Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-08-09 / 8. szám
I 1991 augusztus 9. NEWYORKI FIGYELŐ DR. SCHWEITZER JÓZSEF FŐRABBI, A RABBISZEMINÁRIUM IGAZGATÓJA BESZÉDE A KÖZPONTI MÁRTIRÜNNEPÉLYEN Gyászoló gyülekezet! összegyűltünk e lángsugarakkal tomboló nyári déleló'ttön, hogy emlékezzünk azokra, akiket ugyanilyen sugárözönös nyárban, 1944-ben tehervagonokba préselve, zsúfolva vittek szörnyű végzetük felé. Kedves gyászoló gyülekezet! Ez az emlékmű emlékeztet bennünket ■>3? i rin-j-^a azokra a fűzfákra, szomorú fűzekre, amelyeket láttak és amelyek alatt éltek a mi őseink Bábel fogságában, s énekelték panasz-dalaikat az elveszett Cionról. Ezen az emlékművön, ezen a szomorú fűzet ábrázoló emlékművön minden egyes levél egy külön név. Elmondhatjuk: minden egyes levél rpj nbj? egy elsodort falevél, hiszen minden egyes falevél egy életet, egy nevet, egy családot jelképez. Mindmegannyi megszámlálhatatlan, s még akik nincsenek felírva, sem itt, sem másutt, de akik fel vannak írva a szívekben és fel vannak írva névtelenül is Izrael történetében... *]$ nb)> elsodort, a vihar sodorta levelek és életek százezrei. Órájuk emlékezünk most. S elmondhatjuk, hogy 1944 nyara óta nekünk nincs zavartalan nyarunk, nincs zavartalan nyaralásunk. Mert üdülhettél a Balaton partján, járhattál a Louvre csoda termeiben, bolyonghattál Jeruzsálem óvárosában, egyszercsak beléd nyilallt - most a holocaust nemzedékéről szólok - beléd nyilallt a fájdalom: ebben az időben, amikor én most itt járok, 1944-ben ebben az időben mi történt az apámmal. Nem tudunk, nem is akarunk ezektől a gondolatoktól megszabadulni. De azért szeretnénk, ha lehet, valami gyógyulás^erősítést kapni. Ilyenkor nyáron — amint Rákóczi mondotta, amikor megindította szabadságharcát: — Recrudescunt vulnera — felelevednek, kifakadnak a sebek. A mi sebeink is felelevenednek és kifakadnak. Ütik. Nem kell eltúlozni, de nem szabad semmibe venni. Engedjétek meg, - illő tisztelettel a gyülekezet iránt -, hogy elmondjak egy személyes élményt. Hivatalos feladataim végzése után, péntek délelőtt 11 órakor beültem a Berlinből Pestre hozó repülőgépbe. Természetesen —, mivel napokig nem voltak híreim arról, hogy mi történik Budapesten — éhséggel vettem kezembe az újságot. S az első hír, amit a pénteki Kurírban láttam, hogy a pesterzsébeti zsidó temetőt feldúlták. Tehát ezzel jöttem vissza. Szombat reggel a templom előtt, - istentisztelet előtt - átlapoztam a Népszabadságot. Láttam benne egy cikket egy 19 éves emberkéről, aki azt panaszolta, hogy ő nem tud karriert csinálni ma Magyarországon, mert nincsenek zsidó rokonai, sem a Szentföldön, sem Amerikában. Neki ugyan — írja a cikk — nincs semmi baja a zsidókkal, — de hát ezt mondta. Szóval a bacilusok, a miazmák még itt vannak, a bacilusok és a miazmák még ártanak a társadalomban. Mert vannak, akik nem tudják elviselni a halott zsidót, a temetőben, hanem feldöntik sírkövét, s nem tudják elviselni az élő zsidót, hogy él és lélegzik, dolgozik. Dolgozik ennek az országnak, dolgozik a gazdaságban, a kultúrában, vagy éppen a demokrácia megerősítése érdekében dolgozik a politikában. Nem kell eldramatizálni a súlyánál jobban, de tragikus. Mert a legkisebb bacilus, a legkisebb miázma is ártalmas a szervezet egészére. így ártalmas ez a mi az ma és ez a bacilus is a társadalom egészének annyira kívánatos egészségére. Mit tehetünk mi ? A régi hagyomány azt mondja: Könyv és kard egyszerre adattak az égből. Vagyis: emelt fővel, korrekten és tisztességgel nekünk és mindazoknak, akik legalább annyira érdekeltek, mint mi - társadalom, politika, egyházak — tehát akk legalább annyira, sőt jobban