell olyasmit tennünk, amibe akarva-akaratlanul beleütköznek, s azt kérdik: hát kik ezek a magyar zsidók ? Az így felkeltett érdeklődés hatása alatt majd talán kirándulnak Cfatba, hogy további ismereteket szerezzenek a magyar zsidóságról. Ha azonban mi bezárkózunk saját belügyeinkbe, ne várjuk, hogy a nem magyar zsidóság érdeklődjék irántunk. A Világszövetség elsődlegesen a magyarországi antiszemitizmus kérdésével, annak okaival foglalkozik és próbálja a közvéleményt az ilyesfajta irányzatok ellen befolyásolni. Ez igen fontos feladat, s véleményem szerint, helyes az a mód is, ahogyan célunk eléréséért harcolunk. Ismét megjegyzem, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy jogos követeléseinket (pl.jóvátétel) különös érzékenységgel nyilvánítsuk ki, nehogy olajat öntsünk az antiszemitizmus tüzére. Nem könnyű feladat innen, Amerikából beleképzelni magunkat Magyarországon élő testvéreink bőrébe, mivel mi itt nem érezzük, szagoljuk a gyűlöletet. A magyar-zsidó ügyek háttérbe szorítása nélk41 azonban több figyelmet kell szentelnünk az egyetemes zsidó problémáknak is, ha előkelőbb helyet akarunk magunknak kivívni a zsidó közéletben. Erre irányult dr.Berczeller Imre néhány hónappal ezelőtt tett javaslata,ami úgy hangzott, hogy gyűjtsünk pénzt izraeli házépítés céljaira az orosz bevándorlók részére, s a házak falára véssük fel az elhurcolt és meggyilkolt szeretteink nevét. Ezek a házak emlékműként szolgálnának a halottaknak és tetőt biztosítanának az élőknek. Nagy szervezetet, de viszonylag kevés pénzt igénylő vállalkozás volna, amelyre bizonyára találnánk önkéntes munkaerőt (magamat is beleértve). Nos, képzeljük el lelki szemeink előtt az ilymódon felépült városkát. Az odalátogató izraeli bennszülött, amerikai és európai túrista azt kérdezi majd: - Milyen név az, hogy Kovács,vagy Szabó ? -A megkérdezett pedig, aki a ház egyik boldog lakója, az ajtó előtt ülve barátjával élvezi a tavaszi délutánt, így válaszol majd: - Magyar nevek. Ezeket a házakat magyar zsidók építtették nekünk, orosz zsidóknak, Magyarországról elhurcolt hoozzátartozóik emlékére. - Ennek a vállalkozásnak híre járna az egész zsidó világban, s nem kellene többé tartanunk attól, ' ogy megkapjuk-e az egyenlő elismerést. Az idő sürget. Mivel a javaslat magyar-zsidó körökben eddig süket fülekre találtm az - tudomásom szerint - előterjesztésre került a Zsidó Világkongresszusnál. Tehát esély van arra, hogy a magyar zsidó származású dr. Berczeller Imre orvos ötletét más teszi magáévá. Ne csodálkozzunk akkor, ha nem mi kapjuk meg az annyira áhított elismerést. Geréb László GONDOLATOK A SALOM, BUDAPESTI KÓSER-ÉTTEREM KÖRÜL 5. BOMBATÁMADÁS Néhány héttel ezelőtt Budapesten jártam. Problémám volt: hogyan oldjam meg a sábbeszi étkezésemet. Két lehetőség kínálkozott: Vagy elmegyek a jól ismert HANNA-étteremoc, vagy pedig az újra megnyílt Salom-ba. Az igazat megvallva, szerettem volna a szép, tiszt-* SALOM-ban étkezni,de a kóserságot illető, sok mende-monda miatt úgy döntöttem, inkább érdeklődöm előbb ortodox zsidó barátaimnál, nehogy hibát kövessek el. Azt mondták: nyugodtan ehetsz a Salom-ban, hiszen az a volt debreceni ortodox rabbi fiának, Jide Deutsch rabbinak ellenőrzése alatt áll. Aztán azonban megjegyezték: mégis csak helyesebb, ha a Hanna-ban eszel... -Így tettem. Aztán, egy napon, csak betértem a Salomba, ahol saját szememmel meggyőződhettem róla, hogy Jide Deutsch rabbi - amint ezen a napon is — szigorúan ellenőrzi a kásrusz szigorú betartását. A főzésnél két vallásos zsidó asszony vigyázza a rituális szabályok betartását. Az ortodox hitközség pecsétjével ellátott, illetve hitelesített kóser húst használnak. Szépséghiba: ami tulajdonképpen a kóserság körüli vita