Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-01-03 / 1. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1990 január 3. SÁTORY RICHARD: HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK — Egy budapesti zsidó család regénye Tizenkettedik fejezet (Dunapart) Ködös délután volt. A sárgacsillagosok már valamennyien szállásukon voltak. A nagykaput bezárták. Látogatót nem fogadhattak, postát nem kaphattak, persze telefon sem volt. A város szívében, mégis elvágva a világtól. A harmadik emeleten laktak, egyetlen szobában nyolcán, Székelyékkel, egy idős házaspárral, akik gyakran veszekedtek. Menyük, akinek nem volt nagy öröme apósával és anyósával lakni,míg a férje messze járt. Karcsú, barna menyecske volt,nagy csodálkozó,fekete szemekkel. Ott volt húga is, tizenötéves diáklány,szintén sehogysem illett közéjük. A másik négy személy a Steiner-család tagjaiból állt,akiket már ismerünk. A gyerekek persze élénkek voltak, ami ötéveseknél természetes. Székelyéket azonban zavarta és idegesítette a lárma. Mindenkinek iggaza volt és senkinek sem. Akkor is éppen ideges szóváltás volt a két család tagjai között, amikor a földszinten döngetni kezdték a nagykaput. A vita azonnal abbamaradt. Feszülten figyeltek. Rossz sejtelmeik beigazolódtak. Csakhamar nyilasok rohantak fel a lépcsőkön az ajtókon dörömbölve. Mindenki lenn a kapunál késedelem nélkül sorakozik. Lázasan csomagolni kezdték a legszükségesebbeket. Klárira senki sem figyelt. Nem rémült meg, mert már számított erre. Most is csak két fiára gondolt: - Gyerekek, anyuka és nagymama most elmegy, később majd visszajövünk.Ti idebújtok a ruhásszekrénybe és meg se mukkantok. Mert ha a gonosz bácsik észrevesznek, akkor magukkal visznek. Na gyorsan ! Bandika az egyik sarokban, Tomika meg a másikban. Most takarókat dobok rátok, így ki nem látsztok. Csak csendben maradjatok. Még egy puszit anyukának és nagymamának. — Tomika megkérdezte: — Anyuka...mikor jöttök vissza ? Bandika megmagyarázta: — Nem érted ? Ez most nem Anyukától függ I Várunk rátok és jók leszünk. - Székelyék már lementek, mert lentről újabb sürgető ordítozás hallatszott. Kiment már Erzsi mama is sírva, halálos aggodalomban. Klári visszaszólt az ajtóból a becsukott szekrényajtók felé: — Drágáim, nagyon vigyázzatok magatokra. Anyuka imádkozik értetek... — Ezzel becsapta az ajtót és ezzel a múltat is. A gyerekek nem mertek megmozdulni, csendben gubbasztottak a szekrényben. Ki tudja, ötéves fejjel mennyit értettek a körülöttük lejátszódó drámából. Nemsokára elaludtak. Klári zokogva ment le a lépcsőkön, édesanyját átkarolva. A nyilas „testvér" puskatussal döfködte: — Na, élénkebben mozogj,te zsidó szuka! Gyorsan kell ennek menni. — A Pozsonyi úti sárga csillagos ház előtt már nagy csoport várakozott halálraváltan. Fiatal nyilas suhancok fegyverrel hadonászva üvöltöztek. A szomorú menet elindult. Végighaladtak a Dunaparton déli irányban, keresztülvágtak a Kossuth Lajos téren, egészen a parlamentig. A lapos lépcsőkön le kellett menniök a víz széléig. A nagy folyam, évezredek titkainak tudója, méltóságteljesen hömpölygött. Itt megálltak. Csakhamar felharsant a parancs:—Minden csomagot letenni I Teljesen levetkőzni! Egy sorban felállni! Klári vetkőzés közben elsodródott édesanyjától, távolabb került.A nyilasok tisztje reverendát hordott. Arra csatolta fel a pisztolytáskát. Magas, szikár férfi volt, akinek mélyen bennülő szemei hajthatatlan könyörtelenségről árúlkodtak. Ez volt a hírhedt Kún páter, akinek arca már régen ismerős volt az újságokból. A rettenetes pillanat elérkezett. Most már mindenki tudta, mire készülnek a hóhérok. Klári magában imádkozott: —Drága jó Istenem, ha már fiatalon, ártatlanul meg kell halnom, engedd meg, hogy a férjem és a két ártatlan gyermek megmeneküljön és valahol majd, messze