Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)

1991-05-21 / 5. szám

1 4 NEW YORK I FIGYELŐ KÖNYVESPOLC JACK HAHN: SZEMET SZEMÉRT 1991 május 21. ZAKARIÁS Kertész Ákos űj könyve 1990-ben je­lent meg a budapesti Magvető Könyvkiadó gondozásában, a Magyar Tudományos Aka­démia Soros Alapítványa támogatásával. A ZAKARIÁS című könyv egy ember életét írja le, de ez az egyéni sorstragédia egy cso­portra jellemző. Zakariás sorsa...„az elmúlt ötven év Magyarországában történelem is.” Zakariás zsidónak túl magyar, magyarnak túl zsidó. Autójavító szakmunkásból az üzemi színjátszó csoport tagjává válik. Tehetsége alapján bekerül a Szíművészeti Főiskolára és színész lesz. Magánélete rendezetlen és többnyire boldogtalan. Egyik feleségével sem képes hosszabb időre jó kapcsolatot ki­építeni, s gyermekeivel sem, már a válások miatt sem. Vidéki színházakban szerepel, fontos szerepeket kap, de szinte minden évad kez­dete más színháznál találja. GALILI-GEMEINER ERVIN: ANYÁK NAPJARA Február 14-én, csütörtökön ünnepel­ték az Anyák Napját. Gyermekeik tisztelet­lettel övezett szeretettel vették körül szü­lőanyjukat, aki kilenc hónapig hordta őket szive alatt. Tisztában vannak azzal, hogy az anyaságban rejlő érzéshez hasonló nem lé­tezik. Az Anyák Napjának Izraelben külö­nös jelentősége van. Itt sokszor az Anyák­nak fiatal korban kell megválniok méhük gyümölcsétől. Ezalkalommal egy Anyát ragadunk ki az izraeli Anyák sorából, aki a legtöbbet áldozta a kétezeréves gálut után feltámadt Zsidó Államért. Bár Izraelben több szülő adott két elesett fiút a hazának, csak a pár évvel ez­előtt tragikus körülmények között elhunyt Rivka Grubert nevezték ÉM HÁBÁNIM- nak ( a FIUK ANYJÁNAK). Ezt a tragikusan fájdalmas címet 1982 októberében megdöntöte a cfáti Ja­­kuta Madar (akkor 53 éves volt),aki három gyermekét áldozta fel a haza oltárán.A 17 éves, hatodikos gimnazista Jehuditot és öccsét, a 15 éves Dávidot, akiket 1974 má­jus 15-én öltek meg a mááloti vérengzésnél. Az 1982 október 13-i Coor-i (Dél- Libanon) házbeomlásnál a 29 éves Chájim nevű bátyjuk, aki apjuk helyett apjuk volt. mint a határrendőrség főtörzsőrmestere, 75 bajtársával együtt életét vesztette. Zakariás művelt, nagyon tehetséges ember, de alkoholista, s így nem ér el arra a színvonalra, amelyre tehetsége képessé ten­né. Zakariás érdeklődik a társadalom problémái iránt és résztvesz az 1956-os forradalomban. Alkoholizmus, szakmájá­ban átélt kudarcok és magánéletének kilá­­tástalansága azonban idővel szkeptikussá teszi és elszigeteli. Zakariás nem tud megbirkózni zsidó származásával, „sokfelé kötődik,de egészen sehová sem tartozik." Élete reménytelen­ségében az öngyilkosság gondolatával fog­lalkozik. A regény utolsó mondata Zakariás elhatározása: — Zsidó ne legyen öngyilkos. Ha már életben maradt. Ennyivel tartozik a hatmilliónak, akit lemészároltak. — Kertész Ákos remek könyvet írt, a­­mely megérdemli, hogy elolvassák. Mintha a Sors rendelte volna úgy, hogy a cfáti temetőn belül bekerített kis sírkerthez, ahol a mááloti vérengzés áldoza­taiból 18-an alusszák örök álmukat,a Jehu­­dit lábánál fekvő Dávid öccse mellett ma­radt egy hely, amely nyolc és fél éven ke­resztül mintha Chájim bátyjukra várt vol­na. A tragikus sorsú anya, aki hetente több­ször járt két gyermeke sírjához, most há­romhoz jár. Chájim, a harmadik gyermek temeté­sén fájdalmában csak ennyit mondott: -ő adta, Ő elvette — Áldassék Szent Neve. — Majd Jehudit és Dávid sírjához fordulva még hozzátette: - Bátyjátok Chájim, aki felnevelt benneteket, most utánatok jön.