Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-07-30 / 10. szám
1990 július 30. NEWYORKI FIGYELŐ 5 GALILI ERVIN: Fürst László: SZÍVÁN 20 A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÖRÖK GYÁSZNAPJA MUSIC BOX Örökéletű népünk homokóráján most lepergett egy porszem, ismét eggyel szaporította az Auschwitztól idáig megtett évek számát. 46 esztendő, két nemzedék telt el az auschwitzi rampa és az elegáns orvos fehérkesztyűs kézlegyintése óta. Több, mint négy és fél évtized a gázkamrák évétől napjainkig. S ennek ellenére a vészkorszak fájdalma semmivel sem enyhült. Talán épp ellenkezőleg. Most, hogy két generáció perspektívája van mögöttünk, egyre jobban érezzük, hogy világunkból hiányzik valami. Eltűnésük óta tartalmatlanabbá lett a zsidóság szellemi élete. Európa színpadáról való leié pé sük óta nem támadtak a megöltekhez hasonló szellemóriások, sem a Talmud bölcsei, sem az univerzális tudományok művelői között. Az elméletet, mit kétezer esztendő gyűlölete agyait ki, azt most a zsidóság kiirtásával, náci inspirációra Európa népei megvalósitották. Ez a vissza nem tért zsidóság volt a fény és a drágakő abban a nyakékben, melyet magyar zsidóságnak neveztek. 46 évvel ezelőtt megölték, megfojtották, majd elégették őket. Voltak olyanok is, akik maguk ásták meg sűjaikat.Megsemmisítésük Európa keresztény népeinek közvetlen vagy közvetett segítségével történt. Kétezer esztendő gyűlöletét elhintő tanítását valósították meg hatmillió európai zsidó kiirtásával. Közülük másfélmillió volt gyerek és csecsemő, s ebből a hatmillióból tíz százalék, hatszázezer volt magyarországi zsidó.Méltán illik a szövetségesekre, de legalább is vezéreikre Babits klasszikus mondása, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. S az állítólagos „felvilágosult" keresztény Európa népei hallgattak. Utána megmérettek az emberiesség mérlegén és könnyűnek találtattak. Magyar vonalon mindez csupán beteljesedése volt az „ezeréves szentistváni birodalomból" kinőtt sa „szegedi gondolat" emlőjén nevelkedett zsidó-ellenes úszításnak. 1944-et huszonöt évvel megelőzte Orgovány, Siófok, Izsák, Kecskemét, a Britannia-szálló pincéje, a numerus clausus, a zsidótörvények, a toloncház, Kistarcsa,Garany, KEOKH, Kamenec Podolsk, Újvidék, Dorosits, Bor, Sztójai-Sztojakovits,Szálasi- Szalosján,Kún András minorita páter dunaparti tarkónlövései, a háború utáni pogromok. Minderre emlékezünk. Mert mi. nem felejthetjük el a vészkorszak véres napjait. A borzalom kifejezésére az emberi szókincs túl szegény. Ezt akkor érezzük, amikor fel akarjuk jegyezni fiaink, unokáink, a következő nemzedék számára, amit láttunk, amit átéltünk. Mert mi, akik a Jóteremtő kegyelme folytán életben maradtunk - kötelességet vállaltunk, hogy ne feledjük el napjaink Amálékját. Mert mi, akik azt átéltük, az új élet jogával kötelességet is vállaltunk magunkra életünk utolsó napjáig: Emlékezni, nem felejteni, emlékeztetni és nem felejtetni. Minden valószínűség szerint ez volt mártírjaink utolsó, ki nem mondott akarata, amikor a Kidus Hasémért haltak vértanúhalált. E szent kötelességet kaptuk jussul azoktól, akik már nincsenek velünk. Sokszor, mondhatnék naponta kérdezzük magunktól, vájjon lehetséges, hogy mi, akik négy és fél évtizeddel ezelőtt csúszó-mászó férgek voltunk, akiket a világ már leírt,puszta létünkkel,illetve cselekedeteinkkel formáljuk a történelem folyását ? Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi különleges nemzedék vagyunkA négyezeréves zsidó történelem legnagyobb napjait éljük, amelynek nem csupán tanúi,hanem egyszemélyben szereplői, alakítói, formálói vagyunk. Szenvedő alanyai voltunk a vészkorszaknak, amikor a pokol a földre szállt, három évvel később pedig hetven nemzedék álmát sikerült megvalósítanunk. 