Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-08-09 / 8. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1991 augugtus 9. GALILI-GEMEINER ERVIN: AZ ELSŐ HÉBER BÉLYEG MESÉJE... ASKENÁZI ERVIN: HOLTIG TANUL AZ OKOS — De sokat akar a szarka... — Egy középkori bölcs mondotta:- Tanulj, mintha örökké élné!. - Viszont a Misnánk arra tanít: - úgy élj, mintha holnap meghalnál. - Ez pedig minél több tanulásra kell, hogy ösztökélje az emberiséget, hogy értelme legyen életének akkor is, ha az netán holnap befejeződnék. S ezért szaporodnak New Yorkban még a külföldi bankfiókoknál is gyorsabban a legkülönböző tanintézetek.Az egyik neve stílszerűen „Életfogytiglani tanulás" és tulajdonképpen így nevezhetnők valamennyit. Na és mit tanulnak ezekben a tanodákban? Találomra ragadtam ki a „vegyes felvágottból néhányat és számolok be a tantárgyakról. Mert ha mindegyikről írni akarnék,se végre,se hossza nem lenne e beszámolónak. Ezért azokról írok, amelyek más iskolák tanrendjében nem szerepelnek. Két óra leforgása alatt mindenkinek megmagyarázzák, hogyan kell a kormány legújabb adótörvényét a gyakorlatban alkalmazni. A 30 dollárt viszont, amit ezért le kell szurkolni, a nebuló levonhatja adójából. Ugyanezért az összegért azt is megtudhatja az érdekelt, milyen lépéseket kell tennie, hogy egy divatos estélyre vagy zsúrra meghívót kapjon. Mert ahhoz okvetlenül el kell sajátítania, hogyan beszéljen hogyan öltözködjék, hogyan mozogjon és hogyan viselkedjék. A tanfolyam vezetőjének neve különben: Claudia Cohen. Ezzel szemben 55 dollárba kerül, ha valaki meg akarja tanulni, hogyan lehet szerelmes és hogyan tud majd szükség esetén kiábrándulni és szakítani. Ha pedig a fenti összeget még megtoldja egy tizessel, akkor megtanulhatja - még pedig hat óra leforgása alatt, hogyan lehet olyan szervezetet vagy egyesületet alapítani, amely nem adóköteles. Ehhez először is elöljáróságot kell választani és fizetésnélküli munkatársakat verbuválni. S ami a legfontosabb, mindenekelőtt pénzre kell szert tenni. A tanárnő, aki mindezt és még ennél is többet tud, New York Város Emberi Jogokat Védelmező Bizottsága útmutatási és információs osztályának igazgatója címet viseli s ugyanakkor a még meg nem jelent „Szóval a szervezetnek pénzre van szüksége" című könyv szerzője. Egy másik szakember 55 dollárért megmagyarázza, hogy milyen kereskedelmi és üzleti szokások dívnak Japánban, 60 dollárért (plusz nyolc a hozzávaló segédanyagért) megmutatják az érdekeltnek, hogyan fogjon hozzá, ha alapítványoktól, vállalatoktól, vagy a kormánytól ösztöndíjat akar kapni és mennyit igényeljen. Ha valaki Manhattanben lakást 30 dollárért megtudhatja, mit kell ebből a célból tennie, de a közlemény elővigyázatosan megjegyzi, hogy Judith Weinstein, a három órás kurzus előadója nem garantálja tanítványainak, hogy találnak is majd lakást New York e szigetén. Ugyancsak harmincért gyógyítják az álmatlanságot és egy másik orvos ugyanezért az összegért tanáccsal szolgál azoknak, akik nincsenek megelégedve orruk formájával. De mivel őszinte és becsületes ember az illető, felhívja az érdekelteket a költségekre és profiljuk megváltoztatásának kockázatára. Hogy főzni és sütni tanítanak, az természetes. Ekként el lehet sajátítani a paella nevű spanyol halétel készítését, valamint a kínai és vegetáriánus konyha vezetését. Azután tanítják a kreol, hindu, marokkói és indonéz ételek készítését. A harmadik tanfolyamon Bouillabaisse, Croissant, Fondue, Quich és pizza készítést tanítják. Minden kurzusnak külön-külön 36 dollár a tandíja. A Zabar nevű élelmiszerláncolat 30 dollárért elárulja a tudásszomjúaknak sikeres üzletének titkait ( a pult mögött és alatt), ugyanakkor felvilágosítással szolgál a sikeres gasztronómiáról. S 30 dollárért plusz 5 dollár kóstolási díjért egy sör-szakértő és történész elmagyarázza a pilseni, bajor, holland, dán, angol és skót sörök közötti különbséget, amihez imbiszekkel is szolgál, hogy az ital jobban csússzék és az agy jobban fogjon. Vannak azután sokkal nehezebben elsajátítható tantárgyak, mint hogyan lehet gazdag családba benősülni, hogy lehet vendéglőben a legjobb asztalt kapni és megtanítják az illetőt a társalgás művészetére. Aki 28 dollárért elvégzi az „egyedül a városban" című tanfolyamot, az megtudja, hogy milyen tartalmas élete lehet egyedül és milyen pompás dolog, ha az ember magára van utalva. De mindenesetre bort és frissítőket is felszolgálnak, hogy a magányt elviselhetőbbé tegyék. 20 dollárért megtanítják az emoert zsonglőr mutatványokra és ugyanezért az összegért arra is kioktatják, hogyan lehet frizura, szemüveg és más hozzávaló által az illető individualitását bebizonyítani. A „tanulás" fogalmát bölcs emberek sok bölcsességgel ékesítették.Né hány közülük a fentiek kiegészítésére szolgálhat, fgy aló. században élt Francis Bacon mondotta: - A tanulásért élek, de nem al ete sei t tanulok. - A Talmud pedig arra tanít: -Ha túlzásba viszed a tanulást, semmit sem fogsz tudni. — Avagy anyanyelvűnk közmondásával: — Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. — s&BsegefsamagmgBfmám A KERESZTÉNY-ZSIDÓ NEMZETKÖZI TANÁCS KOLLOKVIUMA Cfát nemcsak a Sulchan Áruch, a Lechá Dodi vagy a héber nyomdaipar bölcsője. Az első héber bélyeget is itt nyomták. Mégpedig nem is akármilyen körülmények között. A 24 apró Magen Dáviddal illusztrált bélyeg egyik - fontos - láncszeme Dávid és Góliát Cfáton megismétlődött harcának. Az Egyesült Nemzetek szervezetének Lake Success-ben, 1947 november 29-én hozott történelmi határozata után az arabzsidó ellentétek egyre jobban kiéleződtek Cfáton, aminek következtében a főutca közepén levő postahivatal lépcsője előtt, arab orvlövészek golyói megöltek egy zsidó fiatalembert, aki a tüdőkórház betegeként, az intézet postájáért jött. A posta előtt őrszolgálatot teljesítő arab rendőr „nem látott" semmit, a kihívott arab rendőrök pedig nem tudták elfogni az elmenekült két arab gyilkost. A gyilkosság ürügyül szolgált az arab kormányzatnak, hogy az ellenségeskedések következtében amúgyis is megtépázott postaszolgálatot teljesen leállítsa. 1948 február 2-án a Bét Bussel-ben székelő helyettes megyefőnök magához hivatta Chaviv Suti Szimánt, a posta keresztény-arab főnökét, valamint annak zsidó helyettesét, Dov Geigert.Hivatalosan közölte velük, hogy a fenti gyilkosság elkövetése után a kormányzat képtelen fenntartani a rendet, aminek következtében mérlegelik az állami hivatalok bezárását s ennek első „áldozata" a posta lesz. S valóban, még aznap mindennemű postaszolgálat megszűnt a városban. Az arab polgármester, zsidó helyettesének kérésére, átadta a zsidó negyedben levő postaládák kulcsait. Ezzel szemben sem bélyegeket, sem bélyegzőt nem volt hajlandó adni neki. Percekkel az események után Dov Geiger a történtekről beszámolt Mose Podhorzer hitközségi elnöknek. Hosszú tanácskozások után arra az elhatározásra jutottak hogy a postaszolgálatnak zavartalanul kell folytatódnia. Az új postahivatalt már másnap a főutca zsidó részén levő Herzlia szálloda egyik emeleti szobájában nyitották meg. Az új posta megnyitásával párhuzamosan két probléma vetődött fel: Bélyegek és bélyegző hiánya. Dov Geiger a 10 kilométerre fekvő Ros Pina-i postamesterrel való összeköttetését kihasználva, első lépés gyanánt, ott bélyegeket vásárolt. Amikor a bélyegek megvoltak, a Cfáton feladott leveleket Ros Pinára kellett szállítani, hogy onnan az ország különböző helyeire továbbítsák. Később, amikor az arab tenger közepén levő cfáti jisuvot körülzárták és teljesen elvágták a külvilágtól, a Cfát-Ros Pina-i országutat ellenőrző angol katonákat kellett lekenyerezni, hogy a „patrul" útjaikon« egy-egy levélküldeményt a ros pinái postahivatalba juttassanak el. Egy-egy üveg konyak volt az ára, de megérte. Ilyen körülmények között az angolok kivonulásáig,vagyis 1948 április 16-ig tudtuk a postaforgalmat ezen az úton lebonyolítani - mesélte nekünk 18 évvel ezelőtt Dov Geiger. Két nappal később, amikor Cfát már a Hagana közigazgatása alatt állott, a Marosvásárhelyről származott barissziánus Grosz Jehuda, a város polgári ügyeinek parancsnoka, Dov Geigert a posta vezetőjévé nevezte ki, majd a Hagana 1948 május 2-i, 48-13.sz. rendeletével és Grosz Jehuda aláírásával hivatalos státust kapott. Dov Geiger a város zsidó negyedében (az araboknál megszűnt a posta) közzétette, hogy kedden, május 4-én nyílik meg a posta, amely szombat és ünnepnap kivételével, naponta 9-12 óra között lesz nyitva. Miután az utolsó angol katona is elhagyta a várost, mindennemű összeköttetés megszűnt a szomszédos Ros Pinával. Ennek ellenére Dov Geiger arra az elhatározásra jutott, hogy a világtól nem lehetnek elvágva s a postának minden körülmények között működnie kell. De hogyan ? - ez volt a nagy kérdés. A Haganának volt egy kis, primitiv nyomdája, amelyben Ben Zakin „Palmachnyik" nyomta a város tájékoztató közlönyét, a KOL CFÁT-ot. Elhatározták hogy ebben a nyomdában készítik majd a bélyeget. A nyomdában azonban papír helyett inkább csak boríték tömeget találtak,ezért arra a konklúzióra jutottak, hogy a boríték jobb felső sarkából készítik majd a bélyegeket. A kész munkát Grosz Jehudának mutatták be, aki a fehér borítékon feketével nyomott bélyeget esztétikai okokból nem találta megfelelőnek. Másodszor sárga nyomással próbálkoztak. Ez sem elégítette ki Grosz Jehudát. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy a boríték belső oldalán levő kék-fehér hullános-csíkos betétet használják a bélyeg alapszínének, fgy a bélyeg már nem volt fehér, azonkívül az ismert kék-fehér színt is szimbolizálta. A május 4-én megnyílt postán már 2200 bélyeg volt „raktáron. " Azután hogy a bélyeg már megvolt, a nem kisebb jelentőséggel bíró bélyegző elkészítése maradt hátra. Egy talált hivatalos angol bélyegzőből, borotva pengével vágták ki a szöveget és a megmaradt, négyszögletes, üres részbe egy másik bélyegzővel a dátumot ütötték be. Mindössze két napig használták ezt a „fából-vaskarika " dupla bélyegzőt. Május 5-én érkezett meg az ostromzár alatt levő város segítségére úttalan-utakon Élijáhu Goldenberg (aki foglalkozásra nézve szpíker volt). Amikor a postán meglátta a maga nemében egyedülálló bélyegzőt, — hangos nevetésbe tört ki. — Hozzatok egy darab linóleumot, abból én majd csinálok nektek egy normális bélyegzőt - mondotta. A kapott linoleum darabkából azután tényleg percek alatt elkészítette a DOÁR CFÁT felírású bélyegzőt, amelynek közepébe a dátumot nyomták be. Május 6-án már ezzel bélyegezték fel Cfátról az ország valamennyi helyére küldött postaküldeményt.(Naharia, valamint Rison Lecion is kiadott bélyegeket, de ez nem a Hagana parancsnoksága, hanem a községi tanács utasítására történt.) Kilenc napig volt ez a már történelmet csinált bélyegző „életben^ a rövidéletű cfáti bélyegzővel együtt. Az állam kikiáltását követő napon, 1948 május 15-én, mint az ország többi más postahivatalába, ide is futár hozta az első DOÁR IVRI-bélyeget.A futár Jákov Gal a posta alkalmazottja volt. Május 16-án, vasárnap hozták forgalomba Izrael Állama első bélyegeit. A történelmet csinált és megmaradt cfáti bélyeg, amelyet azokban a napokban emlékbe vettek meg és tettek el, a bélyeggyűjtők körében nagy értéket képvisel... * (A szerző 1974-ben megjelent,CFÁT, A MISZTIKUM ÉS A LEGENDÁK VÁROSA című könyvéből.) ^ Az International Council of Christians and Jews évi kollokviumát tartotta a Southampton University-n. 300 teológus, történész,professzor és laikus vezetők vettek részt. Richard Harris,oxfordi püspök elnökölt és tartotta a központi beszédet. A felszólók között volt Moshe Gilboa nagykövet Jeruzsálemből, dr. Elizabeth Ferris, uppsalai (Svédország) egyetemi tanár, dr.Michael Chlenov, a Szovjetunió zsidó közösségének képviselője, továbbá lengyel, cseh és magyarországi felegátusok. A szervezet megállapodott abban, hogy ismét megkezdi tevékenységét a mozlim-zsidó párbeszéd felújítása érdekében. Sir Sigmund Sternberg, a szervezet végrehajtó bizottságának elnöke jelentésében beszámolt az auschwitzi apácakolostor újonnan épülő elhelyezésérőL amely az ügyben fennálló vitát van hivatva kiküszöbölni. A szervezet anyagi nehézségeit a német kormány anyagi segítségével remélik könnyíteni. Létrehozták a Martin Buber Foundation-t^melyhez a német államvezetés anyagilag hozzájáruL Az összejövetel jelentőségét növelte, hogy első ízben vettek részt Japánból érkezett kiküldöttek. 25 ország képviselői voltak jelen.