— A körülötte állókhoz fordulva, akik vigasz­talni próbálták, csendet intve, ezt mondta:- Hagyjátok a három gyermeket, bizonyá­ra sok mondanivalójuk van egymás számá­ra... — Ez az ércnél is erősebb Jakuta Madar — akinek édesapja Dávid Szaban egy pén­tek este a tuniszi Dzserba szigetén temp­lomba ment és soha nem tért vissza.Sem élve, sem holtan nem találták meg. Nevét a Máálotban meggyilkolt Dávid fia kapta. Az ÉM HÁBÁNIM - a Gyerekek Anyja, ilyent csak az évszázados megpróbáltatást kibírt zsidó nép tud adni magából. Mt az elmúlt közel kilenc év óta, az Anyák Napján, most is Jakuta Madarra gondoltunk... A gonosz bosszút áll, a nemes visszafizet. 1937 januárjában Wolf Arthurnak si­került Anna feleségével és a 8 éves Daniel fiával, náci-Németországból Bécsbe, majd onnan Londonba, végül Palesztinába utazni miután bizonyította,hogy okleveles gépész­­mérnök és — ami ennél is fontosabb volt — 10000 angol font betétje van a Barclays Bankban. A hajóutazás felejthetetlen volt, mert nem kellett többé visszahúzódni,meg­alázást összeszorított fogakkal elviselni, a menekülés érdekében. Gyönyörű érzés volt úgy ágyba menni este, hogy nem kellett fél­nie a Gestapo durvaöklű pribékjének dö­­römbölésétől. 1938 szeptemberében az angol járó lassan beúszott Haifa Palesztinái kikö­tőbe, ahol a szótlan, de udvarias angol tiszt­viselő, a kékszemű, únottarcú, szabályos hajnyírású férfi, a Népszövetség jóváhagyá­sával intézi Palesztina hivatalos ügyeit, in­tézkedik és ítélkezik minden felett, — le­pecsételte a Wolf-család útlevelét. Partraszállás előtt Anna és Dániel új­ra átölelték és magasztalták, mert ezen a napon volt Arthur 34. születésnapja.Aján­dékot nem tudtak adni, csak jókívánságo­kat, de Arthurnak semmi sem hiányzott, mert megkapta a régen áhított szabadságot, azáltal, hogy időben elmenekülhetett az emberi törvényeket taposó, brutális barba­rizmus elől. Wolf Arthur 192 cm. magas, szőke hajú, kékszemű, az árja mintologia minta­képe volt, szemben a beesett mellű Hitler­rel, a sántikáló Göbbelsszel.a nevetségesen pocakos Göringgel,, akik hirdették az árja faj felsőbbrendűségét. Wolf Arthur boldog volt, mert már Londonban mrgtudta, hogy drága szülei Svájcban, a világ legbiztonságosabb, kis országában vannak, ahol a jobb- és balolda­li fasiszta vezetők egyaránt biztosítják an­nak épségét, hogy az összeharácsolt millió­ikat oda küldhessék. és ez valamelyes biz­tosíték lesz számukra, hogy esetleges bukás esetén odamenekülhessenek. Wolf Arthur azonnal talált munkát. Több ezer bevándorló érkezett havonta különböző országokból. „Cionista úttörő" volt a jelszó, Maláriás mocsarakat szárítot­tak és varázsoltak termőföldekké.Házakat, falvakat, városokat építettek ott,ahol az­előtt csak homok volt és ernyedtség ural­kodott a lustaságban szunyókáló országban. Ez jó volt a zsidóknak, a leszegényedett, ci­vilizáció hiányában szenvedő arabok ezrei­nek, de nem az arab nacionalistáknak, mert bár üres zsebüknek jól jött az