Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-02-15 / 2. szám
1991 február 15. NEWYORKI FIGYELŐ ASKENÁZI ERVIN: GADÓ GYÖRGY: BROOKLYNI TRAGÉDIA A ZSIDÓK VÁRHATNAK ? — A Riegler-ügy Boro Park, Brooklynnak főleg ortodox zsidók által lakott kerülete, hetek óta megbolygatott méhkashoz hasonlít. Templomokban, tanházakban, bevásárlási központokban nem beszélnek másról, mint a Riegler-ügyről. Sulamit Riegler nevű, három gyerekes chászid anyát letartóztatták és azzal vádolják, hogy nyolc éves, szellemileg enyhén visszamaradott fiát agyonverte. Rieglernét, - aki a jövő hónapban újabb gyermeket vár — 350000 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték. gyermekeit más zsidó családoknál helyezték el és kötelezték,hogy amint megszülte gyermekét, ezt köteles azonnal a város jóléti hivatalának gondjaira bízni. Boro Parkban vagy százezer különböző származású, különböző ritusű és különböző chaszid szektához tartozó ortodox zsidó él. Ezeknek zöme megegyezik abban, hogy a vallás elsőrendű életcéljuk és a világi kérdések másodrendűek számukra. Ebben a negyedben tucatszámra vannak a jesivák és zsinagógák, amelyek hajdani keleteurópai chászid központok nevét örökítik meg. A szörnyű eset már hetekkel ezelőtt történt, de a megrázkódtatástól és felháborodástól a környék lakossága mindmáig nem volt képes magához térni. Ugyanakkor felteszik a kérdést, hogyan fordulhatott elő ilyesmi, amilyenről a város legalacsonyabb társadalmi rétegénél, mint narkománoknál és iszákosoknál szinte naponta olvashatunk — szigorúan vallásos családban. A probléma gyökerét talán ott kell keresni, hogy ilyen kegyetlenségekről, illetve atrocitásokról ezekben a körökben egyszerűen nem beszélnek. Mert a vallásos családoknál is valószínűleg előfordul feleségek és gyermekek elleni súlyos erősza de ártatlan gyermeknek kell meghalni, hogy ilyesmi felnre kerüljön és ráébredjünk, hogy ilyesmi ezekben a körökben is létezik. Az emberek idegenekkel nem hajlandók erről a témáról beszélni és a sajtónak sem sikerült a lakosokat szóra bírni. A borzasztó tragédia mindenkit sokkolt, mindenkinek fájt és lemondóan állapítják meg, hogy ha ilyesmi náluk is előfordulhat,akkor a közösségben valami nagyon nincs rendjén A nyolc éves Jákov Jóm Kipur napján halt meg, miután eszméletlen állapotban szállították a kórházba. Jákov és két idősebb testvére három éven át nevelőszülőknél kerültek elhelyezésre, miután anyjuk a most 13 éves Izrael fiát oly súlyosan bántalmaztaJiogy öt évi börtönre ítélték, majd prónaidőre szabadlábra helyezték.Tavaly a három fiút még a próbaidő letelte előtt visszahelyezték családjukhoz,hogy miért, arra senki sem tud,vagy nem akar válaszolni. Jákov tanítója értesítette a népjóléti hivatalt a gyerek gyanús sérülései miatt. A nyilván túlterhelt hivatal azonban semmit sem tett az ügyben. Más sem vett tudomást Rieglerék problémájáról, amíg a nyolc éves gyermek meghalt. Pedig a boroparki ortodoxiára mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem törődnek a hitsorsosokkal. Korszerűen felszerelt kórházon kívül, saját mentőszolgálattal rendelkeznek, van egy zsidó if■m ■ mmmmttmlmmmmmmmmmmmm j isági könyvtár, egy szervezet, amely a rászorulók élelmezéséről és ruházatáról gondoskodik, s végül az OHEL Gyermekotthon és Családszolgálat. Ezenkívül még számos, a város által finanszírozott szervezet működi Boro Parkban. Ezeket azonban a rászorulók csak ritkán veszik igénybe, mert szégyelik magukat a szomszédok és ismerősök előtt. Vagy inkább magukban keresik a hibát, talán vétkeztek s még jobban elmélyülnek áhítatukban, mert az Égtől várják a segít séget,vagy legfeljebb elmennek a rebbehez és tőle remélnek gyógyírt bajaikra. Meg kell még jegyezni, hogy ezekben a vallásos körökben nagyonis népesek a családok és nem megy ritkaságszámba, hogy egy 30 éves anyának már 7-8 gyermeke van. A statisztika szerint viszont ilyen család évi átlagjövedelme 13.000 dollár körül mozog, s ez az alacsony szám is