Magyarorszától újra találkozzanak. Ámen! - Mikor már elmondta búcsúimáját, félig oldalra nézett. Akkor kapott észbe, hogy közvetlenül a nagy folyam, a Duna partjánál áll. A nyilasok már töltötték fegyverüket, vezérszóra várva. Egy idős asszony felsikoltott,kegyelemért könyörögve. Sortűz volt a válasz, holtan bukott előre..hanyattesett, csupasz testét feltárva. A vértócsa egyre növekedett körülötte... Klári agyán átcikkázott: - Miért ne próbálnám meg a menekülést ? Hiszen én úszólány voltam I Sok ideje nem maradt már a gondolkodásra. Kún páter, a reverendás tömeggyilkos vezényelt: — Krisztus nevében,tűz! — Klári, mielőtt rálőttek volna, két másodperccel előbb, mint a hátúszók, belevetette magát a Duna jeges hullámaiba. Felsikoltott a fájdalomtól. A jéghideg víz, mint éles kés vágta meztelen testét. Közben a sortűz eldördült. Körülötte tömegével zuhantak bele Isten teremtményei, öregek, fiatalok, gyermekek a Dunába. Egyesek még sikoltoztak, aztán minden elcsendesedett. A nagy folyó megindult a tetemekkel a Fekete tenger felé. Az erős áradat a folyam közepe felé sodorta őket. A hóhéri munka elvégzése után a nyilasok hozzáláttak az utolsó zsákmány teherautóra pakkolásához. Kún páter katonái nem vették észre kivégzés közben, hogy egy asszony — pillanattal a sortűz eldördülése előtt — sértetlenül ugrott a vízbe. Klári víz alatt úszott, csak lélegzetet venni bukkant fel. így hamarosan eltűnt üldözői szeme elől. Gyorsan haladt és a folyam erős sodra is segítette. Hol mellen, hol háton, hol gyorsúszással folytatta az utat. Attól remegett, hogy a jeges vízben görcsöt kaphat a lába és nem lesz képes folytatni az utat.- Most nem szabad gondolkoznom, csak előre tovább...mert amíg élek, mindig van remény — bíztatta magát —. Talán az, hogy úszólány voltál Klári, megmenti az életedet... — Már teljesen besötétedett, a Dunapart teljesen néptelen volt. Lassan elérte a Budapesttől délre fekvő Csepel szigetet. Továbbúszott, be a Holt ágba. Itt már a víz sodra, mely addig gyorsan vitte előre, lelassult. A sziget oldalán, közel a vízhez — elhagyott csőszkunyhó körvonalai bontakoztak ki a sötétből. — Talán be tudok oda menni és végre fedél alatt leszek — gondolta. Kimászott a vízből és dideregve rohanni kezdett a kunyhó felé. Kísérteties volt arra gondolni, hogy a táncoslábú, elegáns budapesti szépasszony, a társaságok kedvence, otthonából kiverve, férjétől, anyjától, gyermekeitől elszakítva, semmiért, ártatlanul halálraítélve, átfázva, vizesen rohan egy elhagyott kunyhó felé, meztelenül. Pedig ez a képtelen helyzet valóság volt. Odaért, sa rozoga faajtót csak beriglizve találta.Nem volt mitől félnie odabenn. Egyetlen kis helyiségből állt a kunyhó, egy asztal és szék állott benne és a sarokban szalmazsák, ráhajigált ruhadarabokkal és két lópokróccal. - Ruhadarabok — ujjongott Klári — legalább szárazra dörzsölhetem magam. — Szakadozott férfiinget használt erre a célra. Sokáig keményen dörzsölte magát. A sarokban ósdi halászfelszerlés hevert, meg egy üres fazék. Éhes volt és fázott. A pokrócok alá bújt. Lassan átmelegedett, elálmosodott. Most is, mint máskor, elalvás előtt elmondotta a Smá Jiszroél-t: Köszönöm, drága jó Istenem, hogy megmentettél. De a drága Anyámat miért nem ? Segítsd meg Imrét és a gyermekeket! Ámen! -A halálból visszatért fiatalasszonyt végre elnyomta az álom. Álmában Bandikéval és Tomikával játszott. — Ha szépen megeszitek a spenótot, kaptok dobostortát -mondta nekik.Megették,aztán énekeltek, táncoltak.,— Arra ébredt fel, hogy már világos van. Vájjon mit hoz a mai nap ? Csodával határos módon nem betegedett meg, közérzete jó volt, pulzusa normális. Kisportolt, ruganyos szervezete megbirkózott a veszéllyel. Kialudva, de éhesen ébredt.Először azt sem tudta, hol van...Eszébe jutott életének előző, legszörnyűbb