Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)

1991-06-17 / 6. szám

1991 június 17. NEWYORKI FIGYELŐ 5 KULTÚRÁNK HÍREI HACKER MARIANNE: (Folytatás az előző oldalról) VISSZATÉRÉS A BORZALMAK SZÍNHELYÉRE ERDŐS ANDRE NAGYKÖVET ELŐADÁSA AZ AJC KÖZGYŰLÉSÉN Az előadó példaként felsorolt néhány világhírű zsidó tudóst és Nobel-díjast, akik a magyar kultúra és tudomány hal­hatatlan alakjai, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy annak határain kí­vül éltek vagy élnek. A vészkorszak nem múlt el a magyar-zsidó kapcsolatokban beáüó vál­tozások nélkül. A hatszázezer magyar ál­lampolgár elpusztítása nem felejthető el és nem bocsátható meg. A mi kötelessé­günk teljesen feltárni és köztudomásúvá tenni a történelmi igazságot, hogy a jövő nemzedékek kellően felvértezve legyenek a türelmetlenség és gyűlölet újból való fellángolásával szemben. Törvényekkel, pontosan működő igazságszolgáltatási rendszerrel és főként az erkölcsi hozzá­állással a rendszer működése eredményes lesz, ha az előtte álló politikai és nevelési feladatokat megoldani fogja. A Magyar Köztársaság kormánya a közvéleménykutatás eredményeit fel­használni, érvényesíteni kívánja. A múlt évben Raoul Wallenberg szobra vált jel­képpé. Kísérlet történt, hogy meggyaláz­zák, de már a következő napon az állam elnöke, miniszterelnöke és a parlament elnöke, valamint a pártok vezetői össze­gyűltek a szobor előtt, hogy nyilvánosan elkötelezzék magukat arra, hogy Wallen­berg személyében megtestesült eszméket fenntartsák és felháborodásuknak adja­nak kifejezést a faji gyűlölet, türelmet­lenség és megkülönböztetés mindennemű megnyilvánulása felett. A Magyarországon bekövetkezett demokratikus változások fokozott fele­lősséget és az állampolgárokkal szemen megjavított közösségi érzést igényelnek. Nagy figyelmet kell szentelnünk a politi­kai bizonytalanságnak gazdasági nehéz­ségeknek, amely utóbbiak mindenkor termékeny talajul szolgáltak populista, megkülönböztetésre törekvő demagógiá­nak. E jelenségeket el kell utasítanunk magunktól, érvényesítenünk kell az írott törvényt és az általános erkölcsi elveket. Az új demokrata államban a ma­gyar zsidóság számára új lehetőségek nyflnakJíultúrális, nevelési megújulásnak vagyunk tanúi.Ennek során a magyar zsidóság Telhasználja azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az előző évtizedekben a zsidó élet terén Magyarországon elért. A magyar külpolitika irányt vál­toztatott az eddigi egyoldalú beállított­sággal szemben és újra felvette a diplo­máciai kapcsolatokat Izrael Államával. A napokban írtunk alá Budapesten a két ország közötti kulturális együttműködés­re vonatkozó megállapodást. Néhány nap múlva a magyar miniszterelnök hivatalo­san látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány szilárdan elkötelezte magát az 1975 .évi 3379 számú UNO-határozat kiküszöbölésére (a cionizmusnak a faj­elmélettel való azonosítása). Nemzetközi zsidó szervezetek terjesztik ki működésü­ket Magyarországon. Az antiszemitizmus elleni nemzetközi tanács megnyitotta magyarországi irodáját. A magyar állam­elnök jön New Yorkba a Raoul Wallen­berg Committee gondozásában,az Ema­nuel Alapítvány által rendezendő össze­jövetelre. Jelenléte bizonyság lesz,hogy Magyarország elkötelezte magát Izrael­lel való együttműködésre, zsidók és ma­gyarok, zsidók és nem-zsidók közötti együttműködésre az emberiség nemes céljainak elősegítése érdekében. U ÜUIUUU J KERESZTÉNY-ZSIDÓ TÁRSASÁG ALAKULT MAGYARORSZÁGON 1991 január 24-én tartotta alakuló közgyűlését Budapesten a Keresztény-Zsi­dó Társaság, amelynek célkitűzései közé tartozik a keresztény-zsidó párbeszéd öku­menikus alapon történő munkálása.a meg­békélést elősegítő információk gyűjtése