alapja, hogy a Salom nem az ortodox hitközség, hanem a budapesti hitközség engedélyével működik, Jide Deutsch rabbi ellenőrzése mellett. A Talmud Gittin traktátusának első fejezetében, a negyedik lap második oldalán olvashatjuk: - Hogyha egy ember szombattartó és I- tenféiő, az elegendő ahhoz, hogy támaszkodjunk rá az ítélkezésben. -Jide Deutsch rabbi lelkiismeretes, vallásos egyéniségéhez nem férhet kétség, tehát támaszkodhatunk rá a kóserság tekintetében. Természetesen mindenkinek magánügye, hogy eszik-e vagy sem a Salomban, de amíg ilyen vallásos életvitelű ember, — rabbi felügyelete alatt áll az étterem, elmondhatjuk róla,amit az ajtaján is hirdet: KÓSER-ÉTTEREM. DEUTSCH LÁSZLÓ RABBI »opeoooooooooooooooc FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA ! Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját a csekkben mellékelem a kérem számlázni : Név | Cím —»♦< NEWYORKI FIGYELŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 136 East 39th Street New York, N Y 10016 TeL:<212) 683-5377 vagy (212) 725-1211 - Ext.51. IOjOO 20.00 3750 7550 150.00 Az 30000 VITA A SALOM-ÉTTEREM KÖRÜL: EGY MÁSIK NÉZET Érdeklődéssel olvastam a sajtónkban kialakult vitát az újonnan megnyílt budapesti Salom-étterem vallási megbízhatóságával kapcsolatban. A vita alapját egy izraeli magyar újságíró cikke indította el, aki írásában bírálta, hogy az étterem a „kóser" jelzőt használja, ami külföldi túristák számára megtévesztő, akik nem tudnak különböztetni a különböző vallási irányzatok által adott rituális engedélyek között és a Salométterem rituális minősítése nem felel meg a szigorú vallási követelményeknek. Az ellentétes véleménynek egy los^angelesi hittestvér adott hangot. Az író hangsúlyozza, hogy a vallási felügyeletet gyakorló rabbi elismerten szigorúan vallásos, ortodox férfiú, aki ortodox rabbicsaládból származik, családjával példaadó vallási életet él és odaadóan látja el kötelességét. Megbízhatóságához kétség nem férhet és az alapcikk írója nem tett jó szolgálatot közösségünknek az éttermet ért kritikájával. Szerény véleményem szerint a vitában az igazság valahol a középen van. Egyéni ízlésem azt diktálja, hogy az ügy nem érdemli meg azt az irónikus hangot, amelyet az alapcikk írója írásában megengedett magának, mert cikkének stüusa bántó mind személyi, mind tárgyi vonatkozásban. A felügyeletet végző ifjú rabbi úr odaadásában, származásából fakadó jámborságában nincs helye kételynek, de az étterem vallási elbírálásának merőben mások a személyi és tárgyi előfeltételei. A Salom-étterem a budapesti izraelita hitközség és nem az orthodox tagozat rituális felügyelete alatt áll és a felügyeletet végző rabbi úr nem orthodox képesítésű, hanem-a Rabbiszeminárium végzettje. E két körülményen nem változtat az, hogy a felügyelő egyéni vallási élete kifogástalan és teljes elismerésre méltó. Magyarországon az orthodox és neológ előírások közötti megkülönböztetés -1867 óta áll fenn és ma is változatlanul érvényes. Az étterem minősítése tehát törvényesen csak az lehet, hogy a rituális felügyeletet a budapesti izraelita hitközség és nem az orthodox tagozat látja el. Ennek a minősítésnek félreértések elkerülése céljából, az éttremben nyilvánosan feltüntetve kell lennie. Ez nem érinti azt az egyéni nagyrabecsülést, amelyet az ifjú rabbi úr személye iránt érzünk. Tisztelettel, hű olvasójuk, P.T. Hungária Radio N.Y. WNWK FM 105.9 Levelezési cím: 245 E. 80th St. NYC10021 Telefon: 212/570-6441 mikrofonnál: APATINI GYULA Hírek - magyar zene - hazai sport politika - NY magyar gazdasági élete Magyar segítsd a magyart Program vezető: Apatini Gyula Munkatársak: Medey István v. orsz. gyűl. képv. Húmos László H.H.R.F. elnök Minden szombaton 2-3-ig vasárnap este 7-M§