üzleti fellen­dülés, de igyekeztek megakadályozni, hogy a kevés piaszterekért gürcölő arab munkás felismerje az arab és zsidó munkás bére kö­zött fennálló óriási különbséget. A haifai kikötőben a teherárúkat kirakodó arab munkásokat a zsidó vállalkozó embersége­sen kezelte, míg az arab vállalkozó tisztvise­lői bottal és az örökös „jállá"(gyerünk)kiál­­tásokkal ösztökélték őket gyorsabb mun­kára. A nacionalisták bujtogatását végül si­ker koronázta. A guerilla csapatok gyilkol­ni kezdték az asszonyokat, gyermekeket. A zsidó földmívesek kapával és fegyverrel mentek a földekre dolgozni. Wolf Arthur,aki felvette a Vardi Á- ron nevet, Daniel fia pedig a Dán nevet, — nem volt elkeseredve, mert az egyoldalú náci háború aljas volt, mint az arab gueril­­laharc, de azzal a különbséggel, hogy az Áronoknak, Móseknak, Cviknek, Úriknak, sőt Mirjamoknak, Nuriknak is megadatott a védekezés és vissza ütés öröme. Dán kilencedik születésnapjára meg­kapta az apja által ígért ajándékot. Purimi iskolaszünet másnapján Ejlátba utaztak.Ez felejthetetlen volt Dán részére, mert a Szi­­náj-sivatagról nem régen tanult az iskolában és az apja mindent megmagyarázott neki. Először látott beduinokat és előre örült, hogy milyen színesen fogja élményeit bará­tainak elmesélni. Hazafelé az út már nem volt érdekes és a végtelen sivatag, a homok­buckák, a kiégett föld, a sziklás hegyek el­­álmosították. Az öreg autóbusz nagyobb kőbe botlott, nagyot zökkent, majd tovább hajtott. Dán felébredt. Apja a Davar újsá­got olvasta. Dán benyúlt zsebébe és elővet­te kedvenc színes golyóját. Az autóbusz új­ra zökkent. Dán elejtette a golyót, amely elgurult és az utolsó sorban állt meg. Dán felugrott, szaladt a golyó után. Amikor le­hajolt a golyóért, puskagolyó süvített el a feje fölött. Több golyó következett, az ab­laküvegek félelmetes lármával a padlóra, az utasokra estek. A soffőr revolvere után nyúlt, mindhiába, több gépfegyvergolyó kioltotta életét. Három arab férfi jött fel a lé pcsőkön,f él rerúgva a halott soffőrt.végig gépfegyverezték az utasokat, majd vizsgálva, vájjon él-e még valaki, az autóbusz közepén levő ajtón elhagyták a járművet. Áron vér­ző halántékkal felemelkedett Dánt keresve, amikor a harmadik arab a lépcsőn megfor­dulva észrevette és gúnyos mosollyal újra célbavette. Áron visszazuhant az ülésre. Dán fekvő helyzetéből mindent látott, de nem mert megmozdulni. Amikor csend lett Dán apjához rohant, aki üveges szemmel, nyöszörögve csak ennyit mondott: —Smá Jiszraél és örökre becsukta szemét. OQQOOQPWCOgCeaOQgOQOQOOQQOOOOQOQOOS^ac GABRIEL G. FELDMAR, Ph.D. MAGYARUL BESZELŐ PSZICHOLÓGUS ST. JOHNS EGYETEM PSZICHOLÓGIAI TANÁRSEGÉDE Rendelő címe: 110-21 73rd Road Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (718) 224-2325 - Mondja be nevét és telefonszámát magyarul az üzenetrögzítőgépbe. Családi és házassági problémák Fóbiák Depressziók Szorongás, idegesség Alkoholizmus Általános pszichológiai bántalmak Minden biztosítást elfogad. (Folytatása következik) MAGYAR KÖNYVEK, LEMEZEK, MŰSOROS MAGNÓKAZETTÁK Szeretettel várjuk az új magyar-zsidó kultúrát teijesztő üzletünkben, Petach Tikva központjában: NOSZTALGIA ÜZLET Hovevei Cion 32 — Petach Tikva. Tel.530-1953 Dr. Fürst László

Next

/
Thumbnails
Contents