és feldolgozása, küzdelem az antiszemitizmus és az agresszív valláséi lenesség minden meg­nyilvánulása ellen. A Társaság ügyvezető elnöke Revicz­ky Ádám, a legendás Reviczky Imre alezre­des, zsidómentő, a Jad Vasém Világ Jámbo­rainak kitüntetését nyert hős katonatiszt fia. A Társaság elnökségében előkelő pro­fesszorok, írók, püspökök és képviselők foglalnak helyet. A zsidó felekezet részéről elnökségi tag dr. Schweitzer József főrabbi, a Rabbiképző igazgatója, dr. Raj Tamás fő­rabbi, képviselő,dr. Zala Tamás történész, dr. Singer Ödön főrabbi, Landeszman György főrabbi. A Társaság székhelyének címe: 1052 Budapest, Deák tér 4. Érdeklődéssel és bizalommal tekin­tünk a Társaság működése elé. GABRIEL G. FELDMAR, Ph.D. MAGYARUL BESZÉLŐ PSZICHOLÓGUS ST. JOHNS EGYETEM PSZICHOLÓGIAI TANÁRSEGÉDE Rendelő címe: 110-21 73rd Road Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (718) 224-2325 — Mondja be nevét és telefonszámát magyarul az üzenetrögzítőgépbe. Családi és házassági problémák Fóbiák Depressziók Szorongás, idegesség Alkoholizmus Általános pszichológiai bántalmak Minden biztosítást elfogad. Diplomás zongoraművész zongontanítást vállal. HfaW jő^ők ! Értesítést kér GERÉB LÁSZLÓ a (718)377-3533 telefonszámon. A második világháború egyik legvé­resebb időszakában, 1944 augusztus lén Auschwitzból válogatott, egészséges, mun­kabíró, 500 fiatal magyar zsidó lányt,asz­­szonyt vittek Bremenbe kényszermunkára. Ezt a csoportot követte néhány hét múlva egy újabb, lengyel csoport .Ezek már négy éve sínylődtek a hírhedt lodzi gettóban, amelynek feloszlatása után a túlélők Au­schwitzba kerültek. Az egészségesek egy ré­sze, 300 asszony és leány követte a már Bremen volt magyar csoportot. Nyolc hónapon keresztül, különböző csoportokra beosztva végeztek ezek az asz­­szonyok kényszermunkát, főleg az állandó bombázást követő romeltakarítást, más­részt különböző gyárakba beosztva nehéz testi munkát. A „szállás" az első hetekben Bremen laktanyájának lovardája volt, de Ros-ha-Sá­­ná előestéjén bombatámadás következté­ben ez a laktanya kiégett Jcét beteg asszony a betegszobában elpusztult és az éj folya­mán a sokszáz fogoly Bremen mellett, O- bernheide-Stuhr községben került elhelye­zésre. Onnan vitték a munkacsoportokat el­ső időben nyitott teherautókon, később gyalog 16 km-re Bremenbe a különböző munkahelyekre. Ezek az asszonyok, akik közé én is tartoztam, nagy szerencséről beszélhetnek, mert legtöbbjük túlélte a rémkorszakot. Ha az utolsó két hét - Bergen-Bel­­senbe kerültünk-borzalma nem lett volna, valóban „csodáról" lehetne beszélni. A há­ború utolsó időszaka Bergen-Belsenben minden képzeletet felülmúlóan szörnyű volt, ahol még az angol csapatok által való felszabadítás után 13.000 legyengült fogoly meghalt. Mai beszámolóm azonban nem Ber­­gen-Belsenről szól. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal törté­nész, aki Bremen városának levéltárában dolgozik, de a fentemlített Obernheide- Stuhr községben lakik, nyomára bukkant néhány elszámolásnak,amelyet 1944/45 év­ben építési vállalatok munkadíjként jelen­tettek, női kényszermunkásnők részére. (Hogy ezek a munkadíjak hová és kihez kerültek, nem is érdekes.) A bremeni történész, Hartmut Mül­ler kutatni kezdett. Kiderítette,hogy a kényszermunkásnők nagyrésze Magyaror­szágról származott. Felvette a kapcsolatot a budapesti levéltárral, újságban hirdetett és kérte, hogy jelenkezzenek a kényszermun­kát végzett asszonyok. Kiterjesztette kuta­tásait Izraelre, résztvett Haifán a bergen­­belseni láger felszabadításának 40 éves év­fordulóján. Ott megismerkedett sok asz­­szonnyal, ezek beszámolója alapján 1988- ban könyv alakjában írta meg a Bremen- Obernheide-i asszonyok történetét. Bizottság alakult Budapesten és Hai­fán, együttesen felkutattak 350 címet. Az öbölháború kezdete előtt kérdést intéztek ezekhez az asszonyokhoz .hajlan­dók volnának-e Bremen város meghívására találkozóra jönni. A találkozó ezév április 21-28 között létrejött. Az öbölháború befejezése után meg­érkezett a hivatalos meghívó Bremen város polgármesterétől, benne a teljes programm. Vállalták az összes utazási költséget, tar­tózkodást. 