csak azt bizonyítja, hogy a vallás és oktatás előnyben részesül az anyagi javak hajhászásával szemben. A Riegler-család igénybe vette az OHEL Gyermekotthon és Családszolgálat segítségét. Ez a szervezet feldúlt családok gyermekeit, apátlan-anyátlan árvákat,vala-. mint gyerekeket, akiket szüleik súlyosén bántalmaznak, ideiglenesen befogad, amíg nem sikerül azokat nevelőszülőknél elheezni. E szervezet vezetősége semminemű nformációval nem volt hajlandó szolgálni. Feltűnő, hogy sem a sajtóban, sem a helyi magánhíresztelésekben sehol sem sze-' repel az apa. Hosszas utánjárás után — miután érdeklődésemre sokan legyintettek — végül annyit sikerült megtudnom, hogy a papa is „lassú." Tehát felmerül a kérdés, minek is kell az ilyen korlátoltakat összeházasítani ? Azért, hogy gyermekeket hozzanak a világra, akikkel aztán kegyetlenkednek ? Szükség van-e erre a borzalmas „chilul Hasém"-re, hogy a televízió képernyőjén lássa országvilág, amint a parokás chaszid asszonyt bilincsbeverve viszik a detektívek? Ezért a Riegler-ügyért felelősek a rokonok, a tanítók, a rabbik, a szociális szervezetek és felelős az egész boroparki zsidó közösség. Reméljük, hogy a kis Jákov halála figyelmeztetés lesz az egész közösség számára, hogy ne dugják többé struccként homokba a fejüket, mert náluk is minden — még gyermekgyilkosság is — előfordulhat. Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját csekkben mellékelem v [ kérem számlázni Név----------------------------------------Cím Gadó György országgyűlési képviselő, aki a Szabad Demokraták Szövetsége listáján került a parlamentbe, neves történész, középiskolai tanár és újságíró, az alábbi beszédet mondotta el a parlament ülésén. Az interpellációnak jelentős hatása van. A beszédet németre fordította Karl Pfeifer bécsi író. Megjelent a Standard című liberális bécsi napilapban. Hajlandó-c a Magyar Köztársaság kormánya egyenlő elbánásban és egyidejű jóvátételben részesíteni a szélsőjobb- és szélsőbaloldali totalitarizmes áldozatait ? Erről levélben kérdeztem meg dr. Antall magyar miniszterelnököt, miután a kormány közölte, hogy 1991 január 1-től havi 500 forint nyugdíjkiegészítésben részesíti mindazokat, akiket 1945 és 1963 között törvénysértő módon ítéltek el vagy politikai okok miatt, jogellenes módon másképpen korlátozták személyes szabadságukat. Kétségtelen: 1945-től a gyorsan kibontakozó kommunista diktatúra különféle hatóságai és bíróságai sok százezer embert internáltak, bebörtönöztek, megszokott lakóhelyükről kitelepítettek. Csakhogy a tömeges jogfosztás korábban kezdődött. A kommunista diktatúra előtt szélsőjobboldali diktatúra dühöngött Magyarországon, s az oroszok 1945-ös bevonulását megelőzte a hitleri Wehrmacht és az SS 1944-es bevonulása. Még korábban, 1938-tól a faji törvények alapján a magyar hatóságok a zsidó származású magyar állampolgárok tízezreit vitték el kényszermunkára vagy internálótáborokba, s százezrek elemi jogait korlátozták. Kiss Gyula, a magyar kormány tárca nélküli minisztere az újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy az 1938-1945 közötti internáltak, üldözést szenvedettek és deportáltak kárpótlásáról csak egy későbbi törvény intézkedik majd, amelyet előreláthatólag 1991 második felében hagy jóvá a parlament. Amennyire jogos és igazságos, hogy kárpótlást kapjanak azok, akiket 1945 után bírói ítélet nélkül internáltak vagy kirakatperekben, törvénytelen eljárások során bebörtönöztek, annyira igazságtalan és indokolatlan, hogy későbbre halasszák azok sérelmeinek az orvoslását, akiket k korábban, még 1945 előtt fosztott meg jogaiktól az akkori rezsim. És ha kárpótlást igényelnek a magyar kormánytól - egyébként jogosan - azok a polgári személyek, akiket az oroszok a háború végén, sőt a háború után hadifogságba és kényszermunkára hurcoltak el a Szovjetunióba, akkor érthetetlen, miért ne kaphatnának tőle kárpótlást azok is.akiket a németek hurcoltak el kényszermunkára Németországba. A magyar kormány a közelmúltban Kárpótlási Hivatalt állított fel, ehhez máris mintegy kétszázezer kártérítési igény futott be, s ebből 170 ezret jogosnak minősítettek. Az 1945 előtt politikai okokból vagy a faji törvények alapján jogsérelmet elszenvedők közül ma már kevesen élnek, becslések szerint hét-nyolcezer ember kárigényével lehetne számolni. Már csak a számarányok miatt sem lehet megérteni, miért látja jónak a kormány, hogy halogassa a zsidóknak adandó kárpótlást. Több magyarországi zsidó szervezet - köztük mind a vallási, mind a világi szervezetek - november végén nyilatkozatban tiltakozott e halogatás miatt, s fölhívták a kormányt: - sürgősen módosítja álláspontját, s a többi kárpótlással egyidőben kezdje meg az 1938 és 1945 között jogsérelmet szenvedettek nyugdíjkiegészítésének folyósítását. -Magyarország ma súlyos gazdasági helyzetben van: az infláció meghaladta a harminc százalékot, a munkanélküliség 1991-ben elérheti a há-_ romszázezret, a külföldi államadósság 20 milliárd dollár fölött van, s a kormány örülne, ha a költségvetési hiányt 1991-ben 100 milliárd forintra tudná korlátozni. Ilyen viszonyok között lehetetlen reális értékben kártalanítani azokat a százezreket, akiket a szélsőbaloldali diktatúrák megfosztottak jogaiktól és vagyonuktól. A kártalanítás egyelőre inkább csak jelképes lehet, a tényleges reparációra is csak évek múlva kerülhet sor. Szimbolikus jelentősége van azonban annak is, hogy a kormány egyidejűleg kíván-e gesztust tenni az 1945 előtt és az 1945 után történt jogsértések áldozatai felé. Egyelőre úgy látszik, tragikusan groteszk helyzetek állnak majd elő, mert megkaphatja 500 forintos nyugdíjkiegészítését az az ember, aki mint a szélsőjobboldali Nyilaskeresztes Párt volt tagja került az internálótáborba 1945-ben, de nem kaphat semmit az a zsidó, akit esetleg éppen ez az ember adott a fasiszta hatóságok kezére 1944-ben és akit Birkenauba vagy Dachauba deportáltak. A kommunista rezsim (Rákosi és'Kádár) közel fél évszázadon át elzárkózott a zsidóüldözések áldozatainak kártalanítása elől, sőt még azt is megakadályozta, hogy a bonni kormány által megajánlott kárpótlás hiánytalanul eljusson az érintettekhez. A mai magyar kormány azt hirdeti, hogy jogállamot teremtett. Nos, a jogállamiság nem viseli el, hogy diszkriminatív módon kezeljék a kétféle diktatúra áldozatait. A zsidók kártalanítása elsősorban nem is a zsidók érdeke, hanem a jogrendé, a demokráciáé. AZ AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNY TÁJÉKOZTATÓJA Az American Hungarian Foundation múlt év végén körlevélben tájékoztatta a szervezet tagjait és barátait 1990 évi működéséről. Az Alapítvány 1990-ben három kiállítást nyitott meg. Az első az ismert .magyar származású Dohános István amerikai festőművész műveiből, a második Suzanne Szász, kiváló fotóművész műveinek bemutatása öt év fényképtanulmány a New Brunswick-i magyar közösségről — címet viseli. Végül Festival of Trees című kiállítás az észt fehérorosz, svéd, magyar és amerikai karácsonyfa-hagyományokkal, valamint a Hanukkahhagyománnyal foglalkozik. Számos tudós, diák és mások használják eredményesen az Alapítvány könyvtárát, kutatás céljára. 1990-ben több, mint tízezer látogatója volt a könyvtárnak, levéltárának, ajándéküzletének és az állandó képkiállításnak, amely a Magyar festészet 200 éve címet viseli és amely Salgó Miklós volt nagykövet magángyűjteményéből származik. Erről a kiállításról a The New York Times elismerő kritikát jelentetett meg. 80 ifjúból álló kórus és zenekar Nyíregyházáról volt az Alapítvány vendége múlt év június 2-án. Fellépésük 800 főnyi lelkes hallgatóság előtt folyt le. Az Alapítvány közbejöttével New Brunswick, N.J. és Debrecen testvérvárosi megállapodást írtak alá. Az Alapítvány kiváló elnöke, Molnár J. Ágoston professzor végül adományok megküldésére szólítja fel az Alapítvány barátait. Az American Hungarian Foundation címe: 300 Somerset Street, New Brunswick,N.J.08903.