19 évvel később pedig, amikor felszabadítottuk a Templom-hegyet, mintha a Messiás lépteinek dobbanását-kongását hallottuk volna. Hozzánk hasonló nemzedék még nem élt e földön. Még a Szináj-hegyi kinyilatkoztatást megélt és átélt nemzedéknek sem adatott meg, hogy eljusson álmai földjére. A negyvenéves vándorlás alatt, még a honfoglalás előtt hullottak el. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy messiási korszakban élünk. A távlat még túl rövid ahhoz, hogy a történelem-formáló tényeket kellőképpen értékelhessük. Most, amikor a 46. ázkárán számadást vetünk önmagunkkal, feltesszük a számtalanszor visszatérő kérdést: Hol vannak a gyermekkacajtól hangos templomudvarok? Hol találunk 1930-1944 között született zsidó embereket, akik a két dátum között gyerekek voltak Magyarországon és a hozzá csatolt területeken ? Mindössze néhány maradt a vidékiek közül,azok is a kísérleti nyulaknak kiszemelt ikrek közül kerültek ki, vagy olyan szerencsések voltak, hogy ausztriai családi lágerbekerültek szüleikkel. Az ilyen ritka azonban,mint a fehér holló. De nem csak a megölt gyerekeket látjuk magunk előtt, hanem szüleiket is, a drága apákat, anyákat, nagyszülőket, helyesebben emlék-alakjaikat! Látjuk, amint gyermekeik kezét fogják, látjuk őket az ünnepi családi asztalnáljátjuk a bekötött fejű zsidó anyát, amint két áldó kezét a gyertyalángok fölé emelve szenteli meg a szombatot. Látjuk a Szombat Királynőjének fogadásáról, ünneplő ruhájában a templomból hazatérő apát, amint két kezét gyermekei feje fölé emelve elmondja az ősi áldást: JEVARECHECHÁ....Tegyen téged az Örökkévaló olyanná, mint Efrájimot és Menassét vagy az ősanyákat, Szárát, Rivkát, Leát és Ráchelt. S most, a pusztulás 46. gyászos évfordulóján mindezt látom lelki szemeim előtt. Ugyanakkor elégtétellel párosult büszkeséggel tölt el, hogy nekünk, a két nemzedékkel előbb gályarabnak minősített páriáknak s kétlábon járó árnyékembereknek megadatott az, ami előttünk egy zsidó nemzedéknek sem. Ott voltunk a mélyen, amikor mint kártékony férgeken tapostak rajtunk. A mélységből a csúcsra jutottunk, államot alkottunk, visszafoglaltuk Jeruzsálemet és mint birtokosok imádkozhattunk örömkönnyet hullatva a Siralomfal alatt. Megértük, hogy ha még gyűlöl is a világ, de félve tiszteli a zsidó katonát. Mi, a pusztulás túlélői a szemtanúk hitelességével állíthatjuk, hogy a gyűlölet tüze égett Auschwitz gázkamrájában, ahol kioltották életüket. Nem sírhatunk sírjaik mellett, mert azokat az égben ásták meg. Két generáció távlata nem homályosította el alakjukat. Örökké fénylő arcukat látjuk most is magunk előtt, amikor egyesülünk szent emlékükkel. Csupán fizikailag nincsenek közöttünk, de szellemük közöttünk és felettünk lebeg. Aló. században Cfát szent kabbalistái hat ZECHIRÁ-t (Emlékeztető) iktattak mindennapi imáinkba. Az első megemlékezés az egyiptomi kivonulással kapcsolatos. Az utolsó, a hatodik pedig előírja: Emlékezzél, mit tett neked Amálék .mikor úton voltatok Egyiptomból. Befejezésül pedig még hozzátették parancsnak: Töröld el Amálék emlékét az ég alól. Ne felejts! Fenti utasítás-parancs, négy évszázad után — sajnos — ismét aktuális. Emlékezünk napjaink Amálékjára, Hitlerre, nem kevésbbé a kakastollas pribékekre, akik lakásainkból hurcoltak el bennünket és szekerekre rakva szállítottak a vidéki gettókba és onnét - a helyi lakosság tetszésnyilvánítása és örömrivalgása mellett — a vasútállomásokra, illetve marhavagonokban a soha vissza nem térést jelentő Auschwitzba. Befejezésül pedig, most, 52 év távlatából emlékezem a Garamvölgyében, a zselizi templomunkban végzett brutális cselekedetre. Amikor az ún. felvidéki „felszabadulás" után (még viccnek is rosszJiazug a szó) betörtek templomunkba, feltörték a frigyszekrényt, a benne levő szent Tóratekercseket meggyalázták, a templom belső felére pedig horogkeresztet mázoltak. Ezesetben, mint az elmúlt kétezer esztendő alatt minden alkalommal - egyet felejtettek el: Csupán a Tekercsek égtek el, de a betűk szelleme megmaradt. Klasszikus példája ennek mai ittlétünk. Ez örökéletű népünk titkos és fennmaradásunk záloga. Fentiekkel kapcsolatban megemlítem Rabbi Chananja ben Tradjant, akit a rómaiak halába ítéltek. Kivégzése előtt, mielőtt tiszta lelkét visszaadta volna Teremtőjének, a távoli messzeségbe nézett és földöntúli mosoly ült ki arcára. Ezt látva, tanítványai megkérdezték, mit lát?- Látom, hogy csupán a tekercsek égnek el, mint ahogyan áldott emlékű mértirjainknak is csupán testét égették el. Lelkűk a velük égetett tekercsek betűivel is mindig felettünk és körülöttünk lebegnek. Valójában ez a zsidóság túlélésének csodálatos jelensége. Ez a csodálatos nép, amely a történelem során a pörölycsapások, a pogromok és a haláltáborok ellenére is fennmaradt és nem tűnt el a történelem süllyesztőjében,ellentétben más és nagyobb nemzetekkel, a többezeréves állandó harcban és a csapások során. Csupán mi — a zsidó nép - tudjuk felfogni és megérteni a nagy csodát. Végül pedig: Hirtelen nem emlékszem, ki írta a következőket: — Felejteni csak az tud, akinek nincs mit felejtenie. Megbocsájtani is csak az tud, akinek nincs mit megbocsájtania. HIRDESSEN LAPUNKBAN Ezt a kétórás játékfilmet Joe Eszterhás irta és Costa-Gavras rendezte. Korábbi filmrendezései közt megemlítendő a MISSING. Eszterhás, a forgatókönyvíró, magyar családból szármáz Be. Édesapja a Teleki kormány sajtófőnöke volt. A film nagyrészét Magyarországon forgatták. A női főszerepet Jessica Lange játssza Alakításáért Oscar-díjra javasolták. A férfifőszereplő szintén remekel, ő a német származású Ármin Mueller-StahlAla már videokazettán is kikölcsönözhető a fűm. Jelen cikkel csak az érdeklődést szeretném felkelteni. A film nézői egy bírósági tárgyalás drámai fordulatait követhetik, amelynek lényege: vájjon háborús bűnös volt-e Magyarországon elkövetett cselekményei miatt a vádlott, aki most már amerikai állampolgár. A vádlott egyúttal a védőügyvédnő édesapja. A második világháború után született nemzedéket másodk nemzedéknek szoktuk nevezni. A Holocaust hatását rengeteg film vizsgálja az úgynevezett második nemzedék, a kevés túlélő gyermekeinek szempontjából. A MUSIC BOX a Holocaust hatását vizsgálja a nem-zsidó másod3c nemzedék szempontjából. A film a hősnőre koncentrál, akinek szeretett édesapját vádolják azzal, hogy a Magyar Nyilaskeresztes Párt aktiv tagjaként magyar zsidókat kínzott és ölt meg. A néző izgatottan figyelheti az amerikai keresztény ügyvédnő lelki vívódását: választania kell az amerikai jogrendszer alapvető igazságossága és a szeretett édesapa között. Ennél nagyobb lelki küzdelmet nem lehet elképzelni. A fűm minden nézőre rendkívüli hatással van és kell, hogy legyen. Ezért nem kívánok részletekbe bocsájtkozni. Szeretném, ha megnéznék a Hímet. Írója, rendezője és a két főszereplő maradandóan művészit alkotott. * MEGJEGYZÉS: Ezt a cikket kizárólag a NEWYORKI FIGYELÖ-nek írtam. KÉRJÜK OLVASÓINKAT; HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSAK. /ASARLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Mi pedig, - mártírok gyermekei és testvérei, némely esetben szülei is -mint a borzalmas kor tanúi, akik nem^jidunk és nem is akarunk felejteni, csak azt mondhatjuk. HASÉM JIKKOM DÁMÁM ! Isten bosszúlja meg vérüket! (Fenti cikk a szerző - már nyomdában levő — negyedik könyvéből való.) Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások ★ Tömések ★ Koronák-hídak Gyökérkezelés k Protézisek ★ Gyors javítások 97-52 64th AVe. Forest Hill, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az R és GG földalattival) Telefon: (718) 275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT ELFOGAD