110 volt lágertársnő találkozott 46 év után ! Itt megjegyzendő, hogy Bremen min­dig „vörös" volt. Hitler - miután hatalom­raj utasa után Bremenben nem fogadták ová­­cióvab—soha többé nem volt ott. De mint kényszermunkásnők is tapasztaltuk, hogy nem minden német volt náci, ismeretlenek naponta, ha mást nem, az uzsonnacsomag­jukat egyszerűen letették a földre. Egy asz­­szony naponta egy-egy csoportnak meleg levest hozott. Ez az asszony emléktáblát kapott a Jav Vasém-ben, de ott volt most: közöttünk a találkozón is. Persze az SS-őr­­ség olyan volt, mint mindenhol. Majdnem naponta voltak büntetések, pofonok. Ezért nem volt meglepő, hogy a most is „vörös" Bremen elképzelhetetlen organi­zációval, de rendkívül sok melegséggel és figyelemmel fogadta a csoportot. Már a re­pülőtéren várták az érkezőket, másnap nagy fogadás volt a városházán, díszebéd a polgármesternél, délután különböző nyel­vű kísérettel városnézés. Másnap ünnepség Obernheide-Stuhrban, ahol a volt láger he­lyén szép emlékmű emlékeztet arra, ami történt. Ezen az ünnepségen résztvett egy csoport 17-18 éves haifai diák. Bremen és Haifa ún. „testvérváros". A véletlen hozta, vagy tervezve volt, a haifai csoport egyhavi látogatáson volt Bremenben, így szerepel­tek is az ünnepségen. Verseket adtak elő és héber dalokat énekeltek. Egy nap a híres kikötő megtekintésével telt el. K41önösen érdekes a tengerészeti múzeum. Ltána vendégül láttak az ottani finom halkülön­legességekkel. Ezután következett legnehezebb na­punk: látogatás Bergen-Belsenben. Ott még ma is angol katonaság tartózkodik. Egy őr­nagy köszöntötte a csoportot. A volt KZ ma nem létezik. Az angol csapatok a felsza­badítás után felgyújtották az összes barak­kokat a járvány kiterjedésének megakadá­lyozása végett. Végigjártuk az óriási teme­­tőt.Un. Erika-nővén nyel fedett sírhalmok, emlékkövekkel, itt 2500, ott 1500, majd 3500 számú tömegsírok, néma tanúi a fe­ledhetetlen szenvedésnek. Emlékművek a legkülönbözőbb nyelveken...még az idő is szomorú, borús volt, zord szél sivított a sírhalmok felett. A héber nyelvű emlékmű­nél kis szertartás zajlott le: koszorú, köny­­nyek, emlékezés...De a szomorú emlékek mellett Bremen módot nyújtott, hogy 46 év után sok asszony újra egymásra talált. Legtöbben meg sem ismerték egymást, de a közös emlékek eltörölték az idő múlását: felidéztük a különböző módszereket,amik­kel annak idején megpróbáltuk emberi mi­voltunkat megőrizni, verseket, dalokat, amelyekkel agyunkat élesíteni igyekeztünk. Vendéglátóink elvittek az operába. Színvonalas Cosi fan tutte-t hallottunk, iz­raeli karmester, Ira Levin vezényletével. A találkozásra legtöbben Izraelből jöttek, ahol új életet alapítottak. Sokan jöt­tek Magyarországról, USA-ból. Néhányan Canadából, Svédországból, Angliából, Né­metországból. Ausztriából egyedül voltam. Még él itt két „lágertestvér", de egészségi okokból nem vettek részt a találkozón, utólag beszámoltam nekik. Végül pedig szombaton délelőtt el­mentünk a város által épített új gyönyörű zsinagógába. A szertartáson résztvettek a város részéről kísérőink is, utána szép kid­­dus következett. Szombat este volt a búcsúösszejöve­tel. Örömmel, hogy találkoztunk és köny­­nyekkel, mert ki tudja, látjuk-e még egy­mást. m • ••••••

Next

/
Thumbnails
Contents