napja, drága édesanyjának és az egész zsidó csoportnak halála, az a tény, hogy a tömegből egyedül menekült meg. De meddig ? Mi lesz most? — Hiszen az első ember, kivel találkozom, feljelent és újra átadnak a náci és nyilas szörnyetegeknek. Feltétlenül kell valamilyen ruhát szereznem — gondolta. Kikukucskált. Távolabb dombos rész volt, a háttérben gyárépületek emelkedtek. Kisebb házakat is látott szétszórtan. — Dehát világosságban semmiképpen sem mozdulhatok ki meztelenül. — A természetes szeméremérzés teljesen megbénította. Elgondolkozva simogatta formás melleit. De jó természete újra segített: - Még mindig jobb meztelennek és éhesnek lenni, mint halottnak, — állapította meg. Aztán eltelt egy pár óra, anélkül, hogy bármilyen elhatározásra jutott volna. Egyszer aztán, amikor éppen kinézett, látta, hogy idős, jól megtermett ember ballag lefelé a dombról. Szíve vadul dobogott. - Most attól függ az életem, hogy ez miféle ember. - Várt a sorsára. Az öreg csősz, nagybajuszé szálas ember lassan közeledett a kunyhóhoz. Klári szalmazsákon ülve, becsavarta magát a pokrócba. Nyűt az ajtó. A férfi nem is mutatott különösebb meglepetést, mintha minden nap hasonló látogató ülne az ágyon. Rekedtes, borízű hangján megszólalt: — Hát maga meg mi a csodát keres itt ? — Klári döntött: — Nézze, bácsi, én nem tudok hazudni, én nem tudok meséket kitalálni. Én zsidó asszony vagyok, a férjemet elvitték, két ötéves fiúnkat otthon elbújtattam. A nyilasok kivittek a Dunapartra a Parlament elé, ahol a lépcsők a vízig érnek. Mindenkinek meztelenre kellett vetkőznie. Édesanyám is köztük volt. Mielőtt rám lőttek, háttal beugrottam a Dunába és idáig úsztam. Védtelen és halálra üldözött anya vagyok. Most már elmondtam, csinálhat velem akármit... — az izgalomtól keservesen zokogni kezdett. Miska bácsi, az öreg csősz nem szólt egy szót sem. Megtömte pipáját és komótosan rágyújtott. - Csak pipa mellett tudok már én gondolkodni...nézze csak.Nem minden magyar ember gyűlöli magukat.Mindenesetre jó, hogy őszintén beszélt, mert a hazugságot utálom ! — Tarisznyájának tartalmát kezdte kicsomagolni. — Megpróbálok segíteni magán ! — Elővett egy cipó kenyeret, szalonnát, töpörtyűt meg zöldpaprikát adott hozzá. — Na, maga csak egye meg, ez biztosan jól fog esni. Én később majd visszajövök és hozok magának ruhákat, hiszen csupaszon már mégsem járhat I No ne féljen tőlem ! — Kláriból az emberséges szavakra újra kirobbant a zokogás. Felugrott és hálálkodva átölelte az öreget. (A fejezet befejező része a 7. oldalon) UNLIMITED FLIGHT & TOURS 1052 East 5th St., Brooklyn, NT 718/258-4865 • 338-8798 Figyelem ! óriási megtakarítás legújabb ajánlatunk. PAN AM repülés EURÓPÁBA, MAGYARORSZAGRA Két utas esetében, ha oda-vissza utaznak Pan Am-mel, a második személy a menetdíjnak csak 55 %-át fizeti. A jegyeket egyszerre, 1989 december 15. előtt kell megvenni, az utazást 1990. május 31-ig kell befejezni. Töltse kellemesen a karácsonyi ünnepeket vagy szabadságát Magyarországon ! KÉT SZEMÉLYNEK Clevdand-Budapest-Cleveland Nov.l.-dec.9. vagy dec.25.-márc.31. Dec.10.- dec.24. New York-Budapest-New York Nov.l.-dec.9. vagy dec.25.-márc31. (552 Dec.10.-dec.24. (630 New York-Tel Aviv-New York Nov.l3.-dec.9. vagy dec.25.-márc.31. Dec.10.-dec.24. New York-Vienna-New York Nov.l.-dec.9. vagy dec.25.-márc.31. Bizonyos szabályok és korlátozások vannak érvényben. A jegy megváltása után az utazás csak 450 dollár ellenében törölhető. Az utasok a POLAROID-tól 200 dollár forgalmi értékű ajándékot kapnak. A fent felsoroltakon kívül más európai városokba is hasonló feltételeket tudunk biztosítani! 1300 dollár és adó 1.430 dollár és adó 1,104 dollár és adó dollár személyenkint) 1,260 dollár és adó dollár személyenkint) 1,099 dollár és adó 1318 dollár és adó 702 dollár és adó