érdekeltek, mint mi Magyarország jó hírében—hiszen 60 ezren vagyunk csupán, —azoknak kötelességük velünk együtt ez ellen a miazma ellen küzdeni. Ez a küzdelem kifelé... A küzdelem befelé pedig: a mi magunk belső zsidó érzelemvilágának, magatartásának, tudásának erősítése. Akik mindennap előveszik az imakönyvet, jól tudják azt, hogy a 18 áldás mondatból annak az áldásnak, amely így kezdődik: ujvjrs? Halljad meg a mi hangunkat — kétfajta befejező áldása van: Pi® ^ n?En a másik pedig i^y szól: IDTSirS 'K’P' n?Cn JJStf Melyik az autentikus, melyik a helyes ? Mind a kettő. A zsidóságban benne van az univerzalizmus: ^ n?BH Minden tisztességes ember imája, minden tisztességes ember vágya a tisztaságért, a tisztességért, a békéért, a nyugalomért, a tisztes munka utáni tisztességes megélhetésért, az öregeket megillető békességes öregségért. n$ % n?en Az univerzális óhaj és vágy. De a zsidóságban benne van: ic'pnií 1*0? “pv n?$n ezen belül a mi saját ügyünk... VS" hogy mi a magunk zsidó tudatát, zsidó ismeretét, s a magunk mindennapi zsidó életét mind mélyebben, mind tisztábban éljük, mert ezzel őrizzük meg zsidóságunkat. Befejezésül. Mindenki ismeri ezt a szót, hogy Jiszráél - Izrael. Próbáljátok kedveseim most ennek a szónak a betűit velem együtt átgondolni.Jiszráél az első betű a Jad Ugyanezzel kezdődik joint ez a két szó: Jicchák és Jákob, tehát a két ősapa.A második a Szin-betü. Ugyanezzel kezdődik ez a szó, hogy Szarah — az ősanya. A következőRés- Rebeka. Azután Alef - Ábrahám. A végső betű a Lamed: Léa. Tehát Jiszráél a mi világnézetünk, a mi erkölcsi és vallásos felfogásunk szerint akkor teljes, akkor tökéletes, akkor autentikus, ha benne vannak: Jicchák, Jákob, Ábrahám -,tehát az ősök, benne van a zsidó tradíció, a zsidó művelődés és a zsidó gyakorlat. Azt mondottuk: nbj? elsodort falevél, mind megannyi név. Nem vagyunk-e mi is, akik életben maradtunk, akiket nem sodort a vihar végpusztulásba, - nem vagyunk-e mi is, a mi nemzedékünk kicsit valamennyien elsodort falevelek ? Elszakították az ágtól, a törzstől, a családtól, a hitközségtől, a közösségtől. S mit tehet ez az rp; nbj? az elszakított falevelek gyülekezete ? Megpróbál visszakerülni a törzshöz és az ághoz. A Kol Nidré esti imában van egy néhány szavas, de aki héberül tud, annak számára annál szívbe markolóbb imádság: nbjib ríjrút nbijp Hozz hát gyógyulást nekünk, ennek az elsodort falevélnek, “iEJ? *?£ onjri — hiszen mindnyájan porból, hamuból való, esendő emberek vagyunk, hogy annyi csalatkozás, annyi megpróbáltatás, annyi bántás után megtaláljuk a gyökereket, amelyekben nem csalatkozunk, amelyek nem bántanak, amelyek felénk nyúlnak... n« TTpfl Emlékezzünk meg arról a szövetségről, ami a Jiszráél szóban van. Emlékezzünk meg Jicchák, Jákob, Ávrohom ősökről, a múlttal való szövetségről. És, hogy fejeződik be ez a bibliai mondat: ftotK És emlékezzünk meg egy földről, arról a földről, amely felénk nyújtja testvéri kezét, hozza — és a jelenlévő Teddy Kollek személyében js hozza — drága és felette nagyrabecsült testvéri üzenetét. Ez a mi vígasztalásunk, s ez az elégtétel azok számára, akiinek neveit ide feljegyeztük. Ámen. 3 INNEN-ONNAN DR. VARGA LÁSZLÓ: JOBB KÉSÖN, MINT SOHA... Dr. Varga László, mint ismeretes,New Yorkból visszatelepült Magyarországra, ahol a közélet elismert személyisége és a Keresztén) - demokrata Párt vezetője lett. A magyarországi háborgó és a demokrácia vajúdásának problémáit tükröző légkörben Varga doktor írása arra mutat, hogy az igazi demokrácia hívei Magyarországon végül is felülkerekednek a hátráltató és a múltat visszaidézni kívánó erőkön. Július 4-én Gorbacsov egy rövid mondatban búcsúzott a szocializmustól, egy marék szót dobva a sírjára: Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket... Szinte ugyanebben az időben a volt külügyminiszter Sevardnadze megkezdte a Kommunista Párt lebontását, de a jövőt máris jelezte: európai, tradicionális szociáldemokrata pártot akarunk. Mindkét esemény sorsdöntő, nemcsak a Szovjetunió jövőjére, de a világ összes kommunista pártjaira is, idehaza pedig ébresztő azoknak, akik még mindig a visszarendeződésről álmodoznak. A szocializmus elhantolása csak formai volt, mert a valóságban soha nem létezett, nincs és sehol nem fog megvalósulni, legalábbis marxi értelemben nem. Ugyanis a termelőeszközöket egy szabad társadalom soha nem vette tulajdonába, erre csak az áUampárt volt képes, amely még a borbély üzletet és az egylovas fuvarozót is államosította. A kapitalizmus sem hibátlan, — mohó, önző, pazarló - hangzik a vád. Részben igaz is, de az elmúlt hetven év legnagyobb pazarlását a szocializmus nevében követték el, ahol az ember szabadságát, tehetségét, vállalkozó kezdeményezését eltékozolták. Alaposan. A Szovjetunióban történő változásoknak van még egy fontos, történelmi jelentősége és pedig: hogy a szabadság erősebb, mint a fegyverek. Ugyanis a diktatúrákat általában csak forradalommal, fegyverrel, erőszakkal lehet megdönteni. A Szovjetunió Kommunista Pártját és a szocializmust nem az erőszak, hanem Nyugat-Európa csodája, a szabad ember alkotásai kényszerítették térdre. BOTOS MINISZTERASSZONY NEWYORKI LÁTOGATÁSA Botos Katalin államminiszter, a közgazdasági tudományok doktora, rövid látogatást tett Amerikában és ennek során az új magyar diplomáciai épületben fogadással egybekötött előadást tartott a magyarországi gazdasági helyzetről. A nagy érdeklődéssel kísért előadást a termet zsúfolásig megtöltött meghívottak megérdemelt figyelemmel hallgatták. A miniszterasszony leplezetlen őszinteséggel tárta fel a demokrácia útján haladó ország gazdasági nehézségeit és az akadályokat, amelyek a szabad piacgazdálkodás kifejlődését akadályozzák. Ami 1945-ben még utópia volt,ma valóság: 12 állam, ahol a polgárok történelmükben, nyelvükben, kultúrájukban különböznek, de a szabadság jegyében találkoztak és létrehozták az Európai Közösséget, ahol politikai, kulturális területen erősödnek és a polgárok átlagos évi jövedelme 14.500 dollár. Ezzel a lenyűgöző eeredménnyel szemben a Szovjetunió Kommunista Pártja és ma is hatalmas hadserege gyengének bizonyult. Háború nélkül vereséget szenvedtek, amiből csak úgy tudnak talpra állni, ha polgáraikat felszaba-Az előadást hozzászólások és az előadóhoz intézett kérdések követték. A felszólalók nem fukarkodtak a kritikai megjegyzésekkel a fejlődés menetét és irányát illetően, de kétségtelenül megszívlelték a tudós miniszterasszony a külföldi magyarság segítségére irányuló, ismételt felhívását és méltányolták azon álláspontját, hogy minden, külföldről jövő tanácsot a felelős kormányzat örömmel vesz és megvitat. A miniszterasszonyt Menczel Gábor konzul mutatta be a hallgatóságnak. Az előadást követő kötetlen fogadáson meleg baráti kapcsolat alakult ki a miniszternő és a vendégek között. dítják és követik az Európai Közösség útját. Gorbacsov és Sevardnadze már Nyugat Európa felé néznek és talán még nem későn meghallják De Gaulle háború utáni üzenetét: - Európa az Atlanti Óceántól az Uraiig tart -. S ha ezt a tanácsot követik a következő évezredben ők is tagjai lehetnek az Európai Közösségnek, amely akkor már közel 900 millió lakosával a világtörténelem első olyan közössége, amely a szabad ember munkáját, eredményét, győzelmét bizonyítja az elnyomás